A szálas fafaragást tanuljuk

A nyár közepén a kert nyílt részében nagyméretű (10-12 cm hosszú), csupasz, vastag, rózsaszínű vöröses hernyók barnásvörös színűek, mint egy lakkozott hát. A fejük fekete vagy sötétbarna, hatalmas állkapcsokkal, a fej hátsó része sárgás, két fekete folt. A géptartók egyben vonzóak és visszataszítóak. Ez a szagtalan dervotochet, vagy fűz (Cossus cossus L), vagy inkább a hernyó.
A faanyag a fa törzsén belül él, rágja a fát (ezért általában láthatatlan). Leggyakrabban fűzfákon (tehát az egyik neve), kevésbé nyárra, égerre, nyárra, nyírra, tölgyre, szilára fejlődik. Néha kárt okoz az alma, körte, szilva, madár cseresznye, szőlő, más gyümölcs, valamint néhány díszfa. Először is, az egyszeri vagy szélsőséges ültetvényfák, általában öregek és betegek vannak érintettek, de stabil károsodások esetén a faj veszélyes lehet a fiatal növényekre. Az arborétummal fertőzött fák gyengülnek, betegségre hajlamosabbak, a gombás megbetegedések is hatással vannak, és ha a hernyó túlzsúfolt, meghalnak.
A fának a faworm illatú hernyókkal való valószínű károsodását kerek vagy ovális lyukak határozzák meg a kéregben és a szag, éles és kellemetlen, savanyú, savas, fából készült alkohollal. Ennek a szagnak köszönhetően a fűrészféregnek különleges neve van - szagos.
A hernyók passzív védelme a hernyók kolonizációjával az őszi trunkek vágása biztosítja, nemcsak a leégés ellen, hanem a repedések keletkezésétől is, hiszen csak a pillangóban fekszik. A küzdelem aktív méretei - a benzinnel vagy karbofóllal impregnált pamut golyók rágcsálódott részeibe nyomulnak, majd a műanyagból, kerti szőlőből vagy agyagból történő blotting lyukakkal.
Erősen érintett fákat el kell pusztítani, de ez szerencsére ritkán szükséges.

Egyéb kapcsolódó hírek: