A mennyiségi változások átmenet a minőségi változásokra (a fejlődés törvénye)
Mint már említettük, a mennyiségi változás bizonyos határokon belül nem vezet az objektum minőségi állapotának megváltozásához. De csak túl kell lépni ezen korlátokon, "megsérteni" az intézkedést, mivel a korábban mennyiségi változások látszólag jelentéktelenek szükségszerűen alapvető minőségi átalakulásokhoz vezetnek. A mennyiség minõségbe kerül. A fejlesztési folyamat során K. Marx azt írta: "a tisztán kvantitatív változások bizonyos szinteken kvalitatív különbségekhez vezetnek".
A mennyiségi változásoknak a minőségi változásokra való áttérése az anyagi világ fejlődésének egyetemes törvénye. Ráadásul a fejlődés lényege elsősorban a mennyiségi változások kvalitatív változásokra való áttérése, hiszen az átmenet folyamatában az objektumok és a jelenségek mozgása az alsóbb szintről a magasabbra, a régiről az újra.
A törvény széles körű megnyilvánulása az anyag számtalan átalakítása egy aggregált állapotból a másikba (szilárdtól folyadékig, folyadéktól a gázig stb.). Tehát, ha a vizet 100 fok felett hevítik. ez egy másik minőség - gőz. A gőz tulajdonságai nem a víz.
A törvény kifejezetten kimondja a kémiai folyamatokat. A kémiai elemek időszakos törvénye Mendeleev kijelenti, hogy a kémiai elemek minősége az atomok magjának pozitív töltéséből adódik. Bizonyos korlátokig a sejtmag töltésében bekövetkező mennyiségi változás nem okoz minőségi változásokat a kémiai elemben, de egy bizonyos szakaszban ezek a mennyiségi változások új elem kialakulását eredményezik. Így az atomi tömeg és a nukleáris töltés elvesztésével járó radioaktív bomlásban az urán végső soron minőségi szempontból különböző elem-ólomvá alakul. A kémia általában olyan anyagok tudományossága, amelyek mennyiségi változásokat eredményeznek. Az oxigénmolekula például két atomot tartalmaz, de csak egy oxigénatomot kell hozzáadni ehhez a molekulához, mivel minőségi új vegyi anyaggá - ózonká válik.
Az objektív valóságban nemcsak a mennyiségi változások kvalitatív, hanem fordított folyamatba történő átmenetét is jelenti - a mennyiségi növekedés a minőségi változások hatására. A mennyiségi és minőségi változások tehát kölcsönösen függenek egymástól, és egymást feltételezik.
Hegel meghatározta a ugrást a létezés és a nem-létezés egysége miatt, ami azt jelenti, hogy a régi minõség már nem létezik, de még mindig nincs új minõség, ugyanakkor az elõbbi minõség még mindig létezik, és az új már létezik. Egy ugrás az új és a régi közötti harc állapota, a korábbi kvalitatív determinánsok eltorzítása és új kvalitatív állapotok helyettesítése. Az ugrás mellett nincs más típusú átmenet egyik minőségi állapotról a másikra. Az ugrás ugyanakkor végtelen számú formát vehet igénybe e vagy minőségi bizonyosság sajátosságai szerint.
A ugrás a radikális kvalitatív változások színtere a tárgyban, a régi minőség átalakulásának pillanatában vagy időszakában. Ezek a változások viszonylag gyors ütemben fordulnak elő, még akkor is, ha fokozatos átmenet alakulnak ki.
A következő típusú ugrások megkülönböztethetők:
- a minőségi változások skáláján: a rendszeren belüli (magán) és az intersystem (őslakos);
- a változások irányáról: progresszív (jobb minőségű megjelenésre) és regresszív (ami a létesítmény strukturális szervezeti szintjének csökkenéséhez vezet);
- meghatározó ellentmondások jellege: spontán (belső ellentmondások felbontása) és indukált (külső tényezők hatására).
- a józanától a részegig, aki már nem képes gondolkodni és mozogni
- ha a ruhák és cipők egy bizonyos pillanatban gyermekévé válnak, kicsiek
3.3 "Negation of Negation"
"A fejlődés az egymással szembeni ellentétek állandó elutasításával folytatódik, kölcsönös átalakulásuk, melynek következtében előretekintő mozgásban fordul elő, a régi jellemzői megismétlődnek az újban."
