Kereskedelmi Világszervezet 1
A WTO vezetője (főigazgató) Pascal Lamy.
A WTO szabályai számos előnnyel járnak a fejlődő országok számára. Jelenleg a fejlődő országok - a WTO tagjai (átlagosan) magasabb szintet képviselnek a piacok vám- és vámvédelmével szemben a fejlettekhez képest.
A WTO szabályait csak kereskedelmi és gazdasági kérdések szabályozzák. Kísérletek szerint az Egyesült Államokban és több európai országban elindítani egy vitát munkakörülmények (amely tekinthető egy hiányzó jogi védelmet biztosít a munkavállalóknak, mint illegitim versenyelőny) elutasították (mert a tiltakozások a fejlődő országokban).
A világkereskedelem egyre növekvő szerepe az ipari országokat már a 19. században kényszerítette arra, hogy nemzetközi szinten támogassa a vámok korlátozott együttműködését. Kitört 1929-ben, a globális gazdasági válság, és megpróbálja legyőzni azt egyes fejlett országokban révén közvetlen védelmét a hazai piacon a magas tarifák külföldi importtól azt mutatták, hogy az egyre növekvő mennyiségű külkereskedelmi igényel intézményesítése és a nemzetek feletti szabályozás elismert nemzetközi jogi keretet.
A komparatív előnyök gazdasági elmélete a külkereskedelem liberalizálásának követelményei gazdasági alapja. a korai 19. században kifejlesztett David Ricardo.
A Szovjetuniót nem hívták meg a Havanna konferencián való részvételre, mivel nem volt hajlandó tagja az IMF-nek és az IBRD-nek. A szovjet kormány attól tartott attól, hogy az Egyesült Államoknak ezek a szervezetek nagy befolyása és az ideológiai blokkok (a hidegháború) közötti összecsapás kezdete nem tenné lehetővé kellő mértékben a Szovjetunió érdekeit e szervezetekben.
US Kongresszusok de hirtelen nem hajlandó ratifikálni a charta a középtávú célkitűzés ellenére, hogy az Egyesült Államok volt a fő hajtóerő organizitsii ITO és GATT eredetileg ideiglenes megállapodás nélkül működtek bármely szervezeti struktúra, amely az volt, hogy lesz a középtávú célkitűzés.
Az ezt követő években a GATT, bár egy csonkított formája az eredetileg tervezett bizonyult elég hatékony rendszert, amelyben az átlagos vám csökkent 40% -ról idején a megállapodás aláírásakor a negyvenes évek derekán, hogy 4% -kal a kilencvenes évek közepén. A közvetlen vámok és rejtett, úgynevezett nem tarifális korlátozások csökkentése érdekében a külföldi termékek behozatalára vonatkozóan a részt vevő országok között rendszeres tárgyalási fordulókat tartottak a GATT keretében.
A WTO szervezeti felépítése [szerkesztés]
A szervezet hivatalos legfelsőbb testülete a WTO miniszteri konferenciája. amelyet legalább kétévente egyszer gyűjtenek össze. A WTO létezése alatt hat olyan konferencia került megrendezésre, amelyek mindegyikét a globalizáció ellenzői aktív tiltakozása kísérte. A konferenciák közötti szervezeti feladatokat a WTO Általános Tanácsa határozza meg. évente többször gyűlnek össze Genfben. A Tanács alárendeltségében különleges bizottság a részt vevő országok kereskedelmi politikájának figyelemmel kísérésére, amelynek célja a WTO keretében vállalt kötelezettségeik teljesítésének nyomon követése. Az általános ügyvezető feladatok mellett az Általános Tanács több, a WTO keretében megkötött megállapodások alapján létrehozott bizottságot is irányít. Ezek közül a legfontosabbak: a Commodity Trade Tanács (az úgynevezett GATT Tanács), a Kereskedelmi szolgáltatások Tanácsa és a Tanács a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól. Ezenkívül az Általános Tanács alárendeltsége számos más bizottságból és munkacsoportból áll, amelyek arra szolgálnak, hogy a legmagasabb szintű WTO-szerveket tájékoztassák a fejlődő országokról, a költségvetési politikáról, a költségvetési kérdésekről stb.
