Könyv - A félelem szaga
„Lesz-e elég ezeket a forrásokat, hogy lesz egy amerikai?” - gondolta Pobrekito.
Elment a Cementerio Americano két könyvet és egy régi üveg bort, amelyet fizetni le egy maroknyi képek a három sárga hajú sovány lányok csókolózás. Megszokásból Pobrekito próbált maradni az árnyékok, mozog a kerítés, nyomják a megsemmisült kutak. Odalépett a régi düledező fészer, ahol állt egy traktor defektet és számos nagy fémszerkezetek, és találkozott három katona guardia.
- Oh! - mondta Pobrekito és mechanikusan kifeszített nekik bort. Talán ez megakadályozza őt valami még rosszabb. Bár kételkedett.
Vezetőjük (az ingujját már több különböző ikonok) bizonyos ideig simogatta világos bőr öv, egy tokba, majd elmosolyodott. Ez a mosoly félelmetes, így az emberek mosolyognak, mosolyogni próbált ismét látható a régi fényképeket. A másik két maradt közömbös. Játék egy éles kés, néztek Pobrekito halott szemét. Mindhárom zsíros, hasán szélesebb csípő. Colonia ilyen Senkinek sem volt, kivéve azokat, akik meghaltak a tumor a has.
Bor senki került.
- Maga a védőszentje Lucia Sandoz, igaz? - Megkérdeztem a parancsnok.
Ilyen Pobrekito várható.
- Uh-uh ... nem. Csak jön ide néha.
A parancsnok belenézett egy vékony notebook. Zsíros falu szinte teljesen spray festett.
- Szóval te vagy a patrónusa Lucia Sandoz. Szóval azt én notebook, és ezért, ahogy van. - A mosoly ismét megjelent az arcán. - Úgy hívják. - Mind a hárman körülnézett, mint aki alá az égből. Pobrekito rájött, hogy számukra ez a szokásos eljárás.
- Nem az enyém - mondta, és lenézett a lába elé. Csak ne Lucia. - És aztán - tette hozzá -, hogy menor'ita. Mivel ez nem lehet, mint egy nő. - Fog segíteni?
Kínzóit nevetett, majd az egyik ilyen egy éles kés, azt mondta:
- Honnan tudod, hogy ha nem volna ez?
A parancsnok felé hajolt.
- Ő tiszta, ember. Ezek a napok, ez elég.
És akkor elkezdtek verni őt. A lapos oldalán egy éles kés és zokni durva cipő. Pobrekito nagy részét elvesztette a bal fülét, amikor machete kés megcsúszott, és az egyik a tenyerek kivágták, hogy a csont, de megállt, nem megtörve a bordáit és más nagy csontokat.
- Lesz úgy találja, hogy - a parancsnok mondta. Pobrekito alig hallotta a fájdalom és a vér beszorult a fülébe. Commander letépett egy néhány oldalas könyvét, kigombolta a nadrágját, és vizelt a papírt. Vedd fel a palackot, elköszönt: - Ma.
Pobrekito nem vesztegeti az idejét a könnyek. Ő feltápászkodott, tudva, hogy meg kell bekötözte a fül és a kéz. Túl sok betegség keresztül jut a szervezetbe nyílt sebek és fekélyek: fekete rothadás, rothadás zöld, piros varasodás - és félt őket.
Pobrekito aligha a lábán, a szemében sötét volt, a fejem zúgott, és mert a szörnyű fájdalom a karok és lábak alig sikerült felmászni a fára. Miután elérte az ágai, látta, hogy valaki vájt a tartalékait kincs és az élelmiszer. Guardia. kutya - mindegy. Hollow a csomagtartóban razvorocheno hogy a fejsze, vagy machete, és minden, ami nem teszi meg, összetört, szakadt vagy összetörni. Most minden vagyonát - a szemétbe.
- Én soha nem lesz egy amerikai - Pobrekito suttogta.
Kezét megcsonkított fül vágott és préselt lelassítani a vérzés és védi a sebet a rovarokat. Annak ellenére, hogy a fájdalom, nekidőlt az oldalon a testet a csomagtartóban, és elnyúlt az ág, hogy cseng a sötétség.
- Kelj fel, bolond! - Ez a hang Lucia. Ő ütötte arcon.
Furcsamód a bőr Pobrekito viszketett, égett, és karcos.
Még néhány pofont.
Kinyitotta a száját, hogy válaszoljon, és egy légy repült bele.
Ő borította legyek.
- Ah! - kiáltotta Pobrekito.
- Meg kell, hogy felhajt, még nem megharapott - mondta egy kicsit nyugodtabban.
Pobrekito felállt és futott egy ágon kiugró a víz.
- Nem a folyóba ... - kiáltott utána, de már túl késő volt. A régi ág beszűkül, ez rohadt belülről, lábai gyengék voltak, a köd volt a szemében. Volt egy repedés és szálka a felhő, és a vér repül Pobrekito repülő öt-hat méter, beleesett egy lassú barna víz. Levegőt fúj küldött a tüdőből.
Miután meleg, a vér, a folyó, végül felébredt. Ő volt a víz alatt, nyitott szemmel látta, hogy a sáros víz zöldes-barna színű, nem enged át fényt. Víz ragacsos, furcsa, belekapaszkodott próbál húzza még tovább. Pobrekito rúgott próbál kialakulni, de a helyén maradt.
Legalábbis már nem repül.
Volt egy vágy, hogy nyissa ki a száját, hogy úgy érzi, valami más, mint az égő érzés a tüdőben üres.
Valami karcos lábak. Valami hosszú, lassú és erős. Pobrekito dobta a kezét, és úgy érezte, a botot. Ő rángatta, de a lány nem mozdult, ezért költözött hozzá.
