Rembrandt Harmens van Reyne

A keresztény hagyományban Pál "a pogányok apostola", akik nem ismerik Jézust életében, és nem volt a tizenkét apostol egyike, de "az első herceg" -ként tisztelték. Fiatalkorában Savl-nak hívták és részt vett a keresztények üldözésében. Nem elégedett a zsidó földi keresztények üldözésével, kérte engedélyét, hogy menjen a szíriai Damaszkusz városba, hogy ott keresse a keresztényeket, és összekapcsolta őket Jeruzsálembe a tárgyalás és a kínzás céljából. De amikor Damaszkuszhoz közeledett, megvilágította az égből ismeretlen fény. Saul leesett a földre és hallatszott egy hangot: "Saul, Saul, miért üldöz engem? Én vagyok Jézus, akit te vezetsz." Kelj fel, és menj el a városba, ahol mentél. A Saulnal sétáló emberek zavarban álltak, hallattak egy hangot, és nem láttak senkit. És felkelt Saul a földről; szeme nyitva volt, de semmit sem látott. A szatellitek Damaszkuszhoz vitték, és kezét vették. Három napot töltött az imában, nem evett és nem is ivott, amíg a vakság el nem bukta a szeméből. És amikor látta, azonnal megkapta a Szent Keresztséget. Így a zsidó ifjú Saul a legenda szerint Pál keresztény apostolává vált. És elkezdett kereszténységet hirdetni Kis-Ázsiában és Görögországban, Rómában és Spanyolországban. A legenda nem tájékoztat minket Pál haláláról, de a gyülekezet azt állítja, hogy a Nero császár idején a római tűz után üldözték a keresztények üldözését.

Történelmi hangulatot Rembrandt és az a képessége, hogy világosan és tömören kifejezni a gyümölcs érett gondolkodás és hosszú megfigyelési - mindez megtalálta tükörképét a kép az apostol. Megvetést a külvilág felé, mély aszkézis, a kultusz a szenvedés és önmegtagadás keveredik ebben az ember, egy elkötelezettség a romolhatatlan igazság, egy fanatikus vágy, hogy szolgálják az embereket, hogy ok azok elveszett lelkek. A mélységben a kép, dőlve a szemközti falra néző, csomagolva egy hosszú, fekete köpenyt kötve egy festett öv szépen folyó véget ér, öreg, Paul, ferde jobbra fonnyadt, ráncos, szürke-fehér haja és fehér szakállú, feje idegesen és fáradtan leült, csepegtető jobb kezében egy tollal szorongatva majdnem a földre. Másik kezével olyan fáradt gesztus fel a kartámasz az ülés jobbra láthatatlanok számunkra, készen arra, hogy kapcsolja ismét a készítmény forgalomba rögtönzött asztal következő üzenetre kéziratot.

Ez az öregember csúnya és ügyetlen; Ha feláll, keményen, görcsösen megy. Kicsi, sápadt arca, amelyet egy szakadt fehér szakáll szegélyez, egyáltalán nem felel meg a széles vállnak. Minden a fizikai gyengeségéről szól. Rembrandt a régi Pált ábrázolja féltestű kimerült emberként. Pál maga tájékoztatja magát, hogy háromszor imádkozott az Úrhoz, hogy meggyógyítsa. És háromszor válaszolt az Úr: "Kegyelmem elegendő az ön számára, mert az én ereim gyengeségessé válik."

Rembrandt Pál apostolja egy kifelé csúnya öreg zsidó, aki figyelemre méltó, hogy titokzatos, megközelíthetetlen lelki szépsége van. Megnézzük a lenyűgözött arcát. Eagle orra, fekete vastag szemöldök, átható tekintet; a fáradtság elhagyja Paulot, az inspiráció mennyei tüze újra belép, arca egyre inkább lelkesedik, és egyszerűen csak fenségesé válik.
És az asztalra, és átadta őt a gerinc a közönség vastag kézirat könyv erősen árnyékos, míg a gyertya fényesen világít fáradt fájdalmas gondolkodás, de a teljes nagyság, méltóság és lelki nemesség, az arc apostol. Minden kifejezési a művész uralja a legfontosabb dolog - nagy lelki erőt, belső felvilágosult ember.
És a fejében a közönség, ismeri az újszövetségi szövegek, úgy tűnik, nem volt makacs és szenvedélyes apostol szavaival:

„Ha szólok férfiak nyelve és az angyalok, de nem szeretem, I - réz vagy pengő cimbalom hörgő Ha van jövendőt, és behatolt minden titkot és rendelkeznek a teljes tudás és a hit, hogy tudtam hegyeket mozgat, és. nincs szeretet, semmi vagyok. Ha adok el az én örökség, és én kezetekbe testem el kell égetni, de nem szeretem, akkor minden hiába. szeretet nagylelkű, irgalmas szeretet nem irigylem, nem kérkedik, nem büszke, nem durva, nem úgy néz ki a saját javára, nem gerjed haragra, nem hiszi, gonosz; nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; ez teljesen e, azt hiszi, minden, reméli mindent, mindent elvisel. "

Anatoly Verzhbitsky. Kreativitás Rembrandt.