A kultúra és a társadalom absztrakt
I. FEJEZET A KULTÚRA ÉS A TÁRSADALOM INTERAKCIÓJA
1.2. A kultúra megnyilvánulása a társadalomban
A kultúra fejlődését viszonylag független értékrendek megjelenése és fejlesztése kísérte. Kezdetben beletartoznak a kultúra kontextusába, de a fejlesztés egyre mélyebb szakosodáshoz és végül viszonylagos függetlenségéhez vezet. Ez történt mitológia, vallás, művészet, tudomány.
A modern kultúrában már beszélhetünk viszonylagos függetlenségükről és a kultúra kölcsönhatásáról ezekkel az intézményekkel.
- a legősibb értékrend. Úgy vélik, hogy általában a mítoszból a logó, azaz a fikció és a konvencionizmus az ismeretektől a törvényig terjed. E tekintetben a modern kultúrában a mítosz archaikus szerepet játszik, értékei és eszméi alapvető fontosságúak. A tudomány és a civilizáció fejlődése gyakran lemond a mítoszról, megmutatja a mítosz szabályozási funkcióinak és értékeinek elégtelenségét, a modern szociokulturális valóság lényegét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a mítosz kimerült. A modern kultúra mítosza a szimbolikus gondolkodás eszközeit és módjait, képes a modern kultúra értékeinek megértésére a "hősies" eszmén keresztül, amely a tudomány számára elérhetetlen. A mítosz értékeiben az érzéki és a racionális konkrétan, kombinációban adják meg, hogy kevés a 20. századi kultúra más eszközei számára. A fantázia és a fikció lehetővé teszi, hogy könnyedén legyőzze a jelentések és a tartalom összeférhetetlenségét, mert a mítoszban mindent önkényes és szimbolikus.
Ilyen körülmények között felszabadul a személy választása és orientációja, ezért az egyezményt alkalmazva nagy rugalmasságot érhet el, amely például a vallásban szinte megközelíthetetlen. A környezõ világ jelenségeinek mítosza, humanizálása és személyisége a humán fogalmakkal csökkenti õket. Ezen az alapon egy személy konkrét-érzéki irányultsága válik lehetővé, és ez a tevékenységének egyik legegyszerűbb módja. A korai és primitív kultúrákban ilyen módon vezető szerepet játszottak például a pogányságban. De a fejlett kultúrákban az ilyen jelenségek valószínűleg ismétlődőek vagy mechanizmusok az archetipus megvalósításához, különösen a tömegkultúrában vagy a tömeges viselkedésben. A mitológiát gyakran használják a XX. Században az értékek fokozójaként, rendszerint a hipertrófia és a fétisizálás miatt. A mítosz lehetővé teszi, hogy élesítsen egy vagy több értéket, hiperbolizálja, és ezért hangsúlyozzon, sőt, hogy kiboruljon.