A szervezet vezetője a főigazgató, a hozzá tartozó megfelelő titkársággal.
Vitarendezési Bizottság [szerkesztés]
A WTO-ban a tagállamok között felmerülő viták egyik legfontosabb eszköze a vitarendezési bizottság (DSB), amely kvázi bírói testület, amely pártatlanul és gyorsan megoldja a felek közötti különbségeket. A WTO alapítása óta eltelt évek során a Bizottság sokszor arra kényszerült, hogy komplex, gyakran igen politizált kereskedelmi problémákat oldjon meg a befolyásos WTO tagországok között. A Bizottság számos, az elmúlt évek döntéseit kétértelműen érzékelik. A környezeti aktivisták körében nagy aggodalomra ad okot például az országok közötti szabad kereskedelem elvének túlzott támogatása a környezet érdekeinek kárára.
Külön megoldások [szerkesztés]
A Kereskedelmi Világszervezet vitarendezési bizottságának néhány döntése, amely nagy nyilvános választ adott:
Az Egyesült Államokkal kötött megállapodás aláírása után Oroszországnak hasonló dokumentumokat kell kötnie Moldovával. Grúziában és Srí Lanka-ban. valamint a csatlakozásról szóló többoldalú tárgyalások. A Grúziával és Moldovával kapcsolatos problémák az ezekben az országokban található borok (valamint a Grúziából származó ásványvíz) behozatali tilalma miatt merültek fel. Ennek eredményeképpen Moldova kéri a tárgyalásokat (a tárgyalásokat ezzel nem vezették be a szabadkereskedelmi megállapodás megléte miatt), és Grúzia visszavonta aláírását egy már megkötött megállapodás alapján.
Csatlakozási feltételek [szerkesztés]
Oroszország WTO-hoz való csatlakozását követő első évben a külkereskedelmi adó nem csökken. A különböző árucsoportok esetében átmeneti időszakok vannak 1-7 évig; 7 év alatt a feldolgozott termékekre kivetett vámok átlagosan 11,1% -ról 8,2% -ra csökkennek. A fogyasztási javakra kivetett vámok, az Oroszországban gyártott tömeg nem csökken gyakorlatilag (kivéve az autókat és a lábbelit). Ugyanakkor a számítógépes és elemalapú feladatok megszűnnek, a fogyasztói elektronikai és villamosmérnöki feladatok, a kábítószerek, a technológiai és a tudományos berendezések csökkentik a feladatokat. Az állam évente legfeljebb 9 milliárd dollárt tud nyújtani a mezőgazdaságnak (jelenleg a támogatás összege évente 3,5 milliárd dollár, de a támogatások nagyságát továbbra is a többoldalú tárgyalások keretében tárgyalják).
A WTO kijelentett célja a szabad kereskedelem eszméinek és elveinek terjesztése és a gazdasági növekedés ösztönzése. Sokan úgy vélik, hogy a szabad kereskedelem nem növeli a többség életét, hanem csak a már gazdag (mindkét ország és egyén) további gazdagodásához vezet. A WTO-megállapodásokat azzal is megvádolták, hogy a multinacionális vállalatok és a gazdag országok részleges igazságtalan elsőbbséget élveznek.
A kritikusok úgy vélik, hogy a kis országoknak nagyon kevés befolyása van a WTO-nak, és a kifejtett cél ellenére - a fejlődő országok számára nyújtott támogatások - a fejlett országok elsősorban kereskedelmi érdekeikre koncentrálnak. Szerintük az egészségügyi, biztonsági és környezetvédelmi kérdéseket is folyamatosan figyelmen kívül hagyják az üzleti előnyök javára.
Különösen a WTO-tevékenységeket gyakran kritizálják és elítélik az antiglobalisták.