Lexico-szemantikai paradigma

Az enantiosémia intonacionális antonymia. Az ellenkező értelmét ugyanaz a szó fejezi ki.

Például kölcsönözz valakit és valakit: kölcsönt kölcsönözz a szomszédnak - kölcsönözz pénzt egy szomszédból. Mindent elvisel a házhoz - mindent hordoz otthonról.

Az ellenkezőjét hangsúlyozza a lexikai kompatibilitás.

Az antonyms specifikus használata a közös nyelv és a kontextus.

A közös nyelvi antonémiákat a nyelv szókincsében rögzítik, szótárakban rögzítve. A szemantikai ellenzék nem függ a használattól. Például hideg - forró, fekete - fehér.

Ezért nem lehetsz, de polgárnak kell lenned.

Egyetértettek: hullám és kő,

Versek és próza, jég és láng.

Szerelem - a szerelem hiánya, a közvélemény - a lelkiismeret, a préselés - préselés.

Az antitézis (stilisztikusan párosított alak) recepcióján alapuló szavak - antonímák éles kontrasztja - közmondásokban, mondásokban ábrázolva: könnyű barátkozni - nehéz belépni. A költői beszédben is széles körben szólva: mindez nevetséges lenne, amikor nem volt olyan szomorú.

Az ellenzék megtalálható a művek nevében: Csehov "vastag és vékony", Dosztojevszkij "bűnözés és büntetés".

Az oxymoron a szavak kombinációja, logikusan összeférhetetlen fogalmak, amelyek kölcsönösen kizárják egymást.

Például élő halott, forró hó, optimista tragédia.

Lermontov: "Legyen boldog a szerencsétlenségem miatt".

1. Vedenskaya "Az orosz nyelv ellentétének szótára".

2. Kolesnikov "az orosz nyelv ellentétének szótárát".

3. Lviv "Az orosz nyelv antonimeinek szótárai" - több mint kétezer antómikus párt tartalmaz, az értelmezés szóösszehúzások formájában adódik, vannak példák a művészeti szövegekről és mondásokról. A szótárnak két alkalmazási módja van: az egyszálú antonímiák és az antonym jellegű szóalkotó elemek létrehozásának alapvető módjai.

Lexikográfia és a modern orosz nyelvű szótárak típusa

A lexikográfia a szótárak összeállításának elmélete és gyakorlata. Szókincs - a nyelvi struktúra instabil szintje, nehéz szisztematizálni, ez a fő nehézség a szótárak összeállításában. A lexikográfiai elmélet tárgya az alapelv fejlődése.

Szókincs aktív és passzív szókincsében

A nyelv szókészlete állandó mozgásban van. Új szavak folyamatosan jelennek meg, az elavult szavak eltűnnek, a szavak új jelentéssel bírhatnak, és elveszíthetik a régieket. Az új szavak és jelentések rögzítése a nyelvben és az elavult réteg nyelvétől való eltérés.

Lexico-szemantikai paradigma. 1. rész

A közös integráns szemantikai tulajdonságok alapján a szavak (vagy lexikai-szemantikai változatok) paradigmákká alakulnak. A paradigma tagjai szemantikai különbözõ jelek ellenében állnak szemben egymással. Paradigmatikus kapcsolatok a lényeghez.

Rendszer kapcsolatok a szókincsben. A polysemy fogalma

"A szó polisztijében - Shmelev szerint - a nyelv alapvető tulajdonságai manifesztálódnak: az a képessége, hogy az emberi tapasztalat korlátlan mértékű átvitelét korlátozza." Egyértelmű szavak - a szavak, amelyek egy lexikai jelentéssel bírnak, stabilak.

A szó, mint egy lexikai rendszer egysége

A lexikológiában a szavakat jelölő egységeknek tekintik, mert a szó objektumok és jelenségek megnevezésére szolgál. A szó nemcsak nominális egység, hanem kognitív (kognitív) is. egyesíti és formálja a megfelelő fogalmakat. A szó - d.

Online felhasználók: 63