Alice Csodaországban
A róka és a Blue Caterpillar bámulták egymást anélkül, hogy egy szót sem. Végül a Caterpillar vette a vízipipa a szájából, és lassan, mintha egy álomban, beszélni kezdett:
- You. aki. ezt? - kérdezte a Kék Caterpillar.
Az elején nem nagyon hajlandók beszélgetést.
- Most tényleg nem tudom, asszonyom - mondta Alice félénken. - Tudom, hogy ki vagyok ma reggel, amikor felébredtem, de azóta többször változott.
- Mit kitalálni? - szigorúan mondta Caterpillar. - Maga az eszed?
- Nem tudom, - mondta Alice. - Kell valaki más. Látod.
- Nem értem - mondta a Caterpillar.
- Attól tartok, hogy nem lesz képes megmagyarázni - mormolta udvariasan Alice. - Én magam nem értek semmit. Sok átalakítás egy nap legalább valaki megzavarja.
- Ne üsd - mondta a Caterpillar.
- Akkor ez igaz még nem találkozott - Alice magyarázta. - De ha kell alakítani egy báb, majd egy pillangó, akkor is furcsának tűnhet.
- Egyáltalán nem! - mondta a Caterpillar.
- Nos, talán. - mondta Alice. - Csak azt tudom, hogy van ez furcsa volt.
- You! - ismételte Caterpillar megvetően. - És te ki vagy?
Ez hozta őket a beszélgetés tetején. Alice kicsit dühös - igen barátságtalan mondta neki hernyó. Felegyenesedett, és azt mondta, és igyekezett több lenyűgöző:
- Véleményem az, hogy meg kell mondani, az első, hogy ki vagy.
- Miért? - kérdezte a Caterpillar.
Alice fel a kérdést, hogy a holtpontról. Nem tudott egy hernyó, akkor látható, csak nem egészen a szellemében, így Alice megfordult és elment.
- Gyere vissza! - kiáltott fel a Caterpillar utána szólt. - El kell mondanom valamit nagyon fontos.
Úgy hangzott csábító - Alice vissza.
- Irányítsd magad! - mondta a Caterpillar.
- Ez minden? - kérdezte Alice, és igyekezett, hogy ne legyen mérges.
- Nem, - válaszol a Caterpillar.
Alice úgy döntött, hogy várjon - Nem érdekel, hogy nem ez volt semmi, és hirtelen minden hernyó elmondja neki valami érdemlegeset? Eleinte ő szívta hosszú vízipipa, de végül kivette a szájából, és azt mondta:
- Tehát, azt hiszed, hogy megváltozott?
- Igen, asszonyom - mondta Alice -, és ez nagyon szomorú. Azt változtatni minden alkalommal, és nem emlékszik semmire.
- Mi nem emlékszel? - kérdezte a Caterpillar.
- Megpróbáltam elolvasni a „Hogyan ápolja minden nap.” De kiderült, hogy valami egészen más - mondta Alice szomorúan.
Alice összekulcsolta a kezét, és elkezdte:
- William Pope - mondta a kíváncsi kisgyermek -
A fejét a fehér.
Közben te mindig állva fejjel lefelé.
Gondolod, hogy ez igaz?
- A kora ifjúságától, - az öreg mormolta válaszul -
Féltem, hogy nyúlik agyát
De tudta, hogy az agyam a fejemben nem,
Azt nyugodtan állni fejjel lefelé.
- Te egy öregember - folytatta kíváncsi fiatal -
Ez a tény már említettem az elején.
Miért olyan ügyesen tette, apa,
Triple szaltó?
- A kora ifjúságától, - a fia az öreg azt válaszolta, -
I dörzsölni kenőcs különleges,
Két shilling bank - egy orsót,
Azaz, ha nem lehet megvenni a bank a mintát?
- Ön fiatal - mondta a kíváncsi fia -
A száz éve, akkor szinte élt.
Közben két liba vacsora egy
Maga a csőr láb elpusztult.
- A korai felnőttkor izmok az állkapcsán
Kidolgoztam a tanulmány a jog,
És így gyakran vitatkozott a feleségével,
Mi rágni megtanult dicsőség!