A következő pillanatban kifulladt, csupa sár, felmászott a gyökér a fa a folyó partján. A levegővel töltött tüdő, áldott levegő. A víz forrt vele - egy hosszú, lassú és erős valami körülfon neki. A folyó közepén fojtott ugató kutyák.
Lucia, zokogva le a fa törzse.
Segített neki, ki a vízből, míg a lába még mindig ingyenes. Feküdt a bank, zihálás és sírt, de érezte, boldogság, mert megszabadultak a legyeket. Azt gondolni, hogy a folyó víz lehetne csinálni a sérülések, ő nem akar.
- Ők ... jöttek ... jöttek neked ... - lehelte.
- De akinek szüksége van rám! - felelte dühösen.
- Azt mondta, hogy tiszta. Ezzel most elég.
Szünet után, azt mondta:
- Az idősebb nők mondják a tüzes vizelet megöli a leggazdagabb a városban. Papok megtanulták Istentől, hogy ha lefekvés tiszta nő, tüzes vizelet telt el a nő és a férfi meggyógyult.
- Honnan tudja? Végtére is, senki nem jön vissza?
- Vannak emberek, akik mennek, és a város. Szolgák, a gazdák. Azt mondják más. És a temető növekszik, szinte az egész hegy razlezlos. A gazdag meghalni. - Ez egy ideig nézi szótlanul. - Lányok Colonia ők csak dobja a régi kutak, ott aludni mész és kavics, és az olvasás az ima, ha a hangulat.
- Ahhh ... - kiáltotta. Folyt a szeméből forró könnyek, ami nem volt, amikor megverték. Ez nem történik meg a memóriában. - És most azt akarják.
- Az ilyen eljárás senki nem segít, de még továbbra is csinálni. Papok szerint ez annak köszönhető, hogy az a tény, hogy nincs elég hit. Ott, a városban, azt hiszik, hogy a világ, ahogy akarnak. - nézett rá egy pillanatig, mielőtt folytatta: - És talán mindig akarja az új lányok.
Pobrekito gondoltak az amerikai kép. Úgy tűnik, sok ember szeretné állandóan módosítani a lányok. Mi van, ha ő értékesítési ezeket a képeket, vetek rossz? De nem eladni őket a városban, és még értékesítette azokat az embereket a városban. Legalábbis közvetlenül. Annak ellenére, hogy gyakran azt gondolják, hogy egyes vásárlók meglehet csinálni.
Ha tudta újraértelmezni a világot, ahogy akart, ő levette a tűzről, rovarok, és a betegség. Azt fogja tenni az amerikaiak, mint például a képen: boldog csupasz sápadt bőrű, szőke, nagy házak és asztalok, tele étellel és itallal. Nem akarta, hogy továbbra is megöli a lányok. Még ha így Istentől rendelt.
- Meg akarom mutatni neked valamit - mondta.
- Akkor mutasd meg. Azt hiszem, most a kutya fog futni hozzánk.
- Van a figyelmet, barátom.
A kutya és a sík valóban összegyűltek a mocsaras szárny. Néhány nyomja le a folyóba botokkal és kövekkel, hogy egy nagy ragadozó, amely röviden érintette Pobrekito víz alatt. Egyéb ordított át éles fogakkal, villogó szemekkel. Néhány törött ablakokat ovális rózsa füst. Nagy piros és kék betűkkel, elhalványult, és kopott, mint a zászló a farkát, sötétítő a lekerekített tetején a repülőgép.
- Nos, - mondta -, megyünk.
Odavezette mélyen a Cementerio Americano. Itt Pobrekito mindig óvatos: ugrás szikláról sziklára, ügetett a széleit a szegélyek, hogy ne hagyjon nyomot.
Itt a házak között a halott amerikaiak van rejtve az ő legnagyobb kincs.
Megmutatta Lucia kripta erősen zárt ajtók. Megragadta a párkányon, felmászott a tetőre, de az egész teste sajgott, miután megverték és beleesik a folyóba. Aztán kinyújtotta a kezét, hogy segítsen neki. Két nyílások és Pobrekito helyezkedtek a tetőn ismerte a titkot, hogyan kell kinyitni az egyiket.
Egy pillanat múlva már a hűvös sötétségben a kripta. Két márvány síremlék faragott koszorúk és virágok, és a sarokban volt egy halom értékes Pobrekito magazinok. Emellett volt néhány készletek: Bank, az ivóvíz, némi szárított gyümölcsöt és szőttesek ing, nem annyira tele van lyukakkal, hogy raspolztis darabokra. És a mérkőzést is a legértékesebb dolog.
- Ezek az amerikaiak nem szeretik a gazdag, - suttogta Lucia. - Ez, persze, szép ház, de az egyetlen vagyon, ami itt van, akkor tartozik.
Pobrekito vállat vont.
- Lehet, hogy kirabolták, mire találtam őket. Vagy egy kincs elrejtve a koporsó. Ez a szoba sokkal szebb, mint a szobában, ahol mi valaha is élni vagy meghalni.
- És most tegyük?
Kihúzta naplókat ki a dobozt, és elkezdte essek. American sima test több száz különböző testhelyzetek villant a szeme előtt: a tagok, a mellkas, a nyelvek, a bőr és műanyag játékok, csillogó autók ... az egész világ, hogy létezett egy időben. Amerikai világban esett a hő és a betegség. Pobrekito dobta naplók a földre, szándékosan hanyag. Néhány másodperc múlva, Lucia kezdett, hogy segítsen: megtörni a magazinok, hogy őket az oldalról. A képeken ő nem figyel, annak ellenére, hogy nem volt olyan ismerős őket Pobrekito.