Észak-Korea története
A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a KNDK Kelet-Ázsia állam a koreai félsziget északi részén. Északról északra fekszik, északkeletre Oroszországgal. Délen határolja a Koreai Köztársaságot, és elválasztja tőle a demilitarizált övezet. Nyugatról a Sárga-tenger vizei mossák, keletről a Japán-tengeren. A főváros Pyongyang.
A KNDK oktatása
1945-ben a japán szabálytól felszabaduló koreai félsziget az USA és a Szovjetunió befolyási övezeteire oszlott. A félsziget északi része a szovjet irányítás alatt volt.
Korai évek
A TPK-t monopolizálták a politikai hatalom az új állam létezésének legkorábbi évei óta. A gazdaság megteremtették a tervgazdálkodást, 1946-ban államosítást jelentettek, amelynek eredményeképpen a termelés 70% -a az állam irányítása alá került. 1949-re ez a százalékarány 90% -ra emelkedett. Azóta gyakorlatilag az ipar, a hazai és a külkereskedelem szinte teljes mértékben állami ellenőrzés alatt áll.
A mezőgazdaság számára a kormány az elkövetkező években óvatosabb módon vezette a támadást. 1946-ban a földet a kis és szegény paraszti gazdaságok javára újraelosztották, 1954-ben elkezdődött a kollektivizáció, amely 1958-ban végződött. Ezt követően az ország parasztságai mezőgazdasági szövetkezetekben kezdtek dolgozni.
Mint minden háború utáni kommunista országok, a KNDK kormánya kezdett aktívan befektetni a nehézipar, az állami infrastruktúra és a védelmi ipar kárára [szerkesztés dátuma 1444] fogyasztási cikkek gyártása és a mezőgazdaság. Ebben az időszakban 1946-1959, az ipar részaránya a nemzetgazdaságban emelkedett 47% -ról 70% ellenére a pusztító háború következményeiről Dél-Koreával. Jelentősen megnövekedett villamosenergia-termelés, acélgyártás és mérnöki tevékenység. Hároméves terveket vezettek be, mint a szovjet ötéves tervek.
Az iparosodás eredményeképpen az ország lakossága hamar visszanyerte a háború következményeit. A háború utáni években a KNDK életszínvonala gyorsabban nőtt, mint Dél-Koreában, annak ellenére, hogy a fogyasztási javak elmaradtak.
Koreai háború
Kezdetben Sztálin figyelmen kívül hagyta Kim Il Sung kéréseit, de a kínai kommunisták győzelme és a szovjet nukleáris fegyverek sikeres tesztelése arra kényszerítette őt, hogy átgondolja döntését. 1950 májusában a Kreml zöld fényt kapott Dél-Koreával szemben. A szovjet katonai tanácsadók részt vettek egy támadási terv kidolgozásában, és a volt szovjet tisztek megtanították a KNDK katonai művészetének hadseregét. Sztálin azonban kezdettől fogva világossá tette, hogy a Szovjetunió konfliktusában nem lenne közvetlen beavatkozás.
A háború utáni évek
Az 1954-56-os hároméves terv a KNDK iparát a háború előtti szintre helyezte vissza. Ezt követte az 1957-61-es ötéves terv és az 1961-67-es hétéves terv. Ezekben az években a KNDK továbbra is felépítette ipari erejét, bár a mezőgazdaság stagnál, a város és a vidék közötti szakadék kiszélesedik.
Politikai értelemben a KNDK álláspontja romlott a Kína és a Szovjetunió közötti, 1960-ban kezdődő szakadék miatt. Az Észak-Korea és a Szovjetunió közötti kapcsolatok romlottak, és Kim Il Sungot azzal vádolták, hogy támogatja Kínát. Az eredmény a Szovjetunió katonai és pénzügyi támogatásának jelentős csökkenése volt. Azonban a gyakorlatban Kim Il Sung nem támogatta a Mao Ce-tung minden kezdeményezését, különösen a kulturális forradalmat veszélyeztetettnek és destabilizálva számukra a régióban.
Alternatívaként Kim Il Sung kifejlesztette a Juche-ötletet ("önállóság"). Az 1950-es évek óta használt szlogen állami marxizmus-leninizmust váltó állami ideológia lett. A Juche olyan politika, amely önmagában minden belső probléma megoldását feltételezi.
A háború utáni években Kim Il Sung személyiségének kultuszában virágzott.
A közelgő gazdasági válság
Az 1970-es években az állam gazdaságának növekedése megállt, sőt a regresszió is megkezdődött. Ennek több oka is volt: először az olajárak az 1974-es olajválság után. A KNDK nem rendelkezett saját kőolajkészletével, a Juche-politika nem tette lehetővé az aktív külkereskedelmet, másrészt pedig a nehézipar felé fordult elhajlott gazdaság és a hadsereg finanszírozása is kifizetődő. A katonai kiadások csökkentése érdekében Észak-Korea nem tudta Kim Il Sung szavait, hogy mindkét korea újra életre kelne, a hadsereg kiadása csak nőtt.
Az öregedő Kim Il Sung folytatta vonalát a gazdaságban, ami a KNDK 1980-ban történt, és az 1980-as évek végéig az ipari termelés volumene csökkent.
Kim Jong-il igazgatótanácsa
A gazdaság és a politika kényszerített liberalizációja
Uralkodása alatt a Kim Il Sung, valamint a korai években uralkodásának Kim Jong Il, Észak-Korea egy totalitárius állam szinte teljes hiányában a polgári szabadságjogokat, merev cenzúra és törött nemzetközi kapcsolatokat. Ugyanakkor, mivel a konfuciánus értékek uralkodó koreai társadalom totális ellenőrzés alatt közélet sokkal keményebb, mint a Szovjetunióban.
Figyelembe kell venni, hogy a gazdasági és politikai liberalizáció a KNDK vezetésének akaratával történik. Annak ellenére azonban, hogy az állam időnként megpróbálja korlátozni a magángazdasági tevékenységet, az ilyen kísérletek újra és újra meghibásodnak.
Kim Jong Yin igazgatótanácsa
Korea, Demokratikus Népköztársaság
A KNDK lobogója
KNDK címer