- Apám, ha megbocsátja nekem, bár
A kínos egy ilyen kérdés:
Hogy sikerült tartani az élő angolna
Az egyensúly hegyén az orra?
- Nem, elég! - mondta a felháborodott apa. -
Vannak határok bármilyen türelem.
Ha az ötödik kérdésre, zadash végül
Számoljuk meg a lépésről lépésre!
- Minden rossz - mondta a Caterpillar.
- Igen, ez nem igaz - félénken megállapodtak Alice. - Néhány szó nem ugyanaz.
- Ez nem így van, a kezdetektől a végéig - szigorúan mondta a Caterpillar.
- És milyen magas akarsz lenni? - Végül megkérdeztem a Caterpillar.
- Oh, egyébként, - mondta Alice gyorsan. - Csak, tudod, így kellemetlen nekem minden alkalommal.
- Nem tudom. - Vágja ki a hernyó.
Alice nem szólt semmit: ő soha az életben nem mond ellent, és érezte, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.
- És most boldog vagy? - kérdezte a Caterpillar.
- Ha nem bánja, asszonyom - mondta Alice, - szeretnék legalább egy kicsit nőni. Három centi - egy szörnyű nő!
- Ez egy csodálatos növekedés! - kiáltotta dühösen a Caterpillar és a kinyújtott teljes hosszában. (Pontosan három hüvelyk).
- De én nem szoktam meg! - szánalmasan feszített szegény Alice. És azt gondoltam magamban: „Addig, ők mind sértődékeny!”
- Idővel megszokja - érvelt hernyó, vízipipa tolta a szájába, és puffasztott a levegőbe.
Alice türelmesen várt, amíg a hernyó sem méltatta felhívni ismét a figyelmet. Két perccel később ő vette a vízipipa a szájából, ásít - egyszer, kétszer - és nyúlt. Aztán kicsúszott a gomba a fűben, és eltűnt, Alice goodbye:
- Leharapja az egyik kezével - felnőnek, a másik -, hogy csökkentsék!
- Egyrészt ezt. - Alice gondolta. - A másik oldalon, mi?
- Gomba - hernyó válaszolt, mintha hallotta volna a kérdést, és eltűnt szem elől.
Alice elgondolkodva egy pillanatig nézte gomba, próbálják meghatározni, hogy hol van az egyik oldalon, és ahol - a többi; gomba kerek volt, és ez elég kiütötte őt zavaros. Végül úgy döntött: összekulcsolt kézzel, és letört egy gomba mindkét oldalán egy darab.
- Vajon melyik melyik? - gondolta, és leharapta egy kicsit az egy tartott a jobb kezében. Ugyanabban a pillanatban úgy érezte, egy erős ütés alatt álla: ez ütött a lába!
Egy ilyen hirtelen változás az ő nagyon megijedt; Nem szabad elveszíteni egy percet, mert gyorsan csökken. Alice vette fel egy másik darabot, de az álla nyomták olyan szorosan, hogy a lábak, hogy nem tudta kinyitni a száját. Végül az is lehetséges - és ez egy kicsit off, hogy a gomba a bal kezét.
- Nos, a fejem végül törölve! - kiáltott fel boldogan Alice. Azonban az öröm azt azonnal helyébe szorongás: eltűnt vállát. Lenézett, de látta, csak hihetetlen nyak hossza, ami tornyos, mint egy hatalmas rúd át a zöld tengerbe lombozat.
- Milyen gyógynövények. - Alice mormolta. - És hol vannak a vállamról. Az én szegény tollat, hol vagy? Miért nem látlak?
Azzal, hogy megmozdította a kezét, de látni őket még mindig nem tudott, csak a levelek mélyen volt suhogó.
Ügyelve arra, hogy az emelőkar a fej nem sikerül, Alice úgy döntött, hogy hajlítsa a fejét, hogy neki, és lelkesen győződve arról, hogy a nyaka, mint egy kígyó, meghajlik minden irányban. Alice íves nyaka kecses zegzugos, arra készül, hogy belevetik magukat a lombok (világossá vált, hogy ez a fák tetejét, amelyek szerint ő állt), amikor hirtelen egy hangos sziszegés. Ő összerezzent, és hátralépett. Jobb arcán, dühösen verte szárnya, futott a teknős.
