Európai költészet xvii század - 29. oldal

Ó, hogy, örökkévalóság, te vagy a kötelesség!
Hol vannak a mérföldkövek? Hol vannak a bankok?
De az idő, amelyben élünk,
Gyorsan néked, mint az apja házában,
Gyors ló, amely harcolni kezd,
Mint egy hajó - a kikötő natív.

Nem mehetünk el,
Nem tudjuk megérteni.
A köd lefedi Önt.
Mint egy labda, te kerek vagy.
Hol a bejárat, hogy belépjenek?
Belépve, a kijáratnál, ahova megtalálni?

Olyan, mint egy gyűrű:
Nincs kezdet, nincs vége.
Ön örökké zárt kör
Számtalan öröm és gyötrelem,
És a kör közepén, mint egy csillag,
A "Forever" szó ég!

Nincs vége és nincs vége.
És ha százezer évben
Pichuga kicsi, legalább egyszer
El tudna távolítani tőlünk
Bár egy homokozóra, egy, -
A föld világa szétszóródna.

És ha a szemünkből
Százezer év alatt csak egyszer
Egy könnycsepp, -
A víz felemelkedett volna a világon,
Mindenki elárasztotta a partot, -
Itt van, amit tartozol!

Ó, az évszázadok száma előtt
A homokszemek száma?
Milyen kevés az örökkévalóság előtt
Minden óceán permetszám!
Tehát mi mindannyian felálltunk
És számolni akarunk?

Tehát tudom, halandó, itt az eredmény:
Mindaddig, amíg a világot Isten irányítja,
Mindig lesz sötétség és fény.
Sem az örök kínzást sem lehet pazarolni,
Sem örök, sem öröm ...
Örökkévaló paradicsom. Örökké - pokol.

GEORG RUDOLF VEKERLIN

Ébredj, Németország! Megtörni a bilincseket
És a múlt bátorsága a feltámadás szívében!
A rettenetes rabságtól mentse magát,
Félelmet leküzdeni! Hallgassa meg a hívás szabadságát!

A fiainak legyőzte a zsarnokokat!
Ne engedje el az ellenséget,
És vérük véres
És az igazságosság, helyreállítsa az alapokat!

Bízz az Istenben és hallgasd meg azokat a fejedelmeket,
Amit küldött a legmagasabb célért:
Hogy megsemmisítsd a megsemmisítésed elkövetőit,

A közbenjáró segítségedért a jogos munkájáért!
Ne késlekedj! Gyere! A felbomlás baljós sötétsége,
Az elme és a jó őrület uralkodott!

Egy ilyen istenséget láttam egy álomban:
A trónon, aranyban, a márványcsarnokban ...
A félig ember tömeg, alig szorult,
Imádkozott érte, remegett és remegett.

Közben egy hamis isten, győzedelmeskedve,
Végrehajtva és gondoskodott, és mintha egy állványról lenne szó
A tömegre tekintve szavakat mondott,
A magas elvek feltüntetése bennük.

És az ég mindent érett ... És az éjszaka folyamán
A felhők elhomályosultak, a csillagok mozogtak.
A hamisítvány győzedelmeskedett, de a harag egyre erõsebb,
A hamisítvány összetörte az egész világot, majd a mennydörgés csapódott.

Az Úr súlyos bosszúállást végzett,
A hatalom, a luxus pedig kellemetlen szagú kómává változott.

Ön kialudt, mint egy rövid nap.
Mint egy tavaszi nap, virágzottál!
Te voltál a hajnal csillaga
És az emberek megvilágították a szelíd embereket.
És olyan lágy voltál, mint egy álom,
Csendes, mint egy alig hallható nyögés,
Gyenge, mivel ez a lökés megkülönböztethetetlen.

Most szomorú lettél,
És a fiatal szépséged, Mint a halálos harmat,
Kihúzódott hirtelen és villant.
Elhagytad a világot a földről,
Ahogy a tábla tavasszal jön ki a hóból,
Hát, pihenjen! Annyira fáradt vagy.

