Olvassa el Shinji Ikari (si) melankóliáját - Roshcha sergey Cedric - 16. oldal
Még egyszer, kuncogva és a fejét rázva, az iskolába fordultam.
A nagyon nagy méret ellenére az iskola elég üres volt. A parkolóról a rendező irodájába való távozástól csak néhány tanár van, akikből egy tucat diák irányát és erősségét határoztam meg. Én nem vonták magukra a figyelmet, fehér inget és fekete nadrágot itt voltak öltözve szinte minden srác találkoztunk, és a megjelenése diákok eltért a tipikus európai és ázsiai indiai, de talán ez nem volt fekete. By the way, ahogy észrevette vér volt a keverést általánossá, telivér ázsiaiak körében viszonylag fiatalok nagyon kevés volt, ugyanabban az Misato ázsiai nézett ki, mint nagyon kevés, de mindegy jellemzői a találmány, nem mond semmit Akagi. Igen, és én, vagy inkább Shinji, jobban nézett ki egy európai, mint egy japán.
Kopogtattam az ajtón, és vártam a megoldó kiáltásra, beléptem. A rendező egy idős, klasszikus japán, sötétszürke öltönyben és ovális, nyilván több évtizede szolgált, poharak.
-Helló A nevem Shinji Ikari, itt vannak a dokumentumok az én iskoláztatásomra. Átadtam neki a borítékot.
-Hmm, ülj le, lássuk. - A rendező elvette a borítékot, és a vendégszékre mutatott. - Igen, tényleg tájékoztatták az új diák iskolába való átviteléről. - mondta egy perc múlva a rendező. - Csak most, semmilyen részlet nélkül. Tudnék kell még valamit rólad, Ikari? - Különös módon választotta ki a vezetéknevét, nyilvánvalóan a NERV vezetője nem volt titok.
-Nem, nem az. - Lakonikus és szenvtelen válasz volt.
-Ühüm. - A férfi ismét a mappába nézett, kivették a borítékból. - Jól van, Ikari. A2 osztályod, akkor menj, hamarosan hívunk. Tanárok, figyelmeztetni fogom.
-Köszönöm. - Felálltam a székből, elmentem az irodából, és nem vártam a rendező több másolatát. Mégis, kíváncsi vagyok, mit írtak ott a személyes fájlomban? Bár nem, sokkal érdekesebb, miért nem világítanak meg arról, hogy milyen információkat adhatok meg, és milyen információval nem tudok? A második lehetőség, vagy az iskola teljes ellenőrzése alatt áll, és mindent megteszek, amit itt akarok, vagy egy beállítást, bár nem zárja ki teljesen a másikat.
Miután megtalálták a szükséges irodát, megálltam az ajtón, ami kissé meglepődött, és csak egy másodperccel később rájött, hogy Shinji emlékezete működött, mert az új diáknak először be kell mutatnia magát az osztálynak, amit a tanár megérkezése után kell elvégezni. Nda, a keleti ünnepség elpusztíthatatlan, még a középiskolában is. Hát várj, ha szükséges, nem nehéz nekem. A falra támaszkodva vártam. Figyelem, még mindig nem vonzódtam, és a diákok osztályába bejutó nézetek csak csúsztak rám, anélkül, hogy észrevették volna. Végül egy idős tanár közeledt az osztályhoz, egy tipikus ázsiai megjelenéshez is.
-Hello, új diák vagyok.
-Aah, igen, úgy tűnik, Ikari? - Nem figyelt rám, az öreg megszakadt. - Gyere, mutasd be magad az osztálynak, és ülj az ingyenes asztalnál.
Együtt belépett az osztályba, a diákok hangzavar elült kissé, és a legtöbb szemét felém fordult. Megvizsgálták a helyiségeket, az asztalok fele szabad volt, legtöbb európai megjelenésű diákok, több lány. Két srác azonnal rohant a szemébe. A kócos szőke szemüveges, egy kamera és modellek a repülőgépek az asztalon, a második - Cornstalk egy sport ruha és szemtelen kifejezés, amit most fejezte, egyenesen, univerzális unalom. És természetesen Rei. Nem vették észre, hogy kék hajú lány nagyon nehéz volt, különösen, ha szándékosan keresi. A feje be volt kötve, valamint a karok, a jogot, hogy leadott egy parittya, továbbra is csukott szemmel gézzel, leül az utolsó előtti asztalon, és nyugodtan bámult ki az ablakon. Még akkor sem fordultam, amikor jöttem. A lány körül üres hely, egyik legközelebbi partner nincs elfoglalva, van egy elidegenedési övezet.
