Read Online - Tatyana Polyakova
A férfi adott neki kutya
Ez volt minden, a rózsa. Élénk piros virág, havas pad ragadta meg figyelmemet mikor sétáltam a parkban. Önkéntelenül is megállt nézett rá, majd elkezdett körülnézni. Általában nincs semmi különösen szokatlan a megjelenése nem volt rózsa. Tegyük fel, hogy valaki vár a barátnője, de nem várta meg. Elhagyta, és egy magányos virág feküdt ott, mint egy szimbólum a valaki nem realizált reményeket.
Azt hittem, hogy ez tulajdonított hő, tedd egy vázában, bár természetesen ez hülyeség volt. Virág kellett fagyasztani, és én magam, hogy nem szentimentális és intézkedések valaki reményekkel, de annak ellenére, hogy elég értelmes ötletek, rózsa aggódott, és izgatott a képzelet. Én dühösen megrázta a fejét, és kényszerítette magát, hogy sétálj. És akkor vettem észre a fiatal nő. Az elmúlt héten láttam többször is, mindig is felkeltette a figyelmemet, de nem tudtam megmagyarázni, miért, de ... annak ellenére, hogy az ő valamit, ami nem teszi lehetővé, hogy elhalad közömbösen. Körülnézett huszonhét öltözött, fehér nerc kapucnival, amely nem tudta elrejteni a lekerekített pocakját - a nő volt az ő utolsó hónapban a terhesség. De ez a körülmény láncolva a véleményét, a terhes nők, a város bővelkedik. És nem a szépsége, bár ő volt elképesztően gyönyörű. Talán az egész dolog a szemében, egy furcsa pillantást, gúnyos nyugodt, bölcs, biztosan nem volt huszonhét és háromszor annyi, és még szomorú. Ahhoz, hogy a kép a nők, valamint a lehető megerősíti az ismert igazság sokkal bölcsesség sok fájdalmat.
Látta az első alkalommal, gondoltam, kell egy nehéz idő volt ezen a világon. És ő meglepődött a gondolatot - a nő nem néz ki boldogtalan. Mosolygott, de a szeme fix valahol messze, eddig, hogy nem lát. Ő vár valamire, de ez csak világos: vár a születése gyermeke. És mégis szembeszállt magyarázat, hogy miért volt annyira izgatott, hogy miért izgatja a fantáziáját. A nő sétált a sikátorba, közeledett a pad egy rózsa és leült a szélére, körülnézett, és megmerevedett, mintha várna valakit. Kesztyűs kézzel megérintette a barna virág szirmai megsimogatta fagyasztva, a nő felsóhajtott, és lehunyta a szemét. És rájöttem: a rózsát jelent neki.
Hasonlóképpen, hipnotizált ezt a képet, leültem egy padra mintegy száz méterre, mindig figyel. Tizenöt perccel ült még, kesztyűs kézzel zárt bimbó, most az idegen lenézett a lába, elgondolkozott. Aztán felállt, és kiment kemény a sugárúton. Arca szomorú volt és gyengéd. És így meglepően szép nekem úgy tűnt, hogy a személy a melleket hirtelen fájt és sírni akartam ok nélkül.
A nő a végére ért, a park és vissza a padra, az órájára nézett, és a kezét a zsebébe kabátját. Öt perccel később egy sikátorban egy férfi jelent meg egy sötét kabátot egy emelt nyakörv - magas, ragadozó arc és kemény szemét. Elsétált, rám nézett, és én megborzongtam akaratlanul. Szíve fáj megint, mert egyértelmű volt, hogy hová megy. A nő látta, felkelt, és elment, hogy találkozzon vele. Megölelte őt, és most már eltávolodott tőlem, és én csak látni a hátukon. Egy gesztus, hogy ő tartotta, volt valami kellemetlen, valamit, mielőtt birtokos, hogy én vagyok háborodva, és a nő mellé kissé irreális és mozgó könnyek. Megkerülték a park körül, és elment a parkoló, a férfi kinyitotta az ajtót, „Hammer”, és segített neki bejutni a kocsiba, becsapta az ajtót, aztán leült a vezetőülés. Az autó mozgott, és távoztak.
De eltűnése nem megmentsen gondolt a nő és társait. Természetesen ez furcsa, hogy annyira elfoglalt rám, mintha a gondok kicsit. Én vezettem a nem kívánt gondolatok el, de makacsul visszatért. Ki volt ez a nő? És ki az ő társa? A férje? Lover?
Egyértelmű, hogy ő gazdag, ha a tekercs a „Hummer”, de nem tudtam elhinni, hogy egy nő szemébe tud lenni valakivel a pénzt. Akkor miért? Miért típusú súlyos arc és egy kemény pillantást ő úgy döntött, mi más? Az a tény, hogy van egy másik, nem volt kétséges. Otthagyta a rózsa. Szereti őt, és ő neki, de valamilyen oknál fogva nem lehet együtt. „Az egész dolog egy ember - azt gondoltam dühösen. - Nem csoda, hogy annyira takarékosan átölelte. Talán ez volt a férje, hozzáment, majd találkozott a másik. attól tart, a férje, ami nem meglepő. "
Úgy éreztem, olyan szomorú, mint ha ő nem, és én megsérültem börtönbe, mint a madár egy ketrecben, remény nélkül, anélkül, hogy öröm ...
„Ostobaság - motyogtam, mérges képzelete, felállt a helyéről és elindult a másik végén a park, az órájára nézett. - Tíz perc múlva fel kell tüntetni „- motyogtam az orrom alatt. Hülye szokás, után szerzett nagyanyja halála. Körülbelül három hónap, azt szinte senki nem beszélt, de megtanult beszélni egymással. Lehet, hogy őrült vagyok? Valószínűleg.
Azt meggyorsította lépéseit, félt, hogy hiányozni fognak. De azon a napon késnek.
Kényelmes sétálnak át a plázában, láttam, hogyan kell megnyitni a kaput a szemközti ház, három szintes, mögötte egy magas kerítés. A ház több mint egy palota, de itt ez nem különösebben, hogy ki, csak a harmadik emeleti ablakok, kerek tető erkély igen. A kapu kovácsolt, nehéz. Először volt egy lány egy kabát kapucnival, mögötte jött egy fiú, három. Ugyanakkor tudtam, hogy kora, három év és két hónap. És tudom, hogy a gyermek nevét: Maxim. Nagyi nevezte Ira. Átmentek az úton, és végül a parkban, fiú, Irina megfogta a kezét, én tartott az oldalon, hogy ne magára a figyelmet. Fürgén mentek le a sikátorba, én egy jelentős távolságra mögöttük. Óvatosság teljesen fölösleges, a lány nem fordult meg.
Néhány vezető tolt Maxim, esett, felállt, és készen álltak, hogy ordít, és néztem a padon, ahol Irina ült, gyorsan odalépett hozzá. Csiszolt overál, elmosolyodott és azt mondta:
- Ne törődjék.
- Szándékosan tolni, - duzzogva, baby mondta. - Itt leszek, megkérdezem.
- Persze - bólintottam. - Most csak maradj távol tőle. Akkor jött valaki?
- Nem, nem vagyok jobb itt.
- Akarsz segíteni farag egy hóember?
- Természetesen. Nézze meg, hogyan kell ezt csinálni ...
A fiatalabb gyerekek is csatlakozott hozzánk egy fél órát hóember kész volt.