Antonov almait
A történet a nemes vidéki életképek váltakozásaként épül fel. A lírikus hős emlékszik a kora őszére, az arany kertre, a juharfalvakra és Antonov alma illatára; éjjel kosárba töltötték és elküldték a városba. Az emberek azt mondják, hogy „yadrena Antonovka - vidám év”, és az alma betakarítás közvetlenül kapcsolódik az összeget a kenyér furcsaság. Továbbá, a memória, a narrátor jelenik körül évszázados fák nagynénje kastély - itt látogató vendégek több ember találkozik a kapunál. Közülük - "az udvar osztály utolsó mohikánjai": öregek és idős nők, akik hosszú ideig nyugdíjasok; egy idős szakács, Don Quijote emlékére; szürke hajú kocsis, aki tömegesen szállítja a hostesst. Maga a ház komor, tiszta és hűvös; a szobák székek, intarziás asztalok, tükrök csavart keretben. Ahhoz, hogy a vendég elhagyja a nagynénje, és a beszélgetés során „a régi időkben, mintegy örökség” az asztalon vannak kezeli - alma első, az illata, amely áthatotta az összes helyet, majd - a főtt sonka, szárnyas ételek, savanyúság és édes vörös sört. Ugyanilyen erős és rendezett élet úgy tűnik, a helyi „gazdag emberek” - Savely, Ignat, Drona: a gazdaságok nevelt méhek folyamatosan mén istállókban tartják vásznak és forgó kerekek # 91; 4 # 93;.
A vadásznak szentelt emlékek átadják az elbeszélőnek az Arseny Semyonych birtokát, ahol délután az emberek összegyűlnek tinédzserekből és magas csizmákból. Este felé egy zajos zenekar, kutyákkal körülvéve, lóháton halad a "Vörös Bugor vagy Gremyachy-szigetre". Éjjel az erdő elhagyása után a vadász cég a szomszéd földtulajdonos kastélyához jut, és néhány napig megmarad. Más napokban a hős későn ébred - a vadászok hajnalban elhagyták az erdőket és a mezőket. A fiatal "barchuk" egyedül hagyja a házat, a nagy könyvek hüvelykujjait tintával a margókon és a Puskin műveinek sárguló magazinjaival. Zhukovsky. Batiushkov. tanulmányozza a régi frizurákkal rendelkező nők és lányok falain lógó portrékat - a nemes fészkek korábbi tulajdonosai. Antonov alma szagának eltűnésével együtt a bérbeadó birtokok eltűntek, az elbeszélő megjegyzi: # 91; 5 # 93;.
Vélemények és vélemények. Kuprin Paródiája
1906-ban megjelent az Alexander Kuprin paródiája a Zhupel (3. A. Bunin. Gombákkal ", amelyekben az" Antonov alma "fő motívumait ironikusan játszották. Kuprin egyrészt megtartotta a Bunin-történet elegiac hangzását, beleértve szövegében felismerhető metaforákat is; a másik - meglehetősen szarkasztikusan „utánozta” Ivan: „Ültem az ablakban, elgondolkodva rágta szivacs, és a szemembe világít elég szomorú ... Hol vagy, egy csodálatos időt torták tejjel gomba, agár, gustopsovyh hímek távozott a pályáról, jobbágyok, Antonov almák, visszaváltási kifizetések? " # 91; 7 # 93; # 91; 8 # 93;. Van egy olyan verzió, hogy ez a paródia Kuprin "irodalmi bosszúja" lett, amelyet Bunin az egyik beszélgetésben nagyon véletlenül "anya nemesének" nevezett # 91; 9 # 93; # 91; 10 # 93;.
Az AI Kuprin híres paródiájának sója ebben a Bunin "epitaph" címmel - "Gombás pite". Ahelyett, hogy teljesen „immateriális” egyszerűen költői ízű Antonov Alma, akit Bunin kapcsolódó egykori főúri takarékosság és a régi világ jólét - „torta tej gombák”, bár nagyon hétköznapi, de nagyon illik az anyagi jólét az élő élet a kastélyban # 91; 11 # 93; .
Művészi jellemzők
"Antonov alma" nem rendelkezik hagyományos téma: a történet (egyes kutatók szerint - a történet # 91; 12 # 93; ), amely egy monológ-emlékezet, az "egyesületek technikája" segítségével épül fel, közel a költői szöveghez # 91; 12 # 93; Az elbeszélő elméjében fokozatosan megváltozik a képek, a mozgalom a múltból (a régi idillől) a jelenig ("elszáradó szürke falvak") származik, # 91; 9 # 93;. A rom a nemesség fészkek Bunin érzékelhető, mint a történelmi dráma tárgya az elkerülhetetlen változás az évszakok: az egykori földesúr bőség társítását nagylelkű nyáron, míg az összeomlás világi alapítványok közvetlenül kapcsolódik az őszi, néha lesújtó időszak és a fény szomorúság # 91; 12 # 93;
Három évvel az Antonov alma kiadása után Csehov Cherry Orchardja írt. Mindkét műben központi a kertben a kép; a történet hősök és a játék felidézi keserűséggel - mint egy visszavonhatatlanul eltávozott idő, amelyben a harmónia uralkodott. De ha Csehov, a kert kivágásával együtt "elpusztítja ezt a harmóniát", akkor "Bunin mindenütt harmóniában van: a múltban és a jelenben" # 91; 12 # 93; Ugyanilyen figyelemreméltó az a történet, és a kép az alma - a szöveg is tartalmaz utalásokat folklór (alma - egyfajta szimbóluma nemzés), és érzelmi felhangok: a szaga Antonovka hordoz szeretet az élet # 91; 13 # 93;.
A kutatók összehasonlítják a történet nyelvét akvarellel vagy olajkékkel. a termék bővelkedik sok festői részletekkel, amelyekből "elegáns egyszerűség, a kép tökéletes pontossága ... a fény átláthatósága, ezüstös színek, könnyű, enyhén fűszeres illatok" # 91; 12 # 93; Valentin Kataev szerint. aki Bunin tanítványaként tartotta magát, Ivan Alekszejevics gyermekkora óta fokozott érzékenységgel rendelkezett a világ hangjaival, színeivel és más jelenségeivel szemben # 91; 14 # 93;. Látása lehetővé tette, hogy "mind a hét csillag a Pleiades", és a pletyka olyan volt, hogy a serdülőkorban a jövőbeli író távolabb elszedni a távoli sípot egy madár # 91; 15 # 93;. Ezért töltötte be a "Antonovskie almákat" a méz illatával, az őszi frissesség illatával, az elhullott levelekkel, a gomba nedvességével, régi bőrborító könyvekkel # 91; 14 # 93;.