- Snake! - kiáltotta Turtledove.
- Nem vagyok egy kígyó. - Alice felháborodottan. - Hagyj békén!
- És én azt mondom, egy kígyó! - ismételte Gorlitsa valamivel visszafogottabb. És zokogva tette hozzá:
- Mindent megpróbáltam - mindhiába. Ezek nem elégedett semmit!
- Fogalmam sincs, hogy miről! - mondta Alice.
- A gyökerek a fák, folyópartok, bokrok, - folytatta Turtledove, nem figyel. - Ó, ezek a kígyók! Ezek nem nehéz kérjük!
Alice kíváncsi és így tovább. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy míg Turtledove befejeződött, kérdezhetik értelmetlen.
- Nem csak azt kell kikelnek a csibék, még őrök őket éjjel és nappal a kígyók! Három hétig, behunytam a szemem nem egy percre!
- Sajnálom, hogy annyira aggódik - mondta Alice.
Ő kezdte felismerni, hogy mi történik.
- És amint kapok a legmagasabb fa - Turtledove folytatta hangosabb, és végül betörni egy kiáltás, - amint azt hiszem, végre megszabadulni tőlük, mert nincs! Ők ott! Úgy ugrik rám az égből! Ó! Kígyó a fűben!
- Nem vagyok egy kígyó. - mondta Alice. - Én csak azt. egyszerű.
- Mondd el, mondd meg, ki vagy? - Felvettem Turtledove. - Lehet látni valamit kitalálni.
- Ya i. kislány - mondta Alice, nem nagyon bízik, emlékezve hányszor váltott aznap.
- Nos, természetesen, - Turtledove reagált a legnagyobb megvetéssel. - Láttam az én időmben egy csomó kislány, de a nyak - nem. Nem, nem voltam becsapni! Egy igazi kígyó - itt van! Szeretem akkor is azt mondja, hogy ő soha nem próbáltam tojást.
- Nem, miért, megpróbálom. - mondta Alice. (Mindig az igazat). - Girl, tudod, még enni tojást.
- Ez nem lehet - mondta Turtledove. - De ha ez így van, akkor ők is egy kígyó! Nincs több mondani.
Ez az ötlet annyira lenyűgözte Alice, ő megállt. A Turtledove hozzá:
- Tudom, tudom, hogy mit keres a tojás! Egy lány, vagy egy kígyó - Nem érdekel.
- De nem érdekel - mondta Alice sietve. - És az igazat megvallva, én nem keresem a tojás! És akkor is, ha én kerestem, akkor én még mindig nem szükséges. Nem szeretem a nyers!
- Nos, akkor kifelé! - mondta komoran Turtledove és újra leült a fészket.
Alice kezdett ereszkedni a földre, ami nem volt könnyű: a nyak, majd belegabalyodott az ágak között, így abba kellett hagynunk, és húzza ki. Egy kicsit később, Alice jutott, hogy ő még mindig a kezében a darab gomba, és elkezdte finoman, apránként majszol az egyik, hol a másik, akkor növekszik, majd csökken, amíg végül a korábbi megjelenést.
Eleinte úgy tűnt, nagyon furcsa neki, ahogy már sikerült kinőni saját növekedés, de hamarosan megszoktam, és elkezdett beszélni magát újra.
- Nos, félig tervezett csinálni! Milyen csodálatos Mindezen változások! Nem tudom, mi fog történni veled a következő pillanatban. Nos, semmi, most már régi növekedés újra. És most, hogy bekerüljön a kertben. Bárcsak tudnám, hogyan kell csinálni?
Aztán jött egy tisztásra, ahol volt egy kis házat, nem több, mint négy láb magas.
- Aki élt, - gondolta Alice, - oly módon, nem tudok odamenni. A rémült halálra őket!
Elkezdte keresni a gomba és nem alkalmas a ház, amíg ez csökken, kilenc hüvelyk.