Ivan Turgenyev - bolond (próza vers), verseket, a költő a vers szövegét a klasszikus
Volt egyszer egy bolond a világon.
Sokáig élt lóhere; de fokozatosan kezdett el vele olyan pletykák, hogy ő egy híres mindenhol buta poshletsa.
Azt zavaros bolond és elkezdett sírni, hogyan kell megállítani a gonosz pletykák?
Egy hirtelen gondolat világít az utolsó a sötét kis fejében ... És ő, habozás nélkül hozta ki.
Találkoztam vele az utcán egy ismerős - és dicsérni kezdte a híres festő, ...
- Te jó ég! - Bolond kiáltott fel. - Festő ezt a hosszú polcos ... Te nem tudod? Azt tőled nem vártam ... Te - Fogy.
Ismerős megijedt - és azonnal egyetértett a bolond.
- Milyen remek könyv olvastam ma! - Mondtam neki, a másik ismerős.
- Te jó ég! - Bolond kiáltott fel. - Nem szégyelled magad? Sehol, ez a könyv nem fog; az egészet már régóta intett kezével. Te nem tudod? You - Fogy.
És ez a barát megijedt - egyetértettek a bolond.
- Milyen csodálatos ember barátom N. N. - mondta a harmadik bolond barátja. - Ez egy igazán nemes teremtés!
- Te jó ég! - Bolond kiáltott fel. - N. N. - egy hírhedt gazember! Minden rokonok kirabolták. Ki ne ismerné ezt? You - Fogy!
A harmadik barátja is megrémült -, és egyetértett a bolond, visszavonuló egymástól.
És aki, bármit is dicsérte a bolond - tette egyáltalán volt visszavágás.
Néha hozzá szemrehányóan:
- fúria! Zhelchevik! - kezdett beszélni a bolond barátai. - De mi a fejét!
- És milyen nyelven! - hozzáadjuk a másik. - Ó, igen, ő a tehetség!
A végeredmény az volt, hogy a kiadó egy újság kínált bolond kezelni a kritikus osztályon.
És a bolond elkezdte kritizálni mindent és mindenkit, minden változtatás nélkül modoruk sem azok felkiáltások.
És hogyan lehetnek, a szegény fiú? Bár ez nem lehet, általánosságban elmondható, hogy a félelem ... de akkor, azt hiszem, nem vozblagogovey - az elmaradott ember esik!
Üdülő bolondok között gyávák.