A kegyetlen nap alatt a jég olvad,
Törés, mint egy pohár.
Mit tegyek? Idő van!
De mi hiányzik neked!
Ó, örökre siettetek,
Gyorsabban, mint a szél, mint a víz!
Legyen a te lelked közöttünk!

Felemelkedett, mint egy füstcsíra,
Mint visszhang, visszhangzott.
És, mint egy álom
Múlt, visszavonhatatlan.
Ó, tényleg egy nyomorúságos nap
Tönkrement, ahogy a nap elpusztítja az árnyékot,
Te annyira szeretted?

Pótolhatatlan veszteség!
Miért távozol,
Mint az eső, a hó, a nap, az éjszaka,
Mint a füst, a por, a por, mint a napnyugta,






Mint egy hívás, nyögés, kiabálás, sírás, sírás, nevetés,
A fájdalom, a félelem, a siker és a kudarc,
Milyen az élet, mint az idő, visszatérés nélkül?

Tiszteletreméltó vendégek!
Az étkezés idején, bár b
Dobd el a varázslatodat:
Az ellenfél erős vagy gyenge?
Mikor és hol a brigand mezőn
Megütjük az ellenséget.
Isten, hallgassa ezt a Bole-t
Nem tudom.

Mint végtelenül fecsegő:
Rablás, pestis, baj, háború -
Inkább vitatkozni akarok veled
A játék és a bor ízéről.
A bor melegíti a vért,
A játék felkelti az étvágyat,
És éjjel a férje nem tétlen
A feleségével alszik.

Ó, a palota rend elnyomása!
Egy sor klisék, gesztusok, szavak,
Amit tisztelnünk kell
Monarchák, kancellárok, nagykövetek!
Oh, beteges beszélgetések -
Kifogástalan medence:
Vallonok, frankok, németek, svédek
És Wallenstein!

Ki az ilyen unalmas szemetet!
Számunkra a torokban hosszú időt kértünk
Csirkék (milyen megtévesztés!),
Sült, hal, kenyér, bor!
Hát, uraim, akik először akarnak
Édes égő éget?
A hostess vár. A bor buborékzik.
Szóval, kezdjük el!

A toll kapta a fülét.
A pokolba egy tollal! Késünk!
Milyen zaruha lesz!
A háborút kijelentik! Hát akkor!
A bátor katonáim!
Itt nincs helye a kegyelemnek!
Gyerünk! Kövessen velem! A salátát viharozni!
Gromi pate!

Az ellenséget az oldalról és hátulról verjük.
Mit mondjak! A csapás nem rossz!
Míg a sült nem hűlt le -
Egy támadásra! Vigyék őt meglepetten!
Eljött az órád, a tehén agya!
Pusztító rout!
Vágyunk a húsra! Vágyunk a vérre!
Mi dobjuk a rumot!

Fogak dühös fogakkal
A borjú lábában, és ne félj!
Hé, mogyoró madár, sírj! Sertés, add fel!
A! Itt vagy! Kaptam, liba.
A hölgyeknél rohanni kezdett!
Kedvesek, kedvesek, de rendben?
Tudják, hogyan kell harcolni és rúgni!
Ne közelíts!

Amikor Stralsundban, JIa-Rochelle-ben használják
Század dicsőített csapatok
Így hát a vihart vihart kovácsolhatják,
Ahogy a sonkát,
Mikor tudtak ezek a katonák
Az ellenség elcsendesedése, mint a bor vagyunk,
Minden erődítmény hajlott
Egyszer régen.

Por bors por!
Adjunk sót! Élj el!
Aha! A tűz eljutott a szívébe!
Fájtam, gondolom? Neki!
Oh! Nézek, és te megsérültél?
Milyen égetett sebek a kioltásra?
Gyere! Idő ilyen üzlet -
Öntsük! Öntsük!

Vivat! Victoria! Győzelem!
A forró szájak füstölnek.
Az ebédlőt veszik.
Nos, testvérek, készen állok.
Bár a táblázat alatt, bár a kerítés alatt
Reggelig ébredek.
De elválasztva, kórus:
Ur. Ur.

