A pszichoterapeuta és klinikai pszichológus szerepe a rehabilitációs csoportban

A rehabilitációs kezelés során minden betegnek három fázisa van: orientáció, értékelés és cselekvési terv kidolgozása.

A. A beteg orientációja

adaptív viselkedés, [2] függőségek jelenléte;

viselkedési és pszichológiai válasz a gerincvelő traumára;

aktuális mentális állapot, neuropszichológiai állapot, személyiségjellemzők, intelligencia;

etikai, kulturális és lelki tényezők;

a páciens elvárásai és a családja elvárásai a kezelésről;

érdekek és szakmai foglalkoztatás;

a rehabilitáció és a közösségbe való beilleszkedés lehetséges problémái;

a premorbid viselkedési és pszichológiai státusza;

lehetséges pszichológiai és viselkedési problémák;

szakmai és oktatási státusz.

B. Beavatkozási terv

- az adatok és következtetések értékelése;

- a beteg tényleges igényei;

- egyéni és családi tervek és elvárások;

- viselkedési, funkcionális és megfigyelési adatokon alapuló specifikus kezelési célok;

- az egyes célok eléréséhez szükséges idő;

- Javasolt akadályok a kitűzött célok eléréséhez.

A betegnek részt kell vennie a kezelés folyamatának megtervezésében. A szükséges pillanatokban a beteg családja részt vesz a gyógyulás folyamatában.

A kezelés megkezdésekor a páciens pszichológiai státusának dinamikus értékelését végezzük, és a beteg kezelési tervét hetente felülvizsgáljuk és kiegészítjük.

A gerincvelő trauma betegek esetében az ilyen tervnek tartalmaznia kell a következő összetevőket:

2. Pszichológiai tanácsadás a betegek alkalmazkodásának problémáival kapcsolatban.

3. A családdal folytatott megbeszélések (a kezelési hét első napján a tájékozódás és a célok meghatározása, valamint a mentesítés befejezése után az eredmény értékelésére és a mentesítés tervezésének megfelelőségére vonatkozóan).

4. További megbeszélések a páciens tartózkodása alatt a rehabilitációs központban (ha szükséges) és találkozók az interstatárius időszakban.

- az orvosi közösség képzése (tájékoztatása);

- konzultációk a csapat hatékonyságának javítása érdekében;

- kapcsolat létrehozása a közösséggel;

- személyzet képzése - felügyelet.

[1] A független viselkedés fogalma az, hogy a fogyatékkal élő személynek joga van az életének ellenőrzéséhez és a jövőre vonatkozó döntések meghozatalában.