Kifizetések a személyzet csökkentésére, önügyelõ
Kötelező kifizetések a személyzet csökkentésével
A cég munkatársainak csökkentésével fontos, hogy ne csak a munkajog által előírt elbocsásolási eljárásnak megfeleljenek, hanem az általános esetben garantált kifizetések megfelelő kiszámításához is. Ezek a következők:
- - az elbocsátás hónapjában ténylegesen eltöltött időre fizetett bérek;
- - a nem használt vakáció kompenzációja;
- - végkielégítés az átlagos jövedelem összegében;
- - a foglalkoztatás időtartamának átlagkeresete.
Fizetési feltételek a személyzet csökkentésével
Nem minden kötelező kifizetés történik egy nap alatt.
Az elbocsátás napján a munkavállaló megkapja:
- -bérek;
- -a fel nem használt pihenőidők kártérítése;
- -az első hónap végkifizetése, fizetése nem függ a munkavállaló további foglalkoztatásától.
Az első hónap után napjától elbocsátás a csökkentett munkáltató nem tesz kifizetéseket.
Végén a második hónap, ha a munkavállaló a munkáltató a közölt egy munka eredménye nem tesz említést a foglalkoztatási és írni egy nyilatkozatot, meg kell fizetni az átlagkereset a foglalkoztatás időtartamára az ofszet fizetett napján az elbocsátás végkielégítés.
Ha az egykori munkavállaló a második hónap közepén találta a munkát, akkor a juttatás kiszámítása az alkalmazott időtartamának arányában történik.
A harmadik hónap végén a munkaviszony időtartamának átlagos jövedelme kifizetésre kerül, de csak akkor, ha:
- - a munkaszerződés felmondásának napjától számított két héten belül bejelenti a foglalkoztatási szolgálatot a nyilvántartásba vétel helyén és nyilvántartásba vették;
- - három hónapon belül, miután az elbocsátását a lakosság foglalkoztatási szolgálata nem alkalmazta.
E feltételek fennállása esetén, a harmadik hónap vége után a foglalkoztatási szolgálat kiadja a munkavállalót megfelelő okmánnyal, amelynek bemutatásakor a munkáltatónak a foglalkoztatás időtartamára (az elbocsátását követő harmadik hónapra) átlagbére kell fizetnie.
A munkaviszony időtartamának átlagkeresetének kifizetése nem fizetés, ezért nem szükséges fizetni a társaság helyi szabályozási aktusa által a bérek kifizetésére megállapított feltételek szerint. Az összegek kifizetése a korábbi alkalmazott által ledolgozott napok szerint 2 és 3 hónap után lehetséges.
A kifizetések számításának eljárása a személyzet csökkentésével.
Az elbocsátás hónapjának fizetését a megszokott módon, korlátozás nélkül kell kiszámítani. Ha a munkavállalót pótdíjak és juttatások fizetik, akkor nem lehet önkényesen lemondani, mert "még mindig elhagyja".
A kártérítés az elbocsátás idején fel nem használt szabadság naptári napjai után keletkezik. Azon napok számának meghatározása, amelyek után kártérítést fizetnek, a következőket kell figyelembe venni. Az a munkavállaló, aki több mint egy éve dolgozott munkáltatónál, és a 2. szakasz 1. részének 1. pontja szerint elbocsátott. Az LC RF 81-es számát, akkor az utolsó munkanap után járó kártérítést teljes egészében kifizetik, ha a meghatározott időtartamú, éves alapfizetéssel rendelkező szabadsághoz való jogot meghaladó időtartam meghaladta a 5.5 hónapot.
Nyomtató haszon felhalmozódott összeget az átlagos havi fizetés, a méret, amely összhangban meghatározott b. 3 evőkanál. 139 TC és a rendelet 9. pontja az átlagos keresetekről.
Ebben az esetben a számítás az elbocsátott munkavállaló munkaszüneti napjainak száma az elbocsátás napját követő hónapban történik.
Az első hónapban a átlagfizetése a foglalkoztatás időtartamára a munkavállaló a végkielégítés napján elbocsátás. Ezért a kifizetés a második hónap a foglalkoztatási időszak kompenzálásával számítják ki a végkielégítést.
A végkielégítés kiszámításánál nemcsak a költségmutatók, hanem az időegységek is szerepelnek: napok, órák, hónapok. Az elhatározásukban bekövetkezett hiba a végkielégítés túlfizetését vagy alul fizetését eredményezheti.
Annak a határidőnek a meghatározása, amelyre a végkielégítést fizetik, nem számít, hogy melyik nap van vége - munka, hétvége vagy ünnep.
Ebben az esetben be kell állítania egy határidőt a végkielégítés összegének meghatározására, és nem olyan cselekmények elkövetésére, amelyeket nem munkanapon végezhet el.
Az alkalmazottak települési sorrendjét az egyik példáján figyelembe kell venni.
