Exudatív gyulladás (fibrinusos)
Fibrinus gyulladás.
A fibrinogénben gazdag exudátum képződik, amely az érintett (nekrotikus) szövetben fibrinné alakul.
Ezt a folyamatot megkönnyíti a nagy mennyiségű tromboplasztin felszabadítása a nekrózis zónában. Lokalizált fibrinális gyulladás a nyálkahártya és a szérum membránokban, ritkábban - a test vastagságában.
Morfológiai kép. A nyálkahártya vagy savó membrán felületén fehéres-szürke film ("filmy" gyulladás) jelenik meg. A szöveti nekrózis mélységétől függően a nyálkahártya hám típusától függően a film az alatta lévő szövetekhez lazán köthető össze, ezért könnyen elválasztható vagy szilárd, ezért nehezen szétválasztható. Az első esetben a csontvázról beszélnek, a második pedig a fibrinus gyulladás diphtheritikus változatáról.
Croupous gyulladás (Scotia croup - film) a szövet sekély nekrózisával és a nekrózisos masszák fibrin impregnálásával fordul elő. A mögöttes szövethez lazán összekapcsolt film a nyálkahártyát vagy a savó membránt homályossá teszi. Néha úgy tűnik, hogy a héjat megszórjuk fűrészporral. A nyálkahártya megnagyobbodik, megdagad, ha a film elválik, felszíni hiba keletkezik. A savómembrán durva lesz, mintha szőrtelenítéssel lenne ellátva - a fibrin szálakkal. A fibrinális pericarditisben ilyen esetekben "szőrös szívről" beszélnek. A belső szervek között krónikus gyulladás alakul ki a tüdő - kroppus tüdőgyulladásban (lásd: pneumonia).
Diphtheris gyulladás (görög diftéról - vékony film) a szövetek mély elhalása és a nekrózisos masszák fibrin impregnálásával alakul ki. Fejlődik a nyálkahártyákon. A fibrinos film szorosan hegesztve van az alatta levő szövetekhez, de akkor, amikor elutasítják, mélységes hiba keletkezik.