Olvassa el a könyvet karmis szerző Kublitskaya Inna internetes oldal 68. Online
Karmí is gondolt egy kicsit túl messzire.
- Úgy döntött, hogy Prince Paor erősítse a hazugság? - kiáltott rá. - Most azt mondja, hogy igen.
- Itt van? - kérdezte Carmen. Ő először felnézett. Paor két társa még mindig messze. Lassan, Kármi tűnt nem nagyon bízik Prince ül a nyeregben, hogy mittaustsa elég furcsa. „Ő bántani, - gondolta Karmí. - Ez nem meglepő, hogy a hozzátartozók izgatott. "
Lassan letette a csészét az alacsony asztal mellé, és felállt.
Arzraustsy oldalra hajolt, felszabadítva az utat közte és a herceg.
- Jó napot, Paor, - mondta. - Felismered?
Megdermedt. Természetesen felismerte őt - még a piszkos, rongyos ruhában. De a megjelenése a lány túl váratlan.
- Ön egy szellem vagy egy ember? - kérdezte óvatosan. - Hallottam, hogy meghalt.
- hazudtam nekik, Paor - vigyorgott Karmí. - Tudod, én javíthatatlan hazudozó ...
Paor egy magas harcos leszármazottja a lováról.
- Hol van, amit így kapott? - kérdezte Carmen. Paor legyintett, és felment szokás szerint a mittauskomu ragadt ajkát az arcához. Karmí válaszolt fajta. Aztán, figyelembe kézen vezetett nemez szőnyeg, amely éppen akkor ült. Paor volt, míg leült.
- Mesélj magadról első, hölgyem - mondta. - Miért van ez a ruha?
- Nem, - rázta meg a fejét Paor. - Hat hónappal ezelőtt találkoztunk itt hokarema és nem nyúltam hozzá.
- Ő hívott meg hokaremom, Ms. Az ilyen alacsony jóképű srác ...
- Mawu, - mondta. - De én elrendelte, hogy maradjon Tavine. Szegény én hallgatni a szolgák, Paor. Nos, most, hogy nincs egy ellentmondani nekem. De hol szerezted a sebet, testvér? Mondd, haldoklom kíváncsiság.
Arzraustsev tömeg, ügyelve Paora Carmen ismerős, megnyugodott, és nem üzleti. Ügyelve a lovak, melyek közül néhány nekilátott vacsorát főz, míg mások úgy döntöttek, hogy segítse a szerzetesek az építőiparban. Az öreg szerzetes, mint korábban Kármi, felajánlotta Paoru menta italt. Hogy szórakoztassák a vendégeket nem volt szükség, és a szerzetes némán állt szobrok csend tört csak a lenyűgöző, gyors mozgása az ujjak, a számbavételét rózsafüzért.
Karmí elvigyorodott. Paor tudomásul veszi és örömmel mondta:
- Mittausky kard? - Kármi fel szemöldökét. - Nos, maga a bátyám, ez képtelenség. Nem is olyan könnyű.
- Minden rendben? - nevetett Carmi.
- Azt vadászni őket egyesével.
- Tudod, hogyan Paor, célul tűzte ki, - rázta a fejét Karmí. - Ne vegye sértésnek, én nem nevetnek rajta, de a célokat, hogy beállította magát, elérhetetlen. Gondoljunk csak bele: ellopni a kardot, és megöli őket fejedelmek! Ez gyerekes.
- Ó, milyen komolyan gondolja - nevetett Karmí. - Ez egy seb, azt hiszem. Nem tévedek, a Kolahi hoztál nem a kard, és a sebet?
- Vicces - mondta Carmen. - Abban az időben hoztam ide. Én is ezt a nyomvonalat volt. I pripozdal - és nem lett volna velem csinál kört keresztül Mittaur és Sautho.
- Mit csinálsz ott ilyen sokáig? - Paor kivédeni. - Hat hónap itt Vaunho tudja térképezni a térdén.
- Nem kell sietnie a Surgaru - szelíden válaszolt Carmen. - És most vannak dolgok.
- A - Paor találgatás - akkor valószínűleg keresi a módját, hogy bosszút álljon az ellenségei? Mondd meg, ki ölni fogok csinálni.
- Már megölt Gort - mondta lassan Karmí. - Csak egy öröm nem szállít. Nem bosszút, Paor. Gort, tudod, sajnálom. Tetszett neki, Paor. Mindig velem őszinte és barátságos. És mindig beszélt velem, mintha valami hatalmas erő áll mögöttem. És bolond vagyok, rájöttem, hogy túl későn ilyen hatalommal. És még ha vettem fej, hogy megbosszulja a legkisebb - Gort. De ... - mosolygott szomorúan - Találkoztam bosszúálló gondolatok, mikor voltam Marutti. De nem, Paor, nem fogok bosszút ... Figyelj, testvér, - úgy döntött, hogy megváltoztatja a témát, mert arzraustsy jött, és ételt hozott. - Van egy tisztességes melletted? - Körülnézett a körül ülve a hegymászók. - Meg kell Mittaure nőknek nincs helye az ember asztalra.
- Te vagy az én vendégem, - emlékeztetett Paor. - És mi a helyzet az egyéni, már úgy gondolta, hogy ha valaki meg akar enni ugyanannál az asztalnál a nők, és ő fogja tartani a kardot a kezében egy nő. Azonban én nem félek - jól ismerlek fehtuesh.
Paor hirtelen azt mondta:
Lapar amely adott Kármi Tibatto szilárd volt kisülés.
- Nagyon drága fegyverek - Carmen mondta, és felnézett a harcos. - Tudok valahogy meghálálni?
- Te a következő vendége herceg - mondta Tibatto. - És különben is, asszonyom, a Arzrau nem fegyver és harci becsület. Fegyver - kard.
- Ó, egy harcos! - nevetett Carmi. - Nem kell a kard. Lapar - egy másik kérdés. Tanáraim voltak hokaremy, Paor. És megtanultam, hogy mindent, amit csak tudtam.
- Női kell oktassák és képezzék a nők - Paor mondta.
- Nos, nem - tiltakozott Karmí. - Ruttul mondta másképp: a lány apja meg nevelő és oktató - az anya, a fiú anyja meg nevelő és oktató - apja. Az igazi apa, tudod, ez nem az én, de szerencsém volt - nevelkedtem és Ruttul Stenhe. Egy anya volt számomra Xabi, de attól tartok, volt neprilezhnoy diák. - Karmí fordult az öreg szerzetes, aki ettől udvariasságból vendégek kezelik hoztak szárított gyümölcsök és mazsola, ivás normális mittauskih kolostorok áttörjük tej és árpa liszt. Minden más táplálkozási füstölt húst és a sült hal, frissen fogott a patak, étkezési vad hagyma és hatalmas lédús bojtorján hegy sóska, mossuk le egy itallal a forrázás víz, tej, méz, bor és verte fakéreg, ami szokott lenni
Minden jog védett booksonline.com.ua