Versek az isten jalal ad-din rumi-ról
Mawlana Jalal ad-Din Muhammad Rumi (1207-1273), egy szufi költő. Miért vonzott engem? Valószínűleg, mindenekelőtt őszinte hitével és végtelen szeretetével az Egy Istennek, megértve, hogy nincs egyetlen igaz vallás: mindannyian Őhez vezetnek.
Amikor Rumi meghalt, temetési szolgáltatásokat tartottak mecsetekben, zsinagógákban és keresztény egyházakban.
Shams ad-Din Tabriz, 1502-04
Ó, minden korosztály és helység lakosa, amit magáról mondok.
Ó, minden korosztály és helység népe, mit mondjak magáról?
A vallásom nem a kereszt, nem a judaizmus, nem az iszlám.
Kialaktam az összes elemet, kivettem a csillagok erejéből,
Dél, Észak, Nyugat és Kelet - nem számomra, itt nem a templomom!
A keménység és a víz, a tűz és a szellem - a hatalmas hívásokhoz a hallás süket,
Azonnal adtam mindent, amit elértem, egy új lépésért!
Nem félek a pokol égetté, nem szomjaztam a mennyei jutalmakat,
Megszüntettem a vércsíkokat - és én nem vagyok a fiad, Adam!
Eseményeken és neveken túl vagyok, érvényesültem az idők törvénye,
Bármelyik párjamban megtestesültem - és az évek irányításán kívül vagyok!
A sokaságban látom az Egyet - a lét egységét,
És az Igazság szava él, nem a raktárban olvastam!
Szeretem az egyik világban - szeretteim:
Csak hogy örökre láthassam őt - és kövessétek Őt!
Shams! A szeretetből és a borból a lelked mindig részeg:
Adjunk dicsőséget ennek, a legjobbak a földön, a gyümölcsöket.
Ó, imádkozzatok az embereknek! Isten nem tudja megtartani az égen ...
Ó, imádkozzatok az embereknek! Isten nem tudja megtartani az égboltot:
Értsd meg és értsd meg - Isten a mindenható erőben él!
Te tanúi vagytok Istennek, a Teremtő célja és célja,
Te vagy a megtestesülés szent Koránja és egy erőd!
Te vagy a szent levél verse, csak ez a vers egésze
A képmutató tolmács nem ért, nem fogja megérteni!
Teben a halhatatlan élet folyik, a lelked nem fog meghalni,
Te vagy az élő Isten trónja a földi szépségek közepette!
Meg akarja találni a Teremtőt, de ő a lelkedben van,
Allah gondolatai magasak - a képed átadja!
A szívben, mint a tükörben, az Isten arcát tükrözte,
A szívroskadrág törli a kis, alacsony fekvésű aggodalmakat!
Engedd meg a lelkeidet örökre, mint Rumi,
A szeretet virágkertjében virágzik a barát képe.
Ott volt
Én is átléptem a keresztet, és elértem a mélyeket.
Hiába kerestem. Nem a kereszten van. Ott nem találtam.
A hindu templomban, amelyet meglátogattam, átkutattam az ősi pagodát.
Bennük nem találtam nyomot. Ismét nem jöttem oda.
Herat és Kandahar fennsíkján a vakpróbálatlan pontokon néztek.
Nem itt van a folyóvölgyekben, sem a hegyi tetején.
Tétovázás nélkül az út elérte a mitikus Kaf csúcsát.
A tetején látható a tündér madár fészke Anka.
Mekkában a Kaaba-ba néztem. Nem volt ott.
- kérdezte Avicenna, de a filozófus nem tudott róla.
Megfordultam a tekintetem a szívemre. Aztán csak ő felismerte:
Nincs más hely rá. Ott volt.
A nap sugaraiban egy porszem
És az egész nap.
A por szerint azt mondom, fagyasz;
A Naphoz - örökre mozoghat.
Én vagyok a reggeli köd
És az esti szél.
Én vagyok a szél a ligetben
És a hullámok a szikla szélén.
Árbóc, kormány, gerinc és kormányos vagyok
És a zátony, amelyről a hajó összeomlott.
Faim és papagáj vagyok az ágaiban;
Csend, gondolat és hang;
Zenélni a fuvolán;
Szikrák a kőzet és a csillogás fém;
Két gyertya és egy kóbor lepke,
Mi közöttük táncol;
Rózsa és csikó,
Az illatanyag kimerült.
Én vagyok az univerzum tengelye és a galaxisok gyűrűje;
Egy kíváncsi elmé az ég felé
És a mélységbe repül.
Én vagyok minden, ami létezik és semmi.
Ön, aki ismeri Jelaleddint,
Te, az egyetlen,
Mondja meg, ki vagyok én?