A finanszírozási források költsége
1. A tevékenységek növelésének kilátásai.
2. A szükséges eszközök vonzó forrásainak megfeleltetése.
3. A források szerkezetének optimalizálása, figyelembe véve jövedelmezőségüket.
4. A tőkeforrások létrehozásának költségeinek minimalizálása.
8.3 A TŐKE KÖLTSÉGÉN
A pénzösszegek összegének arányát, amely egy bizonyos összegű pénzügyi forrás felhasználásával járó díjat jelent, ezt a kötetnek nevezzük tőkeárnak (Capital Cost - CC).
A tőke ára jelentősen befolyásolhatja a teljesítménymutatót. A tőkeköltség ismeretében meg tudja határozni a Társaság tőkéjének súlyozott átlagköltségét - a tőke súlyozott átlagköltségét, és nézze meg, hogyan kell ezt a költséget felhasználni, összehasonlítva a különböző hozamokkal, és döntéseket hozhat a projektek kibővítéséről.
A tőke költségét - az üzleti értékelések egyik legfontosabb változóját - a piac határozza meg, és szinte teljesen kívül esik a tulajdonosok irányításával. A piac alapszintű kockázatmentes hozamot és a befektető (az értékpapír vásárlója) által megkövetelt biztosítási díjat határoz meg a különböző szintek kockázatainak feltételezéséért.
A tőkeköltség értékelésekor szükségessé válik az egyes összetevők értékének meghatározása, azaz a A finanszírozás minden forrásának költségét kell a tanulmány tárgyává tenni.
A finanszírozási források ára.
A kölcsönbe vett tőke fő összetevői a bank kölcsönei és a téma által kibocsátott kötvények. A hitel árának meghatározásakor abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a banki hitelek kamatfizetésével kapcsolatos költségek bekerülhetnek a termelési költségekbe (*). Ennek következtében az RBS alapjainak alapegysége alacsonyabb, mint az rB által a banknak fizetett kamat.
ahol qn a jövedelemadó.
A források, például a kötvények ára megközelítőleg megegyezik a számukra fizetett kamatokkal. Ugyanakkor figyelembe kell venni a kötvény névértékének és piaci árának különbségét. A kibocsátó által a hitel elhelyezéséért kapott összeg alacsonyabb, mint maga a kölcsön, mert összefüggésben van a kölcsönkibocsátás költségével.
Az ilyen forrásnak az elsőbbségi részvények árát a következő képlet határozza meg:
D - rögzített osztalék az egységben;
RPA - egy előnyben részesített részvény piaci ára;
N - kibocsátott részvények száma.
Az ilyen forrásnak a törzsrészvények árát a nyereségből kifizetett osztalékok összege adja meg.
A tőke súlyozott átlagára százalékban kifejezett relatív érték. A számítás a különböző finanszírozási források kívánt jövedelmezőségének átlaga. A súlyok az egyes források aránya a beruházások teljes összegében (ingatlanok, befektetések):
ahol ri az i-edik forrásból kapott tőke szükséges jövedelmezősége (megtérülési rátája);
di - a tőke aránya (befektetési források), az összes forrás összegében.
8.1. Példa A tőkeárat a következő adatok alapján számítsuk ki.
A multivariáns számítások végrehajtása tehát a pénzügyi tőkeáttételi mechanizmus segítségével lehetővé teszi az optimális tőkeszerkezet meghatározását, amely biztosítja a pénzügyi jövedelmezőség maximalizálását.
8.5.2. A tőkeszerkezet optimalizálása az értékének minimalizálásával. Az optimalizálás folyamata a tőke súlyozott átlagköltségének többváltozós számításának vonzereje és a különféle feltételek mellett a saját és kölcsönvett tőke költségének előzetes becslése alapján történik. Tekintsük a tőkeszerkezet ezen kritériummal történő optimalizálási folyamatát a következő példában:
8.3. Példa A gazdasági tevékenység kezdeti szakaszában történő elvégzéséhez a gazdálkodónak (vagyis ennek megfelelően a szükséges tőke vonzásához) 100 ezer konv. den. egy. A vállalatot nyitott részvénytársaság formájában szervezik. A minimálisan előrejelzett 7% -os osztalékkal a részvények nem értékesíthetők sem 25 ezer konvencióval. den. egység. A részvények eladásának további növekedése a várható osztalékfizetések nagyságának növelését igényli. A hitel minimális kamatlába (kockázatmentes kamatláb) 8%. Meg kell határozni, hogy a minimális súlyozott átlagos költség milyen tőkeszerkezettel történjen. A mutató számítása a tőkeszerkezet különböző értékeire vonatkozóan a táblázatban található. 8.3:
Táblázat. 8.3 A súlyozott átlagos tőkeköltség kiszámítása különböző struktúrával (ezer hagyományos denominációs egység)
A fenti adatokból látható, hogy a tőke minimális súlyozott átlagköltségét a saját és a kölcsönvett tőke arányával 40% -os arányban érik el. 60%. A tőke szerkezete lehetővé teszi a vállalkozás valós piaci értékének maximalizálását (más dolgok egyenlőek.
