Fizikai kikapcsolódás a szabadidő területén
Ugyanakkor minden jelenség mélyreható és átfogó vizsgálata, különösen az emberi tudomány területén, lehetetlen, anélkül, hogy bevonnák más tudományágakból származó ismereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy holisztikus szemléletet teremtsenek az emberben rejlő sajátos jelenségre. Egy ilyen út teljesen természetes, de bonyolítja a jelenség integrált elméletének létrehozását, néha tetszőleges értelmezéséhez vezet a lényegéhez, a különböző kapcsolódó tudományokból származó kifejezések szinonimájához. Az olyan tudományos fegyelem elméletének megalkotásában felmerülő nehézségek, amelyek egy embert tanulmányozzanak, életműve sajátos jellemzőit, jó oknál fogva egy ilyen fiatal, csak feltörekvő fegyelemre is vonatkoznak, mint a fizikai rekreáció elmélete.
A szabadidős tudomány tudományos tudományán belül a fizikai rekreáció figyelembe veszi annak szükségességét, hogy meghatározza tárgyi határait, azaz A valóság területe, amelyben működik, és a várható szabadidős hatás.
Az egyik kutatási paradigmák fizikai rekreáció, hogy úgy, mint egy emberi formát kikapcsolódás. A hazai tudományban a szabadidõ nem kap elegendõ figyelmet formára és pihenõ idõre a szakmai, családi kötelességek teljesítése után, és nem felel meg a természetes élet igényeinek (alvás, táplálék stb.). Eközben szabadidő - nem kevésbé fontos területén az emberi élet, mint a szakmai munkát. Vissza a késő XIX. Francia szociológus Gabriel Tard, a gazdasági pszichológiáról szóló előadásait olvasva, prófétai módon hirdetette a szabadidő korszakának megjelenését. "Egy személy gazdasági életét" nemcsak a munka, hanem a szabadidő és a szabadidő, amelyet a közgazdászok szinte teljesen figyelmen kívül hagynak, bizonyos értelemben még inkább fontos a tanulmányozáshoz, mint a munkához, mert a szabadidő a munka és a munka szabadidős tevékenységek "[10].
A "szabadidõ" fogalma a szabadidõ önálló vagy szervezett formájaként még mindig nincs egyértelmûen definiálva, nincs közös megértés a "szabadidõ" és a "kikapcsolódás" fogalmai között. Az Osaka (Japán) 1964-ben tartott 1. Nemzetközi Kongresszusa nem tett jelentős magyarázatot a szabadidő helyére a szabadidő területén. A híres francia szociológus Dyumazede határozza szabadidős bizonyos tevékenységeket, hogy az egyén végez saját - pihenés, szórakozás, önismeret, javítva készségek, a közéletben való részvétel - miután elvégzi a szakmai és társadalmi feladatait. [11]
A hazai szociológus A.S. Orlova, a kikapcsolódás a szabadidő egyik funkciója, mindig tevékenység, a fizikai rekreáció - motoros tevékenység fizikai gyakorlatokat használva [5].
Az amerikai tudós, J. Kelly szerint a pihenés területén a pihenés mindig összefügg a fizikai és lelki erõk helyreállításával, pl. Ezt megelőzően valamilyen tevékenységet kell folytatni, amely után pihenésre van szükség. De nem szabad csak a munkafolyamatban felhasznált erők helyreállítására korlátozni, erőinket átfogóbb célokra kell helyreállítani. Csak az a személy, aki kreatívan és kreatívan él az átlagos hatékonysági szint felett, teljes mértékben kihasználja a lehetőségeit, és megközelíti a maximális egészség állapotát. Az egészség önmagában nem lehet a fizikai kikapcsolódás célja, hanem csak olyan személy állapota, amely lehetővé teszi számukra, hogy kreatív életet éljen. A pihenés területén a fizikai kikapcsolódás az élet egyik aspektusa [12].
A pszichológiai irodalomban az egészség nem csak egy személy objektív módon rögzített állapotának tekinthető, hanem szubjektív módon értékelt egészségi állapotnak is, amelyet mind a fizikai, mind a szellemi, mentális állapot határoz meg. A fizikai rekreáció biológiai adaptív komponense ezért fontos, de nem az egyetlen eleme.
A fizikai rekreációs tevékenység eredménye a következő értékekben fejezhető ki:
Bertrand Russell kiemelkedő angol filozófus azzal érvelt, hogy a kényelmes elmék használata a legmagasabb szintű civilizáció. A szabadidő a szabadidő 30-35% -a, de a belföldi szociológusok szerint az emberek mindössze 10-12% -a tudja racionálisan szervezni a szabadidős tevékenységet, sportolni a sportszakaszokban, kulturális és oktatási intézményekben.
Különös aggodalomra ad okot az a tény, hogy a szabadidős testi kultúra, amely rekreációs hatással bír, 38% -ot vesz igénybe az iskolásokban és csak 10% -át a véneknél. A szabadidős kultúra neveltetése, a motoros tevékenység használata, amely rekreációs hatást fejt ki, annak az egészségének tudatos hozzáállásának alapjául kell szolgálnia, mint a teljes körű fejlődésének szükséges eleme. A szabadidős fizikai aktivitásnak optimális feltételeket kell teremtenie a kreatív önkifejezésnek, a belső tartalékok önmegvalósításának, a normál körülmények között megfelelő mértékű igénybe vétel nélkül. De a modern körülmények között éles ellentmondás volt a társadalom és az egyén szükségleteinek kielégítésében a szabadidő racionális használatában és a fejlett szabadidős infrastruktúra hiányában, valamint a fizikai rekreáció bizonyos formáinak alkalmazásával kapcsolatos tudományos és módszertani ajánlások között. Sajnos a munka tudományos szervezete messze meghaladja a szabadidős tudományos szervezet kialakulását. Az egészség megóvása, megerősítése és megőrzése sok évig még nem vált "második vallássá", mint néhány külföldi országban [3].
Így a szabadidõ és a fizikai szabadidõ, mint magatartásának egyik formája fontos tényezõ egy személy pszichofizikai állapotának, lelki világának, értékorientációs rendszernek a javításában.