Írj egy meseat - egy csepp cseppet
Kapelka pocsolyában élt. Egy kicsit. Körülötte olyan sok csepp volt, mint a sajátja. És a cseppkő azt gondolta: "Nem akarok olyan, mint mindenki más, én utazni fogok!"
Megragadta Wind köpenyét, és elrepült. Repültem, repültem, megláttam a földeket, amelyek lebegtek alatta, és a zöld szaggatott erdők és a kis, játékszerű házak falvai. És a Breeze egyre magasabbra fújtatta, amíg el nem érte a Felhőt. Köszöntötte a barátját, Windt, és tovább repült magához. És a kis utazó megmaradt a Felhőben. Ott volt olyan meleg és puha, és az egész világ olyan volt, mint a tenyerében. A csepp örömmel büszkén ugrott, hogy egyedül volt, és hogy egyetlen csepp e pocsolya soha nem látott ilyen szépséget. Olyan lelkesen ugrott, hogy nem vette észre, hogy ugyanazok a cseppek vesznek körül. Amikor meglátta őket, akkor erőteljesen ugrott, és leesett.
Az egész égen repült, és csodálta. Most pontosan ugyanaz, gondolta Kapelka. De hirtelen körülötte körözött kerek táncolni az esőcseppekről, táncoltak a levegőben, egyik oldalról a másikra gördültek körbe. A kis utazónak sem volt ideje, hogy szomorú legyen, amikor a földre esett. A föld anya magához vette és beadta. A csepp vízkőbe dobott, és egy tengeralattjáró folyón találta magát. Körülötte volt egy csomó ismeretlen víz, amely gondosan átvitte a kis cseppet valahol messze, messze. És boldog volt, mennyire jó, milyen hangulatos.
Egy darabig Kapelka látta a fényt. Nem értette meg azonnal, hogy hol van. Volt egy tenger körülötte. A só kilyukasztotta a szemét, de Droplet nem sírt. Körülötte voltak a barátai, akiket ugyanabban a medencében hagytak, ahonnan Szélrel szökött. Együtt jártak egymással, megkérdezték a kalandjait. A cseppkő nagyon örült, hogy mindet látta, és elmondta nekik mindazt, ami történt vele.
Egyszer is írt egy ilyen esszét: