Hipotetikus-deduktív módszer - filozófiai szótár - enciklopédiák és szótárak
A hipotetikus-deduktív módszer a tudományos megismerés és az érvelés módszere, amely hipotézisekből és más helyiségekből levont következtetések levonása (levonása) alapján történik, amelynek igazságértéke ismeretlen.
Mivel a deduktív érvelés során az igazság értékét a következtetésre helyezik át, és a hipotézisek helyiségekként szolgálnak, akkor a hipotetikus-deduktív érvelés következtetése csak valószínűségi jellegű. Az előfeltevések típusától függően hipotetikus deduktív érvelés két fő csoportra osztható: 1) az érvelés, amelynek helyiségei hipotézisek és empirikus generalizációk, amelyek igazságát még meg kell állapítani; 2) az ilyen helyiségek következtetései, amelyek tudatosan hamisak vagy hamisak lehetnek. Feltételezésként feltételezésként következtethetünk olyan következményekre, amelyek ellentmondanak a közismert tényeknek vagy a valódi kijelentéseknek. Így a megbeszélés során meggyőzheti az ellenfelet a feltételezései hamisságáról. Egy példa az abszurdra való átállás módja.
A G.-D. széles körben terjedt és fejlődött a 17-18. században. amikor jelentős előrelépések történtek a szárazföldi és égi testek mechanikai mozgásának vizsgálatában. Az első kísérlet a G.-D. mechanikában készültek, különösen G. Galileo tanulmányaiban. A mechanika elmélete I. Newton "Natural Philosophy matematikai alapelvei" -ben egy hipotetikus-deduktív rendszer, melynek helyiségei a mozgás alapvető törvényei. A G.-D. a mechanika területén és a Newton eszméinek hatása ahhoz vezetett, hogy ezt a módszert széles körben elterjesztették a pontos természettudomány területén.
Logikai t.p. hipotetikus-deduktív rendszer a hipotézisek hierarchiája, melynek absztrakciós foka és általánossága az empirikus alapon való távolsággal növekszik. A tetején azok a hipotézisek, amelyek a legáltalánosabbak, és ezért a legnagyobb logikai erővel rendelkeznek. Ezek közül az alsóbb szintű hipotézisek parcellákból származnak. A rendszer legalacsonyabb szintjén hipotézisek hasonlíthatók össze az empirikus adatokkal. A modern tudományban sok elmélet hipotetikus-deduktív rendszer formájában épül fel.
A tudományos elméletek építése nagy módszertani jelentőséggel bír, mivel lehetővé teszi a tudományos hipotézisek és elméletek empirikus igazolását és megerősítését. A legalacsonyabb szint hipotéziseit az empirikus adatokkal való összehasonlítással ellenőrizzük. Ha ezeket az adatokat megerősítik, ez a magasabb szintű hipotézisek közvetett megerősítése, amelyből az első hipotézisek logikusan származnak. A tudományos elméletek legáltalánosabb elveit nem lehet közvetlenül összehasonlítani a valósággal, hogy megbizonyosodjanak az igazságukról, mert általában elvont vagy ideális tárgyakról beszélnek. Annak érdekében, hogy az általános elveket a valósággal össze lehessen hasonlítani, hosszú logikai következtetések láncolatával olyan következtetéseket kell levonni róluk, amelyek nem az ideálisról szólnak, hanem az igazi tárgyakról. Ezek a következmények közvetlenül ellenőrizhetők. Ezért a tudósok megpróbálják elméleteihez adni egy hipotetikus-deduktív rendszer szerkezetét.
A G.-D. vegye figyelembe a matematikai hipotézis módszerét, amelyet a természettudomány mintáinak felfedezésének legfontosabb heurisztikus eszközeként használnak. A tudományos kutatás folyamatában a legnehezebb - valóban kreatív - feladat az, hogy felfedezzék és megfogalmazzam azokat az elveket és hipotéziseket, amelyek alapul szolgálhatnak minden későbbi következtetéshez. G.-d.m. ebben a folyamatban kiegészítő szerepet játszik, mivel nem állít fel új hipotéziseket, hanem csak következtetéseket von le és ellenőriz.
Keresőmotor segítség