Tromboembóliás szövődmények megelőzése ortopédiai endoprotetikus betegeknél -
A nagy ízületek endoprotetikája jelenleg nemcsak külföldön, hanem hazánkban is újabb hullámokat tapasztal. A csípő- és térdízületek endoprotetikumainak száma az ortopédiai klinikák összes műveletének 75% -áról 80% -ra esik.
Napjainkig évente mintegy 1,500,000 nagy ízületű endoprotetikát alkalmaznak a világon. A legtöbb ilyen műveletet az Egyesült Államokban - 500 000, kevesebb - Németországban (150 000), Dániában (40 000) hajtják végre. Oroszországban azonban ez a szám csak 10 000, bár az ilyen műveletek hazánkban nagyon magasak.
A növekedés a tranzakciók száma növekszik a szövődmények száma, köztük a vezető helyet foglal el a trombózis az alsó végtagok mélyvénás trombózis (DVT) és a tüdőembólia (PE).
Egy tisztán orvosi probléma mellett a tüdőartériák mélyvénás trombózisa és thromboemboliája nagymértékű pénzügyi költségeket igényel a kezeléshez.
Mélyvénás trombózis és tüdőembólia egy megkülönböztető jegye, amely mindig készen áll pripodnesti kellemetlen meglepetés sebész: Sok esetben ez a szövődmény tünetmentes. Ezért ezeknek a szövődményeknek az időben történő diagnosztizálása nagyon fontos.
A leggyakrabban ezek a célok a kontrasztvénográfia, az ultrahangos szkennelés és a masszív trombusz kimutatása, eltávolítása vagy a kavics szűrők telepítése.
A tüdőartériák mélyvénás trombózisának és thromboemboliájának megelőzésére fontos emlékeztetni a trombus kialakulásának patofiziológiájára. Ez a probléma az első alkalommal alaposan átgondolta és leírta a német virtuói tudós, Virchow, aki három fő kóros mechanizmust azonosította a thrombus kialakulásának folyamatában (tehát a neve: Virchow hármas):
1. Hypercoagulatio
2. Vénás erek endotéliumának károsodása
3. Vénás sztázis
Ezen hármas mellett számos tényező is hozzájárul a szövődmények előfordulásához. Amikor a belső protézist nagy ízületek rizikófaktort lehet tekinteni jelölni lágyrész duzzanat, hosszan tartó immobilizáció, egy végtag, a kábelköteg, termikus hatása csontcement, az érzéstelenítés módját, a beteg életkorától.
Fokozott véralvadási (fokozott véralvadási) eredményeként következik be a műtéti trauma önmagában, fokozza aktivitását, és csökkentik a vérlemezke-antitrombin III aktivitását. Károsodása az endotéliumhoz a vénák miatt előfordul, hogy a túlzott térd flexiós során a diszlokációk a combfej, egy érszorítót, és mivel a termikus hatása csontcement, amely előállított fixálás komponens endoprotézis. Vénás pangás lassítja a kiáramlás a vér az alsó végtagok miatt kialakult hosszú távú, nem-fiziológiás helyzetében a végtagok miatt a lágy szövetek a posztoperatív duzzanat a végtagok, valamint a hibák miatt az ellátást.
Az utóbbi években az ortopédiai mélyvénás trombózis és a tüdőembólia tromboembólia megelőzésére három közvetlen antikoaguláns alkalmazható, amelyek a heparin származékai. Ehhez az utóbbit kisebb részecskékre osztják fel, és a felesleges töredékek eltávolításával csak az alkatrészeket hagyja el az aktív részekkel. Ezzel összefüggésben alacsony molekuláris heparinoknak nevezik őket. Közülük ismert gyógyszereket, például Fraxiparin, Clexane és Fragmin. Mindhárom gyógyszer engedélyezett az orvosi intézményekben Oroszországban, és nem különböznek egymástól nagymértékben. A gyógyszereket a műtét előtti este vagy a műtét előtt 1-2 órával írják elő. Ezután naponta egyszer szubkután adagoljuk a profilaktikus dózisban 5-7 napig. Bármely súlyosbító tényező (halló endoprotézia, thrombophlebitis története) jelenlétében az alkalmazás időtartama 30-35 napra meghosszabbítható.
