My Way - 2. fejezet
Hamarosan indulunk az IRT,
Ne felejtsük el, ez a hely valaha,
A háta mögött balra PPC,
Fogjuk hagyni örökre.
CSR - a hadsereg kapu,
PCB - hogyan kell bekapcsolni az élet,
PCB soha nem fogom elfelejteni,
PCB - Én itt tavaly.
Lesznek más srácok itt,
Dig árkok a fagyott talaj,
Mi az, öreg, már majdnem teljesen eltűnt,
Azt fotók emlékezni fog.
A kapu előtt elváltak veled,
És valószínűleg nem fogja látni egymást már,
PCB fogja látni csak egy álom,
Eszébe jutott, hogyan akartunk hazamenni.
A fagyos kék nap.
A fagyos kék nap vissza, hogy utolérjék a szél,
És nézd, ahol a fényes ég,
Nem emlékszem már, voltam, és talán nem volt,
Ki írta nekem, és hogy vannak-e csodák.
Kinézek az ablakon, és a fekete varjak,
Ez nyüzsögtek a hóban, nem emlékszik rám,
A memória a távoli kiterjedésű ólom,
És az interneten az utak nyíltak meg számomra.
Aztán elmegyek a PCB,
Egész életemben fogok elejétől indul ugyanazon a napon,
Megyek és nézd meg a CAT,
Azt mondják: „Viszlát, katona!” - és gyorsan menekülni.
És ez lesz a legjobb nap az élet.
Azt mondta nekem, az egész idő alatt jön
Ma türelmet, de az óra mellett,
Miközben készül a lábát, és tegye a kengyelbe,
Goni, amikor sztrájkok és utolérnek minket.
Éjszaka. Ismét vagyok szolgálatban.
Éjszaka. Imádkozom, hogy az Atya.
Éjszaka. Itt az ideje, hogy megértsék.
Éjszaka. Itt az ideje, hogy mindent megváltoztat.
Éjszaka. Azon az éjszakán az eső.
Éjszaka. És borzongás áthaladt a testén.
Éjszaka. Hagyja, hogy a gallér víz folyik.
Éjszaka. Veletek vagyok, apa, örökre!
A rács az ablakon, mintha börtönben voltam,
Kerítés szögesdróttal és fényvető fények,
Fájdalom, könnyezés whisky, és én megint bajban,
Osztható darab.
Távoli város ismét eszébe jutott rólad.