Hans Christians Andersen, Flint, művész Vladislav Eduardovich Yerko (2018)
Volt egy katona az úton: egyszer vagy kétszer! egyszer vagy kétszer! Hátizsák a háta mögött, szablya az oldalán. A háborúból hazament. Útközben találkozott egy öreg boszorkány - csúnya, csúnya: alsó ajka lógott vele szinte a mellkasába.
- Nagyszerű, szolga! Mondta. - Milyen nagy szablya van! És a hátizsák olyan nagy! Itt van egy bátor katona! Hát most pénzt kapsz, amennyire csak a szíved vágyik.
- Köszönöm, öreg boszorkány! Mondta a katona.
- Látod az öreg fát? - mondta a boszorkány, és rámutatott a közeli fára. - Üres benne. Kelj fel, lesz egy üreg, te és menj le, alulról lefelé! És még azelőtt, hogy a köpenyemhez kötődöm, kiáltasz rám, és kihúzlak.
- Miért mennék oda? Kérdezte a katonát.
- A pénzért! Mondta a boszorkány. - Tudja, hogy amikor az aljára jut, nagy földalatti járatot lát; több mint száz lámpát éget el, és ott elég könnyű. Három ajtót fog látni; megnyithatod őket, a kulcsok kibúfolódnak.
Lépjen be az első helyiségbe; a szoba közepén egy nagy mellkas látható, és rajta egy kutya: szeme olyan, mint a teáscsészék! De ne félj! Adok neked a kék kockás kötényemet, eloszlatom a padlóra, és gyorsan megközelítem és megragadom a kutyát, felcsatolom a kötényre, kinyitom a mellkasát, és teljesen pénzt veszek. A mellkasban vannak párbajok. Ha ezüstöt szeretne, menjen másik szobába; ott ül egy kutya szemmel, mint millwheels! De ne félj, tedd a kötényedre, és vedd el a pénzedet. És ha akarod, akkor annyi aranyat kapsz, amennyit csak tudsz; csak a harmadik helyiségbe menjen. De a kutya, aki ott ül egy fa törzsön, a szeme - mindegyik kerek torony. Ez egy kutya! Az energikus-prezlyuschaya! De ne félj tőle: tegye fel a kötényemet, és nem fog megérinteni, és aranyat veszel, amennyit csak akar!
- Nem lenne rossz! Mondta a katona. - De mit veszel tőlem, öreg boszorkány? Végtére is, amit akarsz tőlem?
- Nem fogok tőle egy fillért sem! Mondta a boszorkány. - Csak hozz egy régi tapló-box, azt már elfelejtette, ahol a nagymamám, lement oda utoljára.