-Egy új diák átkerült az iskolánkba, most pedig veled tanul. - Az öregember egy pillanatra megdöbbentette, úgy tűnik, hogy nem is gondoskodik róla, hallja, vagy sem. "Kérem, mutasd be magad." - Az öregember kissé elfordította a fejét, és azonnal elfordult, elment az íróasztalához.
-Helló A nevem Ikari Shinji. Zárt, lankadatlan lélek vagyok, alárendeltségi komplexummal. Számos ember elnyom, közömbös. Örülök, hogy találkoztunk. - Halott hangot hallottam. És míg minden csendes ofigevali barátságosan állkapocs csepegtető, én közömbösen az íróasztalhoz lépett mögött Ray és leült, az ablak felé fordult, és támaszkodva állát összekulcsolt ujjait házat. Valószínűleg én visszajátszani, hanem kommunikálni ugyanazon Toji és Kensuke nem vágyom, a másik osztálytársai nem mond semmit.
Ahogy sétáltam Rei mellett, észrevettem, hogy a lány egy pillanatra elszakította a szemét az ablakból, és rávágta rám. De a pillanat véget ért, és a rubinszem Ayanami visszatért az ablakhoz, mintha semmi sem történt volna. Kár, hogy itt egyszemélyes íróasztal.
-Rendben van. - mondta az öregember. Biztos vagyok benne, hogy még csak nem is hallotta, amit mondtam. - Vedd ki a notebookokat, elkezdjük a leckét.
-Hát akkor. - Az öreg lassan beszélt. - Az emberiség mindig is büszke volt a kultúra fejlődésére, amely a tudomány fejlődésével jön létre. - Kezdek megérteni, miért senki sem hallgatott rá. -. Az elkövetkezõ idõk mindent romba fordítottak. Ez volt a huszadik század utolsó éve. - Úgy néz ki, mint a katasztrófa filmjének bejelentése. Csak a hangnak kell mélyebbnek és tragikusnak lennie, így nincs hatása. - Biztos vagyok benne, minden tud a legerősebb meteor hatása az Antarktiszon, ami a jég kontinensen azonnal megolvad, és a vízszint az óceánok nőtt, több mint hatvan méter. A világ határán volt a pusztulás miatt aszály, árvíz, a vulkáni tevékenység és az azt követő gazdasági válság és a nemzetközi konfliktusok. Hat hónapig a világ népességének fele örökké elveszett. Ezt az eseményt a második támadásnak hívták.
Az egész előadás tartottak ily módon az öreg mond a heroikus küzdelem szüleink következményeinek második hatás, a nagyságát az emberiség és a hatalmas áldozatokat, és a diákok csendben suttogott egymással, és részt vesz minden szemetet, nem igazán figyel a tanár.
Az ablakból nézett, hogy Rei előtt ülök. Őszintén szólva, nem igazán reméltem, hogy ma az iskolában látom, két napja rosszul nézett ki. Vagy az állapota kezdetben nem volt olyan nehéz, mint gondoltam, vagy infúziós spirituális energia a munkám, és valószínűleg mindkettő, mert még nem ismert, hogy mennyi ideig tartották, közel a hangárban várja a vendégeket. Sajnálom most, hogy nem érzem.
A lecke véget ér. A tanár felállt, és elhagyta az osztálytermet. Két lány ugrott fel hozzám, egy rövid fodrázású fekete, egy fésűs és göndör hajjal egyenes hajú, a leckében folyamatosan suttogtak, és az irányba néztek.
-Hé, Ikari! Van egy perc? - Némán néztem az ablaktól a lányokig.
-Miért kerül ide, ha itt mindenki evakuál? - Tisztán kezdődött svetlenkaya.
-Tehát ez a pletyka igaz, igen. - Ott, majd fekete.
-Elég bolond épít! Pletykál, hogy robot pilóta vagy! A barna felháborodott.
-Igaz, ah. - Egyetértett vele, visszhangzott svetlenkaya.
Ó, nekem ez a gyerekes spontaneitás. De valaki szándékosan hagyta ezt a pletykát, és az én osztályomban volt. És valami azt mondja, hogy egy fésült, szakállas szemét látható a füle mögött. Bár természetesen még mindig feltételezhetjük, hogy a gyermekek egyik szülõje a NERV-ban dolgozik, és még a Geofrontban is látott, majd véletlenül elengedte a legkedvesebb gyereket. Csak úgy, hogy a hallás egy részmunkaidőben megerősödött. Elvileg természetesen lehetséges. De Gendo-nek nincs ugyanaz a szivárgó SAT-ja, így hagyja el.