honvágy
95 évvel ezelőtt, az író Ivan Bunyin valaha elhagyta Oroszországot.
Között zavart emberek bőröndök és utazótáskák - egy házaspár. Ez a híres orosz író Ivan Bunyin és felesége Vera Muromtseva.
Végül, az utasok Sparta "megkönnyebbült sóhaj - a hajó vet horgonyt. Writer lát el egy hosszú pillantást olvadó túlsó partra: „Hirtelen felébredtem nagyon hirtelen rájöttem: igen, ez az - én a Fekete-tenger, én voltam a másik hajót, azt valamilyen oknál fogva, úszó Konstantinápolyban ...”.
Mostantól az út Oroszország zárva volt és író, könyveit. De persze nem szabad elfelejteni hazájában, és sok ház lakói a Szovjetunió, és a múltban, a polgárok az Orosz Birodalom, tárolták gyűjtemények forradalom előtti író. De az állandó idegen földön, csak kevesen tudják, ...
Kerülő úton - a konstantinápolyi, Szófia és Belgrád - Bunyin volt Parizh.Tvorcheskaya élet száműzetésben fejlődött sikeresen - és múzsája Ivan nem hagyott, és a kiadók is panaszkodtak a figyelmüket. Több mint harminc éve - egészen haláláig, 1953-ban - Bunin írt tíz könyvet, köztük önéletrajzi regény „The Life of Arseniev”. Ez a munka Bunin világhírnevet és a Nobel-díj, amely korábban nem kapott orosz író.
Gondolatai vissza-visszatért a múlt.
„Utálom minden erőszakos forradalom: az erőszakos, mindenféle ugrások undor nekem. Mert azok ellentétesek a természet. " Ezek a szavak nem Bunin és a híres kortárs író Dmitry Merezhkovsky. De Iván nem csak egyetérteni kollégámmal, de nem volt dühös, ő hajthatatlan tekintettel az új kormány. „Gondoljunk csak bele, azt is meg kell magyarázni, hogy a másik, miért nem megy szolgálni semmilyen proletkultos! - Ő volt háborodva „Átkozott nap.
Forradalom előtti Oroszország, amely Bunin, arisztokrata, monarchista, nemes, bálványozott, állandóan emlékeztette magát. Bunyin azt mondta a feleségének, hogy „nem tud élni egy új világ, hogy ő tartozik a régi világ, a világ Goncsarov, Tolsztoj, Moszkva, Szentpétervár; hogy a költészet csak ott, és ő nem is fogja az új világban. "
Megjelenítések, majd újjáéledt megjelenő mint egy kép a sötétből. Egyre világosabb részek hangosabb hangok, állt ki a szagokat. „Ha tudtam volna az ikonra, hogy Oroszország nem tetszik, nem láttam, ezért ugyanaz lenne olyan megbolondult ezekben az években, ami miatt szenvedett, így folyamatosan, úgy szerette „- mondta Bunyin. Ő izgalommal le Moszkva - házát Cook Megváltó Krisztus székesegyház, Csodák kolostor, Myasnitskaya Kalanchevke Arbat, ahol az „édes és meleg illata édességet Skachkova állt kádak babérjain bejáratánál” Prága”, ahol a jó Isten már evett fiatal tejfölös burgonyával. "
Bunyin gyakran emlékeztetett Voronyezs ahol született. A „Natalie” írta le a havas város, amely fölött a klub hóviharban. A szán verseny férfi, mohón falta a szemét szülővárosába.
És elekt, a buja kertek, árnyas sarokban szerette Ivan Alekseevich. Az ő tollat a történet „késői óra” hős meglátogatta a várost, áthaladt az utcákon, és megpróbálta átélni és újra megtapasztalni a múltban. Villamos villog, és a „Village” és a „Arsenyev élete.”
Bunyin többször felülvizsgálták Eagle. Először jött ez a város, ha éppen nem volt, és bár dvadtsati.V kezdődik egy másik, feltérképezetlen élet: kiadó „Orlovsky Gazette” Nagyezsda Semenova, felajánlotta a fiatalember egy helyet az újságot.
Kacérkodás? Talán. Miután Bunin tudta saját ér ...
Amikor visszatér az orosz író gondolata. Mert úgy döntött, hosszú ideig - nincs visszaút. Azonban már többször sürgette. Egyszer - híres író Alekszej Tolsztoj. Találkozó vele 1936-ban, Bunyin leírt esszé „A harmadik Tolsztoj”, amely belépett a gyilkos, dühös „emlékiratai”. Vendég Moszkva kezdett elcsábítani:
„Moszkvában akkor fogad harangok, el sem tudja képzelni, hogy mennyire szereted hogyan olvassa az orosz ... én megszakadt, vicc:
- Hogy van az, hogy a harangok, mert kitiltott.
Morogta dühösen, de őszintén meleg:
- Nem talált hibát, kérem szó. És nem tudja elképzelni, mintha élő, tudod, mint én, például, élni? Én már az egész birtokot Tsarskoye Selo, van három autó ... Van egy gyűjtemény értékes angol cső, ami önmagában nem egy angol királyt. Akkor, akkor képzeljük el, hogy száz évig, elég a Nobel-díjat?
Siettem, hogy módosítsa a beszélgetést, ült egy rövid ideig vele ...”.
1946 Bunin találkozott egy fiatal, de már jól ismert szovjet író Konstantin Szimonov. Azt mondják, hogy ő elrendelte, hogy Sztálin -, hogy meggyőzze az író haza. De ez a küldetés nem volt sikeres.
Ülésén Szimonov Bunin kifejezett csodálatos veschi.On elismerte, hogy sok az írás „Damned nap”, nem hajlandó. De ezt a naplót, szidta a bolsevikok és a vezetők, különösen a Lenin, nem kímélve kifejezések, elküldi őket mindenféle baj ...
Szimonov emlékeztetett Bunin nagyon Sztálin, sőt nevezte a nemzeti hős. A találkozó során azt javasolta a pirítós: „Itt van a nagy orosz nép - az emberek a győztes! És mégis - a vezetői tehetség Sztálin! " Nem valószínű, hogy ő nyilvánosan dicsérni a szovjet vezető. De Alexander Vertinsky, visszatérve a száműzetésből, ez ment. Creator bágyadt, bensőséges dallamok hirtelen írta a csodálatos himnusz vezetője:
„Egy kicsit szürke, mint egy ezüst nyár
Ott áll, figyelembe találat.
Mennyit költségét, Szevasztopol?
Mennyibe kerülne neki Sztálingrád?
És a szürke, hideg éjszakák,
Ha az első söpri hóvihar
Ő tiszta, ragyogó szemek
Végéig a foltos ellenség ... "
Őszinte volt Vertinsky? Vajon Sztálin tudni a létezéséről ezt a dalt? Miért nem hangzott a rádióban? Választ ezekre a kérdésekre. De a dal lenyűgöző ...
Szimonov biztos, hogy Sztálin felértékelődése munkája Bunyin. De az író életét és a könyv nem jött ki a Szovjetunióban. Csak 1956-ban, közben Hruscsov „enyhülés” megjelent első gyűjteménye Bunyin műveit. Így hát, sok évvel távozása után, visszatért hazájába ...
Ivan Bunyin és felesége során a Nobel ünnepségen Stockholmban, 1933.