Közjavak
A legáltalánosabb formában a közjavak olyan áruk, amelyek fogyasztása egyidejűleg sok ember számára elérhető. Számos példa van a közjavakra. Mindketten a folyó hídja, az utcai világítás, a tengeralattjáró, a védelem és a közbiztonság, és így tovább.
A fenti előnyök mindegyikének két fő tulajdonsága van: a nem kizárólagosság, a fogyasztási kötelezettség [8; 49. o].
Piaci kudarcok és az állami beavatkozás irányai a gazdaságban
A közjavakat két tulajdonság jellemzi [3; P. 68]:
- az árufogyasztók számának növekedése nem jár azzal a következménnyel, hogy csökken az egyes szolgáltatóknak nyújtott segédeszköz;
- a fogyasztók ilyen jóhoz való hozzáférésének korlátozása szinte lehetetlen.
Az első tulajdonságot a fogyasztás nem megfelelőségének nevezik, a második pedig a nem kizárásnak. Az ilyen tulajdonságokkal nem rendelkező előnyöket privátnak hívják.
A nem szponzorálás a pozitív külső hatás legfőbb esete. Sok ember együtt és egyszerre élvezi a tűz és katonai támadás elleni védelmet, és lehetetlen megmondani, hogy ki a szolgáltatás "fő" címzettje, és ki kapja a külső hatást. A felhasználók száma növekedhet a közjavak stabil termelésével.
Az inkonzisztencia azt jelenti, hogy a gyártónak nincs valódi választása, hogy csak azoknak járuljon el, akik fizetnek érte, vagy minden érkező számára. Pontosabban, a termék jellege nem gátolja annak fogyasztását egy olyan személytől, aki nem teljesíti azokat a követelményeket, amelyeket a szállító bemutat vagy szeretne mutatni. A nemfizetők elleni szankciók kárt okoznának a jóhiszemű felhasználóknak, és a lehetséges Pareto-fejlesztések nem valósulnának meg. Az ilyen előnyöket olyan emberek közösségeihez szállítják, ahol az egyének feloldódnak, és csak egy adott csoport képviselőjeként beszélnek. Ennek eredményeként a közüzemi szolgáltatók nem tudják külön-külön elválasztani egymástól a fogyasztókat.
A különböző közjavakhoz a fogyasztás és a nem-kizárólagosság nem megfelelőségének tulajdonságai természetüknél fogva egyenlőtlenek. Azok, akiknek mindkét tulajdonsága nagymértékű, tiszta közjavaknak nevezik. Azok, akiknek legalább egy mérsékelt mértékben kifejezett tulajdonsága van, vegyes közjavaknak nevezik. A kettő között nem lehet szigorúan rajzolni. Azonban a különbség a kettő között gyakorlatilag jelentős, mivel a hatálya a tiszta közjavak nagyjából megfelel a lehető legkisebb a határokat a közszféra és a gömb vegyes közjavak jelzi elfogadható tartományban a szektor térnyerése, és arra szolgál, mint egy aréna annak versenyt a magánszféra [5; 89. oldal].
A közjavakat is kollektív áruknak nevezik. Ez utóbbi kifejezést gyakran akkor használják, amikor egy viszonylag kis csoport által elfogyasztott előnyökről van szó. Az ilyen termékeket a fegyelem hiánya viszonylag keskeny határai jellemzik, és a nem kizárás definíció szerint nem vonatkozik azokra, akik nem tartoznak a csoporthoz.
Az összes fogyasztó által meghatározott magánjellegű érték (összesített segédprogram) értéke a grafikonon az MBA és az MBV egyéni marginális hasznossági görbéinek horizontális összegzése (1. ábra).
Mivel a magánjó a rivalizálás tulajdonában van, minden egyes jószágot egy személy fogyaszt. A jószág további egységének marginális előnye az a legnagyobb vágy, hogy egy jó egységért fizetjen. Amikor az első jó egység keletkezik, a B fogyasztónak van a legnagyobb vágya a fizetésre, a jó első egységének marginális előnye 10.
Ábra. 1. A magánjószág összesített hasznossága
A magánjellegű árukkal ellentétben a közjavak a fegyelem hiánya miatt vannak. A közjavak fogyasztásának különböző volumene ugyanolyan mennyiségben történik. Egy bizonyos mennyiségű közjavak előállítása során minden fogyasztó részesül.
Ezért a közjó esetében a közjó együttes értékét az MBA és az MBE egyes szegmens hasznossági görbéinek vertikális összegzése határozza meg (2. ábra).
Mivel a közjavak rendelkeznek a nem megfelelőséggel, a példánkban előállított termék minden egyes egysége mind az A, mind a B fogyasztók számára felhasznált. Az egyes fogyasztók teljes marginalis előnye az 1. ábrában. A 2. ábrán MVA és MVB vonalak vannak ábrázolva. Ebben az esetben a határhaszon az első egység a közjó egyenlő 5. a fogyasztó és a fogyasztó az egyenlő 10. Így összesen határhasznát az első egység a közjó, vagyis - a teljes fizetési hajlandóságot egyenlő 15. Ha az egység gyártott 7.5 csak a fogyasztó B hajlandó fizetni. Ebben az esetben a teljes marginális hasznot, a teljes fizetési hajlandóságot a marginális fogyasztói B (MVB) becslések képviselik. Általában a közjavak összesített értéke a 3. ábrán. A 2. ábrán egy MV = MVA + MVB törött vonal látható.
Ábra. 2. A közjó halmozott értéke
Mi a közjavak optimális termelési volumene?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a mikro-gazdasági folyamat során fel kell idézni a magánjellegű termelés optimális volumenének meghatározására vonatkozó korlátozó feltételt.
A részleges egyensúlyi modellben a magánjellegű termék előállításának optimális (hatékony) volumenére akkor kerül sor, ha a marginális bevétel megegyezik a határköltséggel (MR = MC) [9; 63.o.].
Példánk esetében ez azt jelenti, hogy az egyéni fogyasztó marginális előnye megegyezik a termelő marginális költségével (MV = MS).
De a közjó a fogyasztás fegyelmének hiányát feltételezi, ezért a közjó összesített marginális hasznosságának meg kell egyeznie a jószágot fogyasztók marginális hasznának összegével. A közjavak optimális termelési volumenének meghatározásához pedig az a feltétel, hogy a javak összesített marginális haszna egyenlő a marginális költséggel.
Amint az 1. ábrán látható. 3, a közjavak összesített marginális javadalmazása vagy általános fizetési hajlandósága a közjavak valamennyi fogyasztójának (MV vonal) függőleges összegezésével függ össze. A határköltséget az MS sor jelenti. Az MV és MC vonalak metszéspontja a marginális juttatás és a határköltségek teljes összegének egyenlőségét jelenti. A QE által termelt közjavak mennyisége optimális lesz erre a célra.
Így a közérdekű QE optimális mennyisége akkor keletkezik, ha az összes fogyasztó marginális hasznosságának összege megegyezik a közjó előállításának marginális költségével: MB = MS.
Ábra. 3. A közjavak előállításának optimális mennyisége
