A világ mechanisztikus képe, a világ mechanisztikus képének alapelvei
A filozófusok - anyagiak és a New Age-i naturalisták - munkájának határozott eredménye a világ tudományos képe lett. A világ tudományos tudományos képzettségének legmagasabb szintű szintézisét magában foglaló tudományos kép tartalmazza a világ és az ember általánosan általános ismereteit, valamint az élet tanulmányozásának alapvető módszertani elveit. A tudományos világkép, létrehozott XVII-XVIII században épült materialista világnézet, és megoldja a problémát legyőzi a radikális vallási világot, és ugyanakkor történelmileg korlátozott mechanisztikus és metafizikai (antidialektichny) karaktert. A természetre vonatkozó álláspont mechanizmusa az akkoriban a tudományban a mechanika különleges helyzete volt, mások előtt teljesen szisztematikus feldolgozást és gyakorlati alkalmazást kapott. Az akkori természettudománynak nem volt elég anyaga ahhoz, hogy tükrözze az univerzumot, mint folyamatosan fejlődő folyamatot. Engels, jellemző a vizsgált időszakban kapott a következő összehasonlítás: milyen magas a tudomány az első felében a XVIII fölé emelkedett a görög antikvitás szempontjából a tudás és még szervezni az anyagot, mint ahogy ez rosszabb, mint neki az ideológiai uralom ennek az anyagnak, az általános jellegére tekintettel. A görög filozófusok számára a világ lényegében valamit fejlesztett. A vizsgált időszak természetes természetei számára ez valami meggondolatlan, változatlan, és a többséghez képest, mint a létrehozott.
A világ mechanisztikus képének alapelvei
Deizmus. A világ, a természet gigantikus mechanikai rendszerként jelenik meg, amelyet az isteni első pillanatban állítanak fel. Tekintettel arra, hogy az anyag passzív anyagnak számít, és a fejlődés forrását a tárgyon túl is figyelembe véve, a filozófus-materialistáknak az első malátának eszméjére kellett jutniuk. A deizmus egy világnézet, amely szerint az isten vagy szellem, amely a mozgalom kezdeti impulzusát adja a világnak, már nem zavarja az események természetét. B. Spinoza például azt állítja: "Isten nemcsak a dolgok létezését, hanem a lényegét is okozza a causa okot (causa elliciens)." 2
Az atomizmus az anyag strukturális természetének eszméje, a kisméretű, elválaszthatatlan részecskék természetének a jelenléte. A XVII században munkái révén Gassendi (1592-1655), és más gondolkodók ősi atomizmus ben újjáéledt, és kapott egy filozófiai és nemzeti elismerést. Az "atom" fogalma a kísérleti-matematikai fizika és kémia kulcsa lett, amely tudományos jellegű. P.Golbah azt állította, hogy „az összes természetben létezik és megmarad csak a mozgását molekulák vagy atomok és láthatatlan, vagy látható részecskéket” értéke 1. ezt a koncepciót anyagot azonosítjuk az anyaggal; Az anyag változó tulajdonságai a következők: hosszúság, oszthatóság, keménység, tömeg, tehetetlenségi erő.
A redukcionizmus módszertani elv, amely szerint az anyag magasabb tulajdonságai teljes mértékben magyarázhatók az alacsonyabb formákban rejlő szabályszerűségek alapján. Tudomány és filozófia a New Age mozgalom értelmezi, mint a mozgó testek térben (azaz mechanikai mozgás), és megpróbálja elmagyarázni a lényegét az univerzum és minden benne van abból a szempontból, a mechanika törvényeit. P.Golbah határozza meg a mozgás, mint „egymást a hozzáállása a test különböző pontjain térben, vagy más szerveket.” 2.3 A szempontból a New Age mozgalom materialisták előfordul a természetben, azaz tagadta teleologism - mozgás egy tárgy, egy előre meghatározott cél.
A determinizmus az összes dolgok kölcsönös függőségének elve, az ok-okozati összefüggések egyetemessége. A determinizmus kezeljük mechanikusan (ez a történelmi forma determinizmus is nevezik Laplace, klasszikus, kemény), hogy elismert egyetlen egyértelmű, lineáris mintákat. P. Laplace (1749-1827) megfogalmazta a klasszikus állítást, hogy ha lenne egy ilyen nagyszerű tudat az adott pillanatban tudni a természet összes erőiről. akkor nem maradna semmi, ami nem volt biztos benne, a jövő pedig a múlté is a szeme előtt lenne. Ebben az oksági koncepcióban szükségszerűen azonosítja és teljesen elutasítja az esélyt. P. Holbach úgy vélte, hogy ez a helyzet. nincs értelme a szónak. az esetet minden olyan jelenségnek tulajdonítjuk, amelynek kapcsolata az okaival nem látható. Így használjuk a szó esetét, hogy fedezzük tudatlanságunkat azon természetes okok miatt, amelyek a számunkra ismeretlen számunkra megfigyelhetõ jelenségekhez vezetnek3.