Az alacsony molekulatömegű heparinok (LMWH) gátolják a koagulációs kaszkád X-faktorát, és gátolják a protrombin trombinra való átalakulását. Az LMWH-nak a passzív heparinnal szembeni egyik fontos előnye, hogy a véralvadási rendszer (véralvadási idő vagy vérzési idő) felügyeletére nincs szükség.
Ez a tény lehetővé teszi a kis molekulatömegű heparinok alkalmazását járóbeteg környezetben. A fenamin és warfarin indirekt antikoagulánsok, amelyek a kumarin származékai, nem értékesítették értéküket megelőző célokra. Ezeket a szereket a séma szerint alkalmazzák, 5-7 nappal a műtét után.
A klinikában alkalmazzák a K-vitamin és a prothrombin szintézisét elnyomó indan-dion-származékokat. Nem elvesztette fontosságát profilaktikus célokra, az aszpirin, melynek befogadása a műtét után 2 héten belül 25% -kal csökkenti a mélyvénás trombózisok számát.
Profilaktikus célokra ajánlott az alacsony molekulájú dextránsok intravénás infúziója legfeljebb 3 literes mennyiségben, ami 20% -kal csökkenti a mélyvénás trombózis gyakoriságát. A vérrögök és a kockázati tényezők mechanizmusának ismeretében lehetséges a mélyvénás trombózis és a tüdő artériás thromboembolia megelőzésére szolgáló rendszert javasolni. A nagy ízületek endoprotetikájának működése során ajánlatos mindkét végtag kötődése, és lehetőség szerint a végtagok élettani helyzetének (azaz szokatlan helyzetének eltávolítása).
Közvetlenül a műtét után este aktív mozgásokat kezdhetsz a bokákon és az egészséges végtag ízületein. A műtét utáni második napon passzív mozgásokat kell végrehajtani a működtetett kötésben, és folytatni kell az aktív mozgásokat a fennmaradó ízületekben. Nagyon fontos az izometrikus izomfeszültség a kezelt végtagok 300-500-szorosának első napján, így a számuk több ezerre nő. A lecsapódás megszüntetését követő második napon a páciens kiléphet az ágyból, és mancsokkal járhat.
A közelmúltban klinikákon nagy figyelmet fordítunk az alsó végtagok felületes vénáinak összenyomására. Korábban rugalmas kötéseket használtunk erre a célra. Mindazonáltal az elmúlt években a kórházi trikó megjelent a mi rendelkezésünkre, amely számos jelentős előnnyel rendelkezik az elasztikus kötéseknél.
Ezenkívül a pentaszacharid molekulájának másik végén található három aktív centrum közvetlenül kötődik a trombinhoz, és eltávolítja azt a koagulációs ciklusból. Az arixtra klinikai vizsgálata előnyösnek mutatkozott az alacsony molekulatömegű heparinokkal szemben: a hatóanyag beadása a műtét után, a megelőző adag mennyisége 2,5 mg. Az enoxiparinral végzett összehasonlító vizsgálatok azt mutatták, hogy a csípő artroplasztika utáni mélyvénás trombózisos esetek száma csak az esetek 4,1% -a volt (szemben az enoxiparin 9,2% -ával). Ebben az esetben az arixtra mellékhatásai egyáltalán nem lépik túl az alacsony molekulatömegű heparinok használatát.
1. A nagy ízületek endoprotetikája után a trombózis és a thromboembolia megelőzésének optimális időzítése nem egyértelmű.
2. Azonban a kis molekulatömegű heparinok használata a műtét után 7-10 napon belül jelentősen csökkenti a trombózis előfordulását.
3. A trombózis és a tromboembólia kialakulásával összefüggésben a kórházban szenvedő betegek kilégzését követően célszerű az LMWH megelőzésének 30 napig vagy hosszabb időre történő kiterjesztése.
4. Az orthopedisták számára nagy érdeklődés az, hogy új, szintetikus, kis molekulatömegű heparin-arixtrát indítanak, amely jelenleg az Orosz Föderációban zajlik.