A negáció tagadásának törvénye általános irányt mutat, az anyagi világ fejlődésének tendenciája. Annak érdekében, hogy megértsük ennek a törvénynek a lényegét és jelentőségét, először is meg kell tudnunk, hogy mi a dialektikus negáció és mi a fejlődési helye.
Az anyagi valóság minden területén folyamatosan előfordul a régi, elavult és egy új, fejlettség megjelenése. A régi helyett az új, a haldoklás a fejlesztés, és az öregnek az új, a régi alapján született legyőzése az úgynevezett negáció.
A "negáció" kifejezést Hegel filozófiájába vezették be, de idealisztikus jelentést fektetett benne. Nézete szerint a negáció alapja az ötletek és gondolatok fejlődése.
Marx és Engels, miközben megtartotta a "negáció" kifejezést, anyagilag értelmezte. Megmutatták, hogy a tagadás elidegeníthetetlen pillanat az anyagi valóság fejlődésében. "Semelyik területen - jelentette ki Marx - olyan fejlődés alakulhat ki, amely nem zárja ki korábbi létformáit." A földkéreg fejlődése például számos geológiai korszakon megy keresztül, és minden új korszak, amely az előző alapján merült fel, a régi közismert tagadása. A szerves világban minden új, növényi vagy állati faj, amely a régiekből származik, ugyanakkor negatív. A társadalom története egyben a régi társadalmi rend új tagadása is: a primitív társadalom - rabszolga-tulajdonló, szolga-tulajdonló - feudális, feudalizmus - kapitalizmus. A negáció a tudás és a tudomány fejlődésében rejlik. Minden új, tökéletesebb tudományos elmélet legyőzi a régi, kevésbé tökéleteset.
A negáció nem valami olyan tárgy vagy jelenség, amely kívülről származik. Ez saját belső fejlődésének eredménye. A tárgyak és a jelenségek, ahogy azt már tudjuk, ellentmondásosak, és a belső ellentétek alapján fejlődnek, saját körülményeket teremtenek saját pusztulásuknak, új, jobb minőségű átmenethez. A visszautasítás a belső ellentmondások, az önfejlődés, az objektumok és jelenségek önmozgásának eredménye. A dialektika harmadik törvénye Engels szerint a fejlesztési folyamat egy bizonyos ciklusának eredménye és iránya. A fejlődés, a mozgás progresszív - megismételhető. Az érzékenység és az ismételhetőség ciklikus spirál alakot eredményez. A negáció tagadása azt jelenti, hogy az egyik kvalitatív állapotból való átmenet a régi minőség eredeti megsemmisítése után történt, miután újraértelmezte és elfogadta bizonyos mértékig az előző szakaszban felhalmozódott vagy valamit. így a fejlesztési folyamat minden fordulója változó lesz a tartalomban és a irányban, a fejlődés folyamatosan csavarodik. A negáció logikai tagadása: "Ez igaz"; "Ez nem igaz"; "Ez nem helytelen." Az utolsó javaslat negatív, de más tekintetben egyenértékű az affirmativissal. A tagadás megtagadása öntudatlanul fordulhat elő. Például a bolsevikok autokratikus formájának megtagadása egy hatalmi monopólium létrehozásává vált, csak egy erősebb monopólium volt a hatalomban.
A dialektika harmadik törvényének példája az összes tankönyvben a búza fül. A fül a gabona halálának köszönhetően nő, vagyis úgy tűnik, megtagadja a gabonát. Azonban, amikor a fül megér, új szemek jelennek meg benne, és a fül maga meghal, és sarlóval levágódik. Így a gabona negálása a fül oka, és a fül megtagadása az új szemek megjelenésének oka. A spirituális szférában a negáció tagadási törvényének példája Hegel visszatérése a Heraklitus bizonyos rendelkezéseire. Ez a visszatérés a kettős negáció következménye / Arisztotelész megtagadta Heraclitus, Hegel - Arisztotelész /. Amint Hegel maga is megjegyezte, mindez hasonló egy negatív számmal járó cselekvéshez, vagyis "mínusz mínuszhoz plusz", és így tovább.