Navigációs rendszerek
, hol van a vetületben lévő tömeg m abszolút gyorsulásának vetülete, I az az erő, amellyel a rugó a m tömegre hat, a gravitációs erő gyorsulásának vetülete.
Az erő arányban áll az egyensúlyi helyzethez viszonyított tömeg tömeg x elmozdulásával
= Kx. ahol k a rugó merevsége. Ebből következik, hogy az elmozdulásérzékelővel mért x értéke, vagyis a gyorsulásmérő kimeneti jele
azaz arányos a tömeg m abszolút gyorsulása és a föld gravitációs ereje közötti gyorsulás közötti különbséggel. Ez a különbség, amelyet általában jelölik, úgy nevezik a látszólagos gyorsulásnak:
(Ennek a mennyiségnek az integrálját a látszólagos sebesség növekményének nevezzük és jelöljük). A tömeg m abszolút gyorsulása a hajótest abszolút gyorsulását (hordozható gyorsulást) és a testben lévő tömeg m mozgásának (relatív és Coriolis gyorsulás) által okozott gyorsulást tartalmazza. A gyorsulásmérőben szükség van a tömeges rezgések csillapítására. Az oszcilláció csillapítása után, azaz a tranziens folyamat végén azt feltételezhetjük, hogy a m tömeg ugyanolyan abszolút gyorsulást mutat, mint a test, azaz objektumot. Így a gyorsulásmérő megméri a vetületet az objektum látszólagos gyorsulásának érzékenység tengelyén (pontosabban annak a tárgynak a pontján, amelyikben van beépítve).
Most írjuk le a Föld közelében mozgó tárgy mozgásának egyenletét:
ahol M az objektum tömege, - abszolút gyorsulása az objektumra alkalmazott valamennyi erő összege, a gravitációs erő kivételével. Ez az egyenlőség jelenti
, azaz a látszólagos gyorsulás az objektumra kifejtett összes erõ következtében fellépõ gyorsulás, kivéve a vonzás erejét.
A látszólagos gyorsulással a túlterhelés fogalma társul. Ez egy vektormennyiség, amely megegyezik a látszólagos gyorsulás arányával a Földre ható gravitációs gyorsulás nagyságával. (Szigorúan véve, ez utóbbi érték függ a helyét a világban, ezért létre kell hozni, mivel azonban a szabály, hogy a túlterhelés koncepció minőségű, pontatlan becslések figyelembe az értéke egyenlő egy go-átlagolt érték).
A fentiekből következnek a következő tények.
Ha az objektum csak az attrakció erejével mozog, azaz súlytalan állapotban van, akkor a gyorsulásmérő leolvasása nulla.
Ha az objektum helyhez viszonyítva a föld vagy a mozgó keresztül állandó sebességgel, a látszólagos gyorsulás az objektum határozza meg csak alátámasztás (föld) egyenlő nagyságú, de ellentétes az erő irányában a súly. Ezért feltételezhetjük, hogy ilyen körülmények között a gyorsulásmérő méri a gravitációs gyorsulás, és ezért képes építeni függőleges, a fentiek szerint.
Hasonló helyzet áll fenn a Föld feletti állandó sebességgel vagy a víz felszínén állandó magasságban (mélységben) mozgó tárgy tekintetében.
Ne feledkezzünk meg arról, hogy a kérdés mélységébe beleértjük, hogy bármely inerciális eszköz, azaz A tehetetlenségi erők mérésére épülő eszköz nem tudja mérni a vonzás erőinek köszönhető gyorsulást. A gyorsulásmérő e tekintetben sem kivétel.
2.4. Gyűrűs eszközök típusai
Meghatározásuk szerint a legszélesebb körben használt gyroscopikus eszközök a következő típusúak lehetnek.
Célja, hogy építeni a vízszintes síkban eredetét a tárgy síkjában aktuális (helyi) tekintetében a horizont és a mérési célja orientáció: a dőlést szögek - a repülőgépek kárpitozás, haladási szöget - hajó.
2) Gyakorló gyroscopok (irányú giroszkópok, giroszkópok).
Úgy tervezték, hogy megépítse és (vagy) megőrizze az azimut irányát, és mérje meg az objektum azimutális orientációját az adott irányhoz képest (a pályaszög).
A gyrovertikus és gyro tanfolyam problémáinak egyidejű megoldására tervezték.