A rádiófrekvenciás tényező mérése

A rádióvevők érzékenységét általában a kimeneti szinten kalibrált GCC-vel mérik. Ez a módszer még a gyárilag épített generátorok használata esetén sem pontos.

A vevõ érzékenységének pontosabb elgondolását a zajszám mérésével adjuk meg. A zajszám és a sávszélesség nagyságával a mikrovolts érzékenység is kiszámítható.

zaj arány azt mutatja, hogy hány alkalommal a hatalom a zaj a kimeneten valós (zajos) vevőkészülék RSHR nagyobb kimeneti zaj teljesítménye az ideális neshumyaschego RSI, feltéve, hogy a zaj a kimeneti határozzák csak a termikus zaj erősítésű antenna, vagy azzal egyenértékű!

Az Rm meghatározásához meg kell mérni egy valós vevőegység zajhatását, azaz

Az ideális vevő, vagyis a Pmin kimenetének zajszintjének értékét a következő képlet adja meg:

ahol K értéke 1,38-10-23 J / fok

fokozat (Boltzmann állandója); T = 293 ° - abszolút hőmérséklet (273 ° + 20 °);

# 916; f - vevőkészülék, amelyben a zajteljesítményt mérik. A Rpp-et speciális zajgenerátorral mérik, amely zajot ad a vevő bemenetére, amelynek teljesítménye egyenlő a saját zajának erejével. A generátor zajszintjének egyenlőségét és a vevő saját zaját a vevő kimenetén szabályozzuk.

Zajgenerátor tartományokban VHF és KB lehet egy diódát egy volfrám vagy tórium-oxidos-wolfram izzószál katód, dolgozó telítési rezsim az anód aktuális. Az ilyen diódák zajszintje több kilohertz és több száz megahertz frekvenciatartományban állandó; annak nagysága az anódkörben:

ahol e = 1,6-10-19 az elektron töltés, medál; Ia a dióda anódáram, a;

RA - a dióda terhelésének ellenállása, egyenlő az antenna egyenértékével, ohm; # 916; f - frekvenciasáv, amelyben a zajteljesítmény mérése (vevő sáv), Hz. Az Rm mérésekor a dióda zajának egyenlőnek kell lennie a vevő saját zajának erejével, azaz:

A (2) és (4) pontban megadott Pm és Pmu értékek helyettesítve az (1) kifejezésben:

vagy végül az e, K, T értékek helyettesítésével:

Így a zajkép meghatározásához ismerni kell az Ia dióda anódáramát (könnyen mérhető egy állandó áram eszközzel) és az RA ellenállási értéket.

A zajgenerátor közvetlenül adja meg a méréshez szükséges megfelelő árammennyiséget, és nem igényel további csillapítót. Az Rm meghatározásának pontosságát az Ia és R A mérési pontossága határozza meg, és nagy lehet.

A zajgenerátor kimeneti szintje az anódáram, a zajdióda zajfeszültsége megváltoztatásával állítható be. A zajteljesítményt a vevő kimenetén a lineáris részen mérjük, azaz gyakorlatilag az IF erősítő detektor kimenetén.

A zajgenerátor mérőeszközként a tényleges zajgenerátorból, áramforrásból és vezérlőberendezésből kell állnia.

A 2DB típusú diódával rendelkező zajgenerátor vázlatos rajza az 1. ábrán látható. 1. A tápfeszültség kimeneténél 150 V állandó feszültséget távolítanak el az anód áramkör ellátására, és a fűtési kör táplálásához 0,1-2,2 V egyenletesen beállítható feszültséget. Az izzólámpa feszültségét 110 mA maximális diódáramra tervezték.

Az erőátviteli mag keresztmetszete 2,5 cm2. Tekercselés I tartalmaz 3000 + 2300 huzalmenetre PEL 0,15, kanyargós II - 4300 huzalmenetre PEL 0,05-0,08, kanyargós III - 60 huzalmenetre PEL 0,25. Egy másik, legalább 5 volt teljesítményű transzformátort használhat, amely biztosítja a szükséges feszültséget. Amikor a hálózati transzformátor a hálózati a rádió shestivoltovoy száltekercselés izzószál reosztát ellenállás legyen 100-150 ohm, sorosan reosztát tartalmaznia kell egy állandó ellenállást 30-50 ohm teljesítmény 1 watt.

A zaj dióda elhelyezett távoli rádiófrekvenciás szonda lerövidítése vezetékek hosszát és csökkenti a -A értéke a parazita kapacitás tolatási a terhelési ellenállás R3 dióda. A parazita kapacitás csökkenti a zajhatás nagyságát nagy frekvenciákon, és így a mérés pontosságát. Ezért különös figyelmet fordítanak a dióda elrendezésére oly módon, hogy a vezetők, különösen a potenciális vezetők és a házhoz viszonyított kapacitásuk minimális.

A zajgenerátor szonda konstrukcióját az 1. ábra mutatja. 2. Ajánlatos kis alkatrészeket használni. Ebben az esetben a KTP típusú blokk kondenzátorok 3600 pF kapacitással és 5 μg induktivitású, keret nélküli tekercseléssel vannak ellátva. ULM diódatípus terhelési ellenállása.

A rádiófrekvenciás tényező mérése

Vezérlõeszközként bármilyen típusú milliamétert használhat, amelynek teljes eltérõ áramfoka 5 mA.

A generátorban használt 2DB dióda a következő adatokkal rendelkezik: UH = 2,2 V (állandó), Ia = 0,11 a, Ua = 150 V (maximális érték); Ia == 5 ma (a maximális érték).

