A "Jaj a Wit" vígjáték elemzése
Az orosz irodalom realista tendenciájának kialakulásában a Griboedov közreműködése is vitathatatlan. Az irodalmi pályafutásának kezdete sikertelen volt. Mivel a természet nagyon ambiciózus és tekintve, hogy tehetségét nem ismeri fel, Grúziába megy. Csak 1824-ben tér vissza. Közvetlenül a visszatérés után fehér sávok kezdődnek az életében, egy öröklést egy újabb helyettesíti. A mű csúcspontja a "Jaj a Wit". A komédia népszerűsége hozzájárult a nyelvéhez. Mivel az ellenfél a nyelv idegen szavakkal történő eltömődésével szemben, a játékíró egy egyszerű népi beszédet használ.
Nagyszerű képességgel Griboyedov egyesíti a játékban a hős nem kölcsönös szerelmének képét Sophia számára a fővárosi nemességgel való összecsapásáért. Érdemes megjegyezni, hogy minden esemény egy napon belül megtörténik.
A Chatsky megjelenése dinamikát hoz a játékhoz. De még a szereplők beszédéből való megjelenése előtt a nézőnek már volt némi elképzelése róla. Chatsky szerelmes Sophia-hoz, de nem viselkedik, de szereti Molchalint. De a hős nem tudja elhinni, hogy Sophia szereti egy ilyen bunkót. A Molchalinnel tréfálkozva Chatsky felállít Sophia ellen, aki úgy döntött, hogy bosszút áll vele Molchalinért. Ő kezdeményezi a csevegést Chatsky őrületéről. A rágalmazás egy termékeny talajra esik, mert az elméjével és a játék hősével az egész társadalommal szemben áll.
A játék végén Chatsky meg van győződve arról, hogy Szófia szereti a Molchalinot, ráadásul tudni fogja, ki áll az ő őrületének pletykái mögött. A kétségbeesésnél vádló kijelentése, melyben feltárják a Famusok világnézetének teljes alsó áramát. A szeretet és az elme, csak a fájdalom, nem hozta őt. A hős elhagyja a fővárost. Bár a büntetést nem büntették meg, és az erény nem ünnepli a győzelmet, a Chatsky által elnyerte az erkölcsi győzelem érzését.