A kötelesség filozófiája
A kötelesség filozófiája az a filozófia, amellyel az emberiség élt és azt gondolta, hogy ma is, némelyek napjainkig élnek. A marxizmus e filozófia sok irányának egyike, és csakis a marxizmus megtalálta megtestesülését.
A kötelezettség filozófiája megszünteti az egyéniséget és az identitást az ember életútján. Az ember fő érzete a "kötelesség" érzésévé válik, amely a személyes érdekeket és szükségleteket helyettesíti, és a tevékenység tényleges motiválója a társadalom és az állam igényei. Azonban ebben a koncepcióban lehet nyomon követni az embertelen jellemet, amelyet az állam totalitárius rendszereiben egyértelműen kifejeztek. Ezeknek a rendszereknek a politikája absztrakt ötlet megvalósítására irányult: a forradalmi küzdelem egy ideális társadalom (kommunizmus) építéséhez vagy a világ fölötti uralkodáshoz az egy nemzethez (fasizmus).
A kötelesség filozófiája a "pedagógiai forma" alapja.
Az állam elrendeli az előadót, miközben sem a belső igényeket, sem az egyén személyét nem veszik figyelembe. Mindezekből kiderül, hogy egy ember már nem érzi magát olyan személynek, aki egyedülálló és egyedi spirituális világ hordozója, és a társadalom számára hasznos energia személytelen hordozóvá válik. És ez az energia nem tartozik az emberhez, mint személyes tulajdonává az élet értelmének és céljának, de a társadalomnak a feladatában. Ezért jön az úgynevezett "belső lelkek kollektivizálása".
A kötelesség filozófiája nemcsak elhanyagolja az ember spirituális erejét, hanem az őt tetteiért és tetteiért is mentesíti.