Twilight Oroszország
Sétálatlanul vándoroltam a város körül, és gondoltam mindennek, ami ma történt. Nagyon sok kérdés merült fel a fejemben, és nem egyetlen válasz. Nem vettem észre, hogy belementem az ipari zónába.
- És most hogyan mehetek ki innen?
Leültem a padra, és lehunytam a szemem. A hó lassan letelepedett a földön és az utcai lámpák fényében villogott, fél óra után rájöttem, hogy a szállítás itt nyilvánvalóan nem megy. Gyalogosan kell kiválasztani. Néhány lépés után észrevettem egy ismerős sziluettet, amely az elhagyatott gyár felé fordult.
- Nem lehet, hogy ő volt az!
Úgy döntöttem, hogy ellenőrizni fogom, hirtelen ez nem játék a képzeletem és észrevétlenül követte őt. Találtam magam egy régi fabulási gyár nagytermében. Eladták egy szerencsétlen üzletembernek, aki hamarosan csődbe ment, és elhagyta őt. Hallottam a férfi hangját, minden hideg volt.
- Bajban van!
Futtattam, csak arra gondoltam, hogy ideje van időben, és semmi rossz nem történt.
Amit láttam, megdöbbentett. A csarnok közepén hatalmas karddal állt a Bella. A kezét és a kabátját vér fedte. Mellette feküdt az öt férfi hulláma. Hangosan kilélegzettem, és az én irányba nézett. A szemében sok érzelem villant a haragtól a félelemig.
Megfagytam, és nem tudtam szót mondani. Levette a véres ruháját, levette a kardját, és bizonytalan lépéseket tett magam felé.
Elhúztam, és megállt, csendes cselekedet volt a szemében.
- Edward, én ...
- Fogd be, nem akarok semmit tudni. Bár nem, magyarázza meg nekem, mi a fene folyik itt?
- Ez az én munkám.
- Ön gyilkos?
- Én vagyok a Boldogság Angyala. Megöltem az embereket, akiknek állniuk kell Isten ítéletének előtt.
- Miről beszélsz? Milyen bíróság, milyen angyalok.
- Ezt nem szabad látnod.
- Most megölsz?
- Meg kell, de nem tudom. Szeretlek. Közelebb lépett hozzám, és meg akarta kapni a kezét.
- Ne érjen hozzám. Szörny, szörny!
- Edward, nem tudok megváltozni, így születtem. Évek óta meghalok. A lelkiismeretemben milliónyi tönkrement élet. És semmi nem tehet róla, ez az én sorsom. Utálom magam. De különösebben, kívánatosnak érezted magad. Szeretem ...
- Nem! Hogy tudsz ezt elmondani mindez után. Istenem, túl van rajtam. Ha csak én ... miért távozol az étteremből? - egy homályos találgatás villant a fejemben - láttad a családodban a következő áldozatot? Jól vagyok?
- Igen. Az apád.
- Nem, nem mersz hozzám közelíteni a családomhoz. Nem engedem meg.
- Túl késő - mondta szomorúan.
- Utálok. Miért jöttél be az életembe? - Távolítottam el tőlem, és az utcára futottam.
- Figyelmeztetnem kell az apámat. Hadd menjen messzire, ahol senki nem fogja megtalálni.