8.5.3. A tőkeszerkezet optimalizálása a pénzügyi kockázatok szintjének minimalizálására vonatkozó kritériummal. A tőke struktúrájának optimalizálására szolgáló módszer a gazdálkodó eszközeinek különböző elemeihez kapcsolódó finanszírozási források differenciált megválasztásával jár. E célból a gazdálkodó összes eszköze három csoportra osztható:
a) Befektetett eszközök.
b) a forgóeszközök állandó része. A méretük aggregátumának változatlan részét képezi, amely nem függ a működési volumen mennyiségének szezonális és egyéb ingadozásától, és nem kapcsolódik a szezonális tárolás, a korai szállítás és a tervezett felhasználás készletéhez. Más szóval, úgy tekintik, mint a társaságnak a jelenlegi működési tevékenységek elvégzéséhez szükséges forgóeszköz nem redukálható minimuma.
c) A forgóeszközök változó része. Összegméretük változó részét képezi, amely a termékek értékesítésének volumenének szezonális növekedésével, a szezonális tárolás, a korai kézbesítés és a különleges célú árucikkek készletének szükségességével függ össze a vállalkozás tevékenységének bizonyos időszakaiban. Ennek a változónak a részeként a forgóeszközök egy részét kiosztják a számukra legmagasabb és átlagos keresletnek,
Három fő megközelítés létezik a vállalkozás különböző vagyoncsoportjainak finanszírozására.
1. Konzervatív - amikor a menedzserek nem forgatható eszközöket alkotnak, a forgóeszközök állandó és részben változó részét képezik az SC és a DZK rovására, és csak az ObA változó részének egyenlegei alakulnak ki a KPC rovására.
2. Mérsékelt - amikor a vezetők hosszútávú vagyont és tartós OBA-kat alkotnak az SC és a DZK rovására, és az ObA változó részét a KPC rovására alakítják ki.
3. Agresszív - amikor a menedzserek nem forgatható eszközöket alkotnak, az állandó AO bizonyos részét az SC és a DZK rovására, a többit pedig a KPC rovására.
A pénzügyi kockázatokhoz való hozzáállásuktól függően a gazdálkodó tulajdonosai vagy vezetői az eszközfinanszírozás egyik lehetséges opcióját választják. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi szakaszban a hosszú lejáratú hiteleket és a vállalkozásoknak nyújtott hiteleket gyakorlatilag nem biztosítják, az eszközfinanszírozás kiválasztott modellje a saját és a rövid lejáratú kölcsönbe adott tőke arányát jelenti.
8.4. Példa A gazdálkodó tőkeszerkezetének minimálisra csökkentése a pénzügyi kockázatok szintjének minimálisra csökkentésével a következő kezdeti adatokkal:
- A nem forgatható eszközök tervezett átlagos éves költsége: 120 ezer f. den. united.;
- a forgóeszközök teljes értékéből, állandó részük: 80 ezer konv. den. united.;
- a termelés szezonalitásának időszakában a forgóeszközökre vonatkozó maximális kiegészítő követelmény (6 hónap) - 100 ezer konv. den. egy.
Ezen adatok alapján megállapítjuk, hogy az eszközfinanszírozás konzervatív megközelítésével a részvények:
120 + 80 + 100/2 = 250 ezer konv. den. U.;
A kölcsönvett tőke: 100/2 = 50 ezer konv. den. U.;
Ennek megfelelően a pénzügyi kockázatok minimalizálására szolgáló tőke struktúra: 250/300 = 0,83 (83%), és a kölcsönvett tőke 17%.
A céltőke-struktúra mutató alakulása. A legjövedelmezőbb és minimálisan kockázatos tőkeszerkezet marginális határai lehetővé teszik számunkra, hogy meghatározzuk a konkrét értékek kiválasztásának területét a tervezett időszakra. A választás folyamatában figyelembe veszik a korábban figyelembe vett tényezőket, amelyek jellemzik az adott vállalkozás tevékenységének egyéni jellemzőit.
Az e kérdéssel kapcsolatos végső döntés lehetővé teszi, hogy a következő időszakra a "céltőke-struktúra" mutatóját alakítsák ki, amely szerint a későbbi kialakulását a vállalkozásnál az érintett forrásokból származó pénzügyi források bevonásával hajtják végre.
Kérdések a modulhoz
1. A vállalkozás tőkéjének osztályozása.
2. A tőkealakítás elvei.
3. A tőke költsége.
4. Pénzügyi tőkeáttétel.
5. A tőkeszerkezet optimalizálása a pénzügyi jövedelmezőség maximalizálásának kritériumával.
6. A tőkeszerkezet optimalizálása az értékének minimálisra csökkentésével.
7. A tőkeszerkezet optimalizálása a pénzügyi kockázatok szintjének minimalizálására vonatkozó kritériummal.