A közvélemény a képző mechanizmus, funkciók, tanulási problémák, szerkezet, lényeg és
A közvélemény a lakosság hozzáállása egy adott jelenséghez, tárgyhoz vagy helyzethez egy adott országban és a nemzetközi életben. Lényegében a közvélemény mindig kapcsolódik az emberek e vagy az adott folyamat vagy jelenség értékeléséhez. A közvélemény kialakításában a vezető szerepet játszik a rétegek és a népességcsoportok e véleményt kifejező csoportja.
A közvélemény akkor alakul ki, amikor problémát jelentenek az embereknek, amelyek fontos gyakorlati jelentőséggel bírnak, és befolyásolják az emberek alapvető érdekeit (gazdasági, politikai, lelki). Ez a közvélemény kialakulásának első feltétele. Nem lesz sok vita a régóta ismert "A lovak eszik zabra" vagy "A völgy a Kaszpi-tengerbe", vagy az üzenet, hogy "csak a színházból jöttem", és "kétszer kettő négy".
A közvélemény leginkább a politikára, a közgazdaságra, a jogra, az erkölcsre vagy a művészetre vonatkozó kérdésekre utal, ahol több vitatható és érinti az embereket.
Az állami megfontolás témája leggyakrabban a közvélemény tudatosságának azon formái, amelyek a becslések, jellemzők, tartalmaz egy pillanatot a vita. Ez a második feltétel a közvélemény megjelenéséhez.
A közvélemény elméletében az egyik legfontosabb pillanat a téma és az objektum kiválasztása. Egy objektum általában a környező valóságnak egy bizonyos részét jelenti, amelyről az emberek felszínre hozható kollektív ítélőképessége. A témában egy olyan társadalmi csoport, amely kollektív értékítéleteket hoz létre egy adott kérdésben.
A racionális tudás elemei mellett a közvélemény struktúrája magában foglalja a reprezentációkat is - általánosságban számos érzéki benyomás, képi-figuratív tudás általános képmása, amely gyakran a képzelet munkájából származik.
A közvélemény egy szellemi és gyakorlati oktatás, majd szerkezete olyan elemeket tartalmaz, amelyek irányítják az embereket, hogy vélekedéseiket magatartási cselekményekben hajtsák végre. Az ilyen elemekhez olyan beállítást kell tulajdonítani, amelynek lényege az egyén, az ember egy csoportjának hajlandósága vagy hajlamának egy bizonyos módon való fellépése. Ugyanolyan típusúak is olyan önkéntes elemek, amelyek tükrözik az emberi cselekvések tudatos és célirányos irányát.
Így a közvélemény struktúrájában egy komplex rendszer, amely magában foglalja mind a racionális, mind az érzelmi és az akaratális összetevőket.
A közvélemény számos minőségi jellemzővel rendelkezik, beleértve az irányt, az intenzitást, az elterjedtséget, a stabilitást és a dinamizmust, az érettséget.
Az ítéletek, a jelenségek gyakran érintik a különböző oldalakat, és különböző értékelések sorozatát képviselik, amelyek végül kifejezhetik az emberek pozitív, negatív vagy kiegyensúlyozott hozzáállását a valósághoz. Az intenzitás a "többé-kevésbé", például erősen pozitív, enyhén negatív stb. Alapján egy vagy több értékelési megítélést fejez ki.
A közvélemény legösszetettebb jellemzője az érettség, amely kifejezi monolitikus, tudatos, egyhangú hozzáállását, a társadalmi, kollektív és személyes érdekek harmonikus kombinációját.
Ha hibát észlel a szövegben, válassza ki a szót, és nyomja meg a Shift + Enter billentyűt