Déli sivatagok és félig sivatagok
Afrikának egész nyugati részét sivatag vagy félig sivatag foglalja el. Eredetük ugyanazokkal az okokkal magyarázható, amelyek kondicionálták a Szaharát. Található, a déli részén a sivatagban - Kalahári és mások - nem olyan nagy, és kemény, mint a Szahara, annak a ténynek köszönhető, hogy a földrész ezen a helyen sok már. Az uralkodó szelek keleti irányba kíséretében eső, van egy keskeny déli részén a kontinens nagyobb hatással, mint a hatalmas északi területen.
A régió sivatagai között három sivatag van, amelyek meglehetősen különböznek egymástól. A legnagyobb közülük - a Kalahári - egy hatalmas medence tele homokkal, stretching északi részén Botswana a Molopo folyó felett és a magas fennsíkok Délnyugat-Afrika a nyugati Belda bokros síkságán Transvaal keletre. A Namib-sivatag egy hosszú szalagot húz, körülbelül kétszáz kilométer széles a déli Orange folyótól, és megragadja az Angolai Mosamedish-ot. Keletről Délnyugat-Afrika fennsíkjának éles peremén határolja. A világ ezen részén ez a "sivatag" sivatag. Az év esik kevesebb, mint 127 milliméter, és sok helyen - még kevesebb, mint harminc milliméter.
Természet szerint ezek a sivatagok hasonlóak az északi sivatagokhoz: itt és ott hiányos eső, és egyébként szabálytalan. Ez azonban jellemző az egész dél-nyugat-afrikára, amelyek nagy része közel van a sivataghoz.
A déli sivatagban gyakoriak a napsugarak és a nappali hőmérsékletek közötti erőteljes szelek és éles ingadozások. Az állatokon itt találhatók a Szaharában élő állatokban a környezethez való alkalmazkodás számos jellemzője. És mégis ezek a sivatagok különböznek a Szaharától, mivel éghajlatuk sokkal hűvösebb. Még a Namíb-sivatag, ahol nincs fagy, és időnként nagyon forró, az egyik legmenőbb sivatagok a világon. A Kalahari és a Carra pusztájában a hosszú hideg időszakokkal és a fagyokkal járó telek inkább szabálynak tekinthetők, mint kivételnek.