Ha-ha! A tengeri szörnyeteg!
Te egy elefánt vagy! Nem, a légy! Shh ... hallgatom ...
Thunder! Felhőszakadás! A buzogás! Mi ez?
Hajtsa a sáskákat az ablakokba!
Csók! Szerelem! Ne szenvedjen vizeletet!
Én mind égett, mint a mákos szín ...
Ez mind értelmetlen. Jó éjt!
Tedd ki a fényt!

... amikor a gyertyák reggel elhalványultak
És az éjszakai árnyék elindult,
Alázatos bárányom
Új napot találkoztunk horkolással.
Nos, ha igen - hagyja aludni a szegény emberek!
A barátságos kórus ünnepe
Folytatás papírra
A Philodorod.

FRIEDRICH SHPEE

Úgy döntött, hogy a japánok felé hajózik,
Nem ellenőrzött megvilágítás.
És aztán a mi napunk alatt
Mindenki vállalta, hogy megijesztheti őt:
"Ó, baj! Ah, jaj, jaj!
Halált hoztál magadra!
Túlságosan vadul a tenger!
Túl messze ez az út. "

De a súlyos nyugalomban
Felele a testvéreinek:
"Krisztus hűséges lovagjaihoz
Nem akadályozza a fojtó akadályt.
Szél tűz A szerelem rajongni fog,
A sikerét előrevetítve.
Ha a tenger felháborodik -
Az égbolt hullámai a legközelebb vannak!

A szánalmas meggyőzésben -
Gyengeség és csalódás.
Ne féljen az ólomból és a puskaporból
A katonák szívének szívét.
Ezek a fegyverek, lándzsák, kardok,
Ez a nyájas basszus -
A bátorság,
És nem félek nekünk!

Hagyja élesen élesíteni a kürtöt
A hullámok hatalmas bikák,
A tenger kék
A versenyen, a versenyen!
A világ mind a négy része
A tengerbe sodródnak.
A csend a tragédia.
A viharok mennydörgése békét ígér.

Ki fél a hurrikánokban
Az összes nehézség elviseléséhez,
Hagyja, hogy ne zavarja a távoli földeket
Jó cselekedet a siker érdekében.
Ki a hullámokban, távol a földtől,
A hatalom mindent elmozdítani, -
Csak egy képes lelkekre
A szűkös a mentés!

Hé, nyögj, dühös, a tenger!
Szél, gyorsabb, mint a rev!
Hamarosan meg fog tapasztalni
Az igaz szerelem ellenállása!
Lélek, hisz a tűzben!
A vihar még mindig erõsebb!
Csatlakozz a csatahajóba ... Nyereg
Ezek a fából készült lovak. "

A DEEP WINTER JELEN ...

Túlságosan tele volt a tél -
A levegő tele van rándulásokkal.
És ismét a kiáltás megijed
Az élő madárfészekben.
A csengés és a füttyelés alatt
A lap kitört
Minden vese ragadós.
A sugarak játékában
Futtat egy adatfolyamot
Ezüst kígyó.

A szirtekről a vízre repül,
Összecsukódni, osztani
Több száz apró tükrön,
A hegyi kutakban.
Ó, ez a szégyen
Repülő fröccsenés!
Ó, ez a csendes csók
Brook egy álom által.
Mennyire félénk
És milyen csodálatos!

A nymphot egy zenekar veszi körül,
A ködből jön ki,
A zöld köpenyt öltözött,
Vadász Diane.
Quiver és íj ...
Hanghívás
Vadászkürt.
Ugorj be a nyeregbe,
És - elment!
És az út nem nehéz.

A nyár szeles volt,
A szívben lévő bosszúság megolvad,
És minden fiatalember lovagol
A felhő legyek.
És itt-ott -
Tavaszi Din,
Sok nevetés.
És még a meleg is
Az erdő árnyékában
A szórakozás nem akadály.