Így a személyi állomány csökkentésével kapcsolatos elbocsátás napján a munkavállalót 127.565,02 rubel összegű végkielégítés fizetett. amely az átlagos napi bevétel alapján számolva 5.798,41 rubel. Emlékezzünk arra, hogy a munkaviszony időtartamára megtakarított végkielégítések és a Munka Törvénykönyve szerint fizetett átlagos havi jövedelmek kompenzációs kifizetéseknek minősülnek. Ezért az összegüket nem számítják ki, és nem visszatartja a személyi jövedelemadó összegét.
Az alkalmazottak az elbocsátás utáni második hónapban nem értettek egyet a végkielégítés és a kifizetések nagyságával, és úgy döntöttek, hogy a bíróságon keresztül kifizették a be nem fizetett összegeket.
Az állítások alátámasztására a következő érveket terjesztették elő.
Ami az elbocsátás utáni második hónap fizetését illeti (RF Munka Törvénykönyve), akkor a munkáltató hibát követett el. A nem munkaszüneti napok naptári hónapjában való jelenléte nem indokolja a bérek csökkentését (112. cikk). A végkielégítés és a későbbi kifizetések célja az elbocsátott munkavállaló hivatalos fizetésének megtartása a munkaviszony időtartama alatt. Ezért az ünnepek száma nem befolyásolhatja az összeget és a kifizetéseket.
Ha a munkavállaló által bemutatott munkakönyvből következik, hogy az egész második hónapban nem volt alkalmazott, akkor a korábbi munkáltató köteles megfizetni a SMZ teljes összegét. De a második hónapra a munkavállalóknak fizetett összegek 1/3 -kal csökkentek a végkielégítés és az első hónap kifizetései miatt.
A fenti helyzet elemzésével arra a következtetésre juthatunk, hogy a dolgozó hibás úton haladt a probléma megoldásában.
Más szóval, amikor meghatározzák az átlagkeresetek, a mi esetünkben a kártérítés kiszámítása kapcsolódó kifizetések csökkentésével a számítás csak akkor fogadja el a munka, és nem naptári nap (a fizetés nem használt pihenés és nyaralás). Az átlagos jövedelem meghatározásának rendszerének ilyen megosztása annak a ténynek köszönhető, hogy az Art. 115TK RF a naptári napokban, és a fizetés a hónapban dolgozott munkanapok számától függ. Ebben az esetben az Art. Az LC RF 112-es száma, a naptári hónapban a nem munkaszüneti napok rendelkezésre állása nem indokolja a fizetés csökkentését, i.e. Minél kevesebb munkanap havonta, annál drágábbak.
Így a munkáltató jogszerűen számított átlagkereset az alkalmazottak alapján munkanap a hónapban.
A fentieket figyelembe véve azt lehet mondani, hogy a számítás átlagkereset az összeg meghatározására a kompenzáció nem használt nyaralás, és hasznáról a csökkenés, a munkáltató köteles volt figyelembe venni a bónusz az új évet.
Így az ünnepnapok kifizetéséhez az átlagos napi bevételeket az elszámolási időszakra felhalmozott fizetés 12-tel és a naptári napok átlagos havi számával (29.4) osztva kell meghatározni. Minden más esetben az átlagos napi bevétel kiszámítása úgy történik, hogy a kiszámítási idõszakban eltöltött munkanapokat a megmunkált (azaz munkanapos) napok számával osztják el.
E normák szisztematikus értelmezéséből kiindulva az átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy az átlagos napi bért a napok számával (naptár vagy munka) szorozzák meg, amely alapján kiszámították az átlagos napi bevételt.
Figyelembe véve, hogy az átlagos napi jövedelem megállapítására irányuló átlagos havi jövedelem a foglalkoztatás időtartamára, fizetendő csökkentésével kapcsolatosan, alapján számított munkanapok, és az átlagos havi fizetés kell kiszámítani, hogy az átlagos napi bér munkanap. A naptári napokon alapuló számítás csak a szabadsághoz kapcsolódó kifizetésekre vonatkozik. E pozíció mellett az alábbi körülmények is igazolják.
Először is az egykori alkalmazott, aki a csökkentés miatt átlagos havi fizetést kap, és a dolgozó személy különbözik. E tekintetben indokolt a jogalkotó megközelítése, amely a törvényi szabályozás eltérő rendjét alkalmazza. Másodszor, helytelen lenne figyelmen kívül hagyni a munkáltató jogait, amikor ezt a kérdést figyelembe vesszük. Az átlagos jövedelem kiszámítása a naptári napok számán alapulóan további terheket róhat rá a munkaügyi jogszabályok által nem szabályozott kiadások formájában. Az ezzel a módszerrel kiszámított fizetések meghaladnák a munkavállaló fizetését a munkáltatói munkája során.
Így a vizsgált helyzetben a munkáltató jogszerűen jár el.