A maximális zajszám, amely lehetővé teszi ennek a diódának a mérését a (6) képlet alapján:

A 2DZB dióda tervezési funkcióinak köszönhetően több tíz megahertz frekvencián is használható. Magasabb frekvenciákon a mérés pontossága a vezetékek induktivitása miatt csökken. Ezért magasabb frekvenciákon 2D2S zajdiódát kell használni, amelynek frekvenciatartalma akár több ezer megahertz is lehet.

A rádiófrekvenciás tényező mérése

A diódadatok a következők: UH = 1,5 V (állandó vagy változó), IH = 1,5 A, Ua = 125 V, Ia = 40 mA (maximális érték). A dióda nagyobb teljesítményt nyújt, és a (6) képlet szerint lehetővé teszi a zajszint max

A mérés megkezdése előtt a vevőt teljesen be kell állítani. és folyamatosan dolgozni. Szükséges a szelektivitás mérése a tükörcsatornán és az eredményül kapott sávszélesség az IF erősítő kimenetén. A szelektivitást a tükörcsatornán ugyanolyan gyakorisággal határozzák meg, mint a zajfaktor. A zajgenerátor RF-érzékelője a vevőkészülék antenna bemenetéhez csatlakozik. Egy DC-csöves voltmérő van csatlakoztatva az érzékelő kimenetéhez. A voltmérőnek nagy ellenállásúnak kell lennie, nehogy az érzékelő terhelési ellenállását megakadályozza, és ne csökkentse átviteli tényezőjét.

Az AGC-t ki kell kapcsolni, mivel a vevőegység amplitúdója a Km mérésekor lineárisnak kell lennie. Ha a rádióerősítő kézi erősítés-vezérléssel rendelkezik, akkor a saját zajának szintjét 1 V-ra állítja, és a kimeneti eszközt irányítja. Ha a kézi erősítés szabályozása nem áll rendelkezésre, akkor méréseket végezhet bármely kezdeti zajfeszültségnél.

Ezután, az anód feszültség jut, hogy a zaj dióda és módosításával az izzószál feszültség, elérni egy ilyen zaj teljesítménye az anód a dióda áram a leolvasott a vevőegység kimenetén nőtt 1,41 alkalommal. Ez megfelel a vevő saját zajának generátorának zajkibocsátás egyenlőségének, ha az érzékelő jellemzője lineáris.

Mivel a teljesítmény arányos a feszültség négyzetével, a feszültség növekedése 1,41-szeresével megegyezik az érzékelő kimeneti teljesítményének 2-szeres növekedésével. A teljesítmény megduplázódik, mert a generátor ugyanazt a zajszintjét hozzáadja a vevő saját zajszintjéhez. Normális esetben a rádióvevők diódás érzékelői lineárisak, legalább 0,5-1 V IF feszültséggel.

Ha egy kvadratikus jellemzővel rendelkező érzékelőt használnak, akkor a hanggenerátor bekapcsolásakor mért hangjelzésnek kétszeresére kell emelkednie.

A zajfeszültséget az érzékelő közvetlenül az IF által mérhető nagyfrekvenciás voltmérővel vagy millivoltmérővel mérve. A műszer lineáris skálájával a zajszámmérés során kapott értéknek szintén 1,41-szeresre kell emelkednie.

A generátor szükséges zajteljesítményének megállapítása után a dióda anódáramának értékét a vezérlőberendezésből határozzuk meg, és a vevő zajszintjét a (6) képletből számítjuk ki. Ha az egyenértékű RA antennának az ellenállása állandó, akkor a Kw értékeit előre számítják ki, és közvetlenül alkalmazzák a milliaméter-skálára.

Figyelembe véve a vevõ szelektivitását a tükörcsatornán, a zajképet a képlet határozza meg:

és a mérési pontosság 30% -kal romlik. A tényleges zajszám 10% -kal nagyobb, mint a mért zajszám. Ha a tükörcsatornát egy 10-es faktor gyengíti, a mérési hiba 1%, ami gyakorlatilag figyelmen kívül hagyható.

A rádióerősítő nagy zajszámával a generátor zajszintje nem elegendő a kimeneti eszköz 1,41-szeres megnöveléséhez. Ebben az esetben a zajszám kiszámításához meg kell szorozni a (7) képletet,

ahol N a zajgenerátor bekapcsolásakor mutatja a zajfeszültség növekedését a vevő kimenetén; amikor az érték 1,41-gyel nő, N2 = 2 és N2-1 = 1.

A zajszám mérésével és a korrekciók figyelembevételével a (8) képlet szerint a vevőkészülék érzékenysége mikrovoltsorban a következő képlet segítségével számítható ki:

ahol a a jelfeszültség feleslege a vevő saját zajfeszültségén, ami a kiváló minőségű vételhez szükséges. A különböző típusú jelek hozzávetőleges értékeit a táblázat tartalmazza. 1;

- a rádióvevő hangsávja (MHz-ben), sávszélességével egy olyan együtthatón keresztül, amely a sávot meghatározó hurkok számától függ, Пш = # 946; # 916; f0.7. érték # 946; a táblázatban adjuk meg. 2; R A - com. Összefoglalásként meg kell jegyezni, hogy a KB és VHF sávok (b-180 MHz) jó vevõinek zajszintje az 1,5-5 tartományban van.

A rádiófrekvenciás tényező mérése

A rádiófrekvenciás tényező mérése

Kapcsolódó cikkek