Miért kellett beszélnünk a képről
Miért kellett volna megvitatni N. Mihalkov "12" képét?
A "12" filmről szóló vitára két tanulócsapatot képeztek ki. A vita célja az volt, hogy segítsen a diákoknak mélyen gondolkodni az orosz társadalom fontos problémáiról, ösztönözve őket arra, hogy gondolkodjanak magukon, a környezetükről. A lecke fejlesztése eredeti, nincs mit összehasonlítani, mert nincs ilyen fejlesztés sem pedagógiai folyóiratokban, sem az interneten.
A modern iskolás gyerekek életében fontos szerepet játszik a képernyőművészet, és különösen a mozi. Mozi - a legfiatalabb művészet, sokat vett más művészetektől: képzőművészet - térbeli gondolkodás, zene, irodalom - időbeli fejlődés, fotózás - a valóság feljegyzésének képessége. Ezért a mozi művészete térbeli-időbeli művészet. Mindaz, ami benne van, minden esemény időben és térben fejlődik ki.
Gyakran kell tanulnom óráimat a diákok művészi, erkölcsi és kreatív fejlődésében tanulni, és segíteni kell a diákoknak, hogy megtanulják a képernyőművészet nyelvének alapjait. A mozi hallgatóknak és az élet különböző aspektusaira vonatkozó ismeretek forrását szolgálja, és modelleket kínál az utánzásra - gyakran nem olyanokra, amelyeket mi, a felnőttek szeretnének. A szellemi értelemben a mozi kiterjeszti az iskolások erkölcsi, érzelmi, művészi, esztétikai élményét.
Az "12 dühös ember" amerikai beszélgető pszichológiai drámája gazdag történelemmel bír. A film a klasszikus mesterművészet egyik fontos eseményévé vált a világmûvészet történetévé, a moziban "mérföldkõnek" nevezték.
Sidney Lumet (Sidney Lumet) 1957-ben rendezte első játékfilmjét, a „12 dühös ember / Tizenkét dühös ember» (orosz neve - "12 dühös [mérges] férfiak"). A forgatókönyvet Reginald Rose (Reginald Rose) írta, aki csak kicsit javította saját, ugyanazon nevéhez fűződő televíziós drámáját. A film jelentős eseménysé vált, amit a moziban "mérföldkőnek" neveznek. A hollywoodi remekmű nemcsak az USA-ban, hanem a világ minden táján érzést váltott, a világmûvészet kinyilatkoztatásává vált. A mai nap ez a legjobb és leghíresebb film a zsűripróbáról, arról, hogy egy személy meggyőzze tizenegy ellenfelet az alperes ártatlanságáról.
A történet „12 dühös ember”, lenyűgözően mutatja a közönség a fontos kérdések, a civil társadalom és a 50 éven át volt a bemutató liberális polgári tudat mindenkinek - ez a „nehéztüzérség” jelentése - történelem - egy kiáltványt. Ma bemutatják az iskolákban, az egyetemeken és a különleges filmvetítéseken szerte a világon. Nem egyszer vita az amerikai feldolgozások (első fekete - fehér kép S. Lumet, majd később - a színes TV-film William Friedkin) került sor iskolánkban a tanulságokat a társadalmi tanulmányok és választani a jogot.
A színészek nem csak örömmel mutatja be a film ritka képesség, hanem adjunk a nagy játék kizárólag orosz lelki kín, bizonyítva a végén, hogy az orosz színész iskola továbbra is a legjobb a világon.
Az amerikai film hossza 96 perc, az amerikai televíziós film 117 perc, az orosz film időtartama 159 perc.
Több okot fogok adni, amiért szükségesnek tartottam a Nikita Mikhalkov orosz filmrendező "12" filmjének megtekintését és megvitatását a diákokkal.
Először a filmről beszélünk, talán az ország legrangosabb filmkészülékéről és persze az egyik legbefolyásosabb emberről a hazai filmiparban.
Harmadszor, a "12" film nem csak orosz, hanem a világ mozi remekműve. Ezt bizonyítja a film sikere a 64. Velencei Filmfesztiválon.
Negyedik helyen a filmet országunk elnöke figyelte és nagyra értékelte.
Ötödször, a film mesterien és filigrálisan játszik tehetséges hazai színészek, hiperstart színház, mozi és TV.
Hatodszor, a "12" gondolkodás "nagy" és "többrétegű" lett, és itt van valami, ami megvitatja az embereket. Ez egy film a kortárs "oroszokról". A rendező egy társadalomról alkotott képet ír - egyértelműen, mereven, kompromisszumok nélkül. A csecsen témát a személyes problémák prizma, a főszereplők életének történetei tárják fel. A filmben felvetett problémák országosak, nyilvánosak.