Hogyan lehet felismerni és gyógyítani a rhinogén orbitális szövődményeket?

Hogyan lehet felismerni és gyógyítani a rhinogén orbitális szövődményeket?

A rhinogén orbitális szövődmények általános osztályozása

A rhinogén orbitális szövődmények egyszerre jelentenek ödémát és gyulladásos folyamatokat, sőt trombózist is. A sérülés előfordulási gyakorisága és jellege elsősorban a fertőzés elsődleges fókuszában és az immunrendszer betegeinek állapotában van. Vannak olyan rhinogén orbitális szövődmények:







  • reaktív szemhéj ödéma és orbitális rost;
  • csípős vagy nem-potenciális orbitális osteoperiostitis;
  • a szemhéj tályogja;
  • subperiostealis tályog;
  • az orbita flegmona;
  • retrobulbar tályog;
  • az orbitális rostok trombózisa.

A rhinogén orbitális szövődmények klinikai megnyilvánulása

A rhinogén orbitális szövődmények klinikai megnyilvánulásait általános és helyi jellegű tünetekre osztják. A gyakori tünetek közé tartoznak a láz, a lázasok, a fejfájás, a gyengeség, az émelygés és néha a hányás. A lokális megnyilvánulások az egyes rhinogén orbitális szövődmények minden egyes típusára jellemzőek:

  • a szemhéj és a keringő cellulóz reaktív ödémája az érintett szemhéj, exophthalmos és fájdalmas szemek duzzanata a tapintás során;
  • subperiostealis tályog, a szemgolyó csúcsra tolódik, exoftalmos, szemhéjödéma, konjunktív kémia kialakulhat;
  • a szemhéj tályogának jellegzetes tünete van: a szemgolyót duzzadt és mozdulatlan szemhéj zárja le, amely feszült és nagyon fájdalmas a tapintásra;
  • A retrobulbális tályog és az orbitális flegmunka fájdalmas exophthalmos, ophthalmoplegia, diplopia és látáscsökkenés által manifesztálódik;
  • a szem vénái trombózisával, a szemhéj kezdetén fellépő puffadással és beszűrődéssel, majd a második érintettségével. A szem körül a sötét, kékes színű vascularis szálak láthatók.






A rhinogén orbitális szövődmények diagnózisának módszerei

A rhinogén orbitális szövődmények diagnosztikája nem bonyolult, mivel a kóros állapotok jellemző tüneteit már objektív, szabad szemmel vizsgálni kell. Ha szükséges, a kóros folyamat prevalenciájának meghatározásához használja a röntgenvizsgálat adatait, a paranasalis sinusok számítógépes tomográfiáját és a rhinoscopiát. Bizonyos esetekben szükség van az orrüreg-szinuszok diagnosztikai átszúrására, szemészeti vizsgálatra az acuitás és a vizuális mezők meghatározásával. A rhinogén orbitális szövődmények differenciáldiagnózisát először a szempilla, a hematómia és a szemhéj emfizémája, az orbitális daganat jellemzi.

A rhinogén orbitális szövődmények kezelésének módszerei

A rhinogén orbitális szövődmények kezelése az orbitális elváltozás természetétől függ és szükségessé teszi a sebészeti beavatkozást. A sebészeti beavatkozás célja az elsődleges purulent fókusz eltávolítása az orr sinuszaiból. Ebből a célból radikális mûtétet végzünk az érintett parányi sinuson, teljesen eltávolítjuk az összes kórosan megváltozott szövetet, és tágas fistulát képezünk az orrüreggel. Az orbitális pályák, a részperioszkópos tályogok és a fonák tályogjaiban a fertőzés fókusza feltárt és szükségszerűen lecsapolt. Az ilyen műveletek kombinálhatók az orbitális rost dekompressziójával endonazális endoszkópos módszerekkel. Párhuzamos antimikrobiális és gyulladásgátló terápia is ajánlott.




Kapcsolódó cikkek