Lexikai redundancia
Kezdőlap | Rólunk | visszacsatolás
A lexikai redundancia a két stilisztikai jelenség általános neve: a pleonazmus és a tautológia, amely a mondatban való jelenléthez kapcsolódik, egyetlen két szó helyett.
A lexikai redundanciát az amplifikáció stilisztikai eszközeként használják: látni saját szemével, hallani a füleiddel.
PLEONESM (görög - felesleges).
1. A lexikális kifejezési eszközök, amelyek a szomszédos mondatok mondanivalóján vagy szövegén alapulnak, amelyek redundanciát okoznak.
A pleonazmus megtalálható a folklórban: éltek-voltak, szomorú-szomorúak, út-úton, tengeri-okyánban. Ez az eszköz is széles körben használatos a fikcióban, általában azzal a céllal, hogy konkretizálja az elbeszélés részleteit, vagy erősítse az érzelmeket, értékeléseket: Valójában rendkívül furcsa! - mondta a tisztviselő, - a hely teljesen sima. mintha frissen sütött palacsinta lenne. Igen, hihetetlenül sima. (N. Gogol, "Az orr"); A múlt félelme ismét elfoglalta őt, fejtől a lábig (F. Dostojevszkij, "Bűncselekmény és büntetés"); - Egy hétig nem láttalak. Nem sokáig hallottam. Szenvedélyesen akarok. Hosszú vagyok a hangodért. Beszélj. (A. Chekhov, "Ionich").
Tipikus példák a nem normatív pleonazmus olyan kifejezések, amelyek értéke egy szót ismétli az értéke egy másik: fontosabb (több felesleges poskolkuvazhnee jelenti „fontosabb”), az első miniszterelnök (elég premier - "Az első előadás a játék, film vagy a teljesítmény egy zenemű), légköri levegő (elég levegőt - „gázok keveréke képező a légkör a Föld”), végül (végső soron megfelelően vagy kielégítő összesen), hogy forduljon vissza (glagolvozvratitsya jelzi mozgása az úgynevezett pokol, ellenkező irányba), külföldről behozott (elegendő importálni - "külföldről behozni").
Néhány pleonasticheskie kifejezések lehorgonyozva nyelvet, és nem tekinthető hibásnak, például lemenni, menj fel, időszak mutat (exponatus latinul azt jelenti „büszkélkedhet”), a népi demokrácia (demokrácia görög nyelv „emberek power”).
A fikcióban és az újságírásban a kóros lexikai redundancia a karakterek szóbeli jellemzésének eszközeként járhat el: - A rock tanulmányozásakor nevetsz. - mondta Vasya - és én tényleg, Marya Vasziljevna, imádlak és imádlak kedvesen (M. Zoschenko, "Szerelem").
TAVTOLÓGIA (görög - ugyanaz és - a szó) - egyfajta pleonazmus; egy-gyökéres szavak használata egy mondatban vagy egy szövegben.
A tautológiát közmondásokban és mondásokban találjuk: A barátság a barátság. és szervizszolgáltatás; Az élet az élethez nem olyan terület, amelyen át kell menni; Szabad akarat; mondatban: séta a megdöbbentő, elakadt, eszik.
Az expresszív színű tautológiai kombinációk jellemzőek a folklórra: hamarosan tündérmese hat. de nem hamarosan történik a dolgok; ülj egy kicsit. keserű bánat.
Szándékos használata egyetlen gyökér szó lexikális kifejezési irodalom és újságírás: „A keserű nevetés my Dare” (Nikolai Gogol); "Ahogy az elme intelligens. valójában. // Milyen szörnyű a félelem. hogy a sötétség sötét! // Ahogy az élet életben van. Hogy a halál halálos. Mint fiatal ifjú, fiatal! "(Z. Ezrohi)," A törvény törvény "(az újságból).
A tautológia lexikális hiba, ha ugyanazt a root szót nem indokolt stilisztikai célra és véletlenszerű jellege: egyesíteni együtt táncolni a tánc sport a sporttal kapcsolatosak, hogy erősítse meg a nyilatkozatot. Általában egy nem szándékos tautológia mondható így: az olaj olajos.