Utálom azokat, akik közel állnak nyafogást
Alexander, 27 Tyumen
„Nem szeretem”
Nem szeretem a halálos kimenetelű volt.
Az élet soha nem lehet megunni.
Nem szeretem az év bármely szakában,
Mikor vidám dalokat nem énekelnek.
Nem szeretem a nyílt cinizmus
A lelkesedés nem hitt, és mégis,
Ha valaki elolvassa a leveleimet,
A vállam fölött.
Nem szeretem, ha a fele
Vagy amikor a beszélgetés megszakadt.
Nem tetszik, hogy lövés a hátsó,
Én is ellene lövést közelről.
Utálom pletyka formájában változatok,
Féreg kétség, tiszteli a tűt,
Vagy ha minden alkalommal a gabonát,
Vagy, ha az üveg vas.
Nem szeretem önműködően táplált,
Jobb, ha hagyja a fékek szemétbe!
Szégyen számomra, hogy a „becsület” elfelejtett
És tiszteletére rágalom a szemet.
Amikor látom a törött szárnyait,
Nem kár bennem, és nem ok nélkül -
Nem szeretem az erőszakot és a tehetetlenség,
Kár a megfeszített Krisztust.
Nem szeretem magam, amikor én vagyok gyáva,
Ez bosszantott, amikor ártatlanokat vernek,
Nem szeretem, amikor belépek a lélek,
Különösen, ha köpnek bele.
Nem szeretem arénák és az arénába,
Ezek a változások a millió rubel,
Hagyja, hogy a előtt egy nagy változás,
Soha nem fogom szeretni.
Leonid, 43 Moszkva