Kutya olvasó online, Dumbadze Nodar Vlagyimirovics
Nodar Dumbadze
Translation Z. Akhvlediani
Kimerült vízkórosság nagyapja Spiridon nap és éjszaka leült a tűz, és a gondoskodás a háztartás esett a vállamon. Mi gazdaság! Én most kezd fájni vissza, emlékszem, mennyire húzta ki az erdő és a fa botok: a szegény öreg ment volna fűtés nélkül.
- Tedd a kosárba, menj a Chokhatauri és kicserélhető egy puszit a kukorica. Togo, aki felajánlja kevesebb víz a legtöbb ezt vodka, törni az üveget, és menjen haza. Mulberry vodka, és az ő nyolcvan fokban, legyen ott, hogy megértsék. Ennyi.
Nagyapa szomorú szemekkel nézett az üveget, felsóhajtott, és azt mondta:
Szünet az üveg nem volt. A piacon talált egy vodka műértő, aki azonnal értékelni az érdemi én áruk. Aludt le szó nélkül nekem egy puszit zsák szelektív sárga kukorica beszorult a zsebében egy piros harminc, megsimogatta az arcát, és azt mondta neki, hogy jöjjön a jövő héten.
Egy perc múlva ott álltam az ebédlőben előtt a bazár.
- Szelet vannak? - Megkérdeztem a csapos.
- És a pénz van? - válaszul a csapos kérte.
- Üljön le. Hozok.
- Három adag! - Azt mondta, levette a hátsó kosár, és leült az asztalhoz.
- Mi vagy te, egy srác van folyamatban? - őszintén meglepődött csapos.
- Nem, én éhes! - magyaráztam.
- A burgonya vagy tészta?
- Két adag tészta és egy burgonyával. Mindegyik külön-külön.
- Három! - mondtam, és hagyja, hogy a pre-övezetben.
A csapos nézett rám gyanakodva, de nem szólt semmit. Elhelyezés az asztalon három tál húsgombóccal és három üveg limonádét, gyengéden megkérdezte:
- Hol van Deval harminc, és, fiú?
- Itt van! - feleltem méltóságteljesen, bemutatva a pénz.
A csapos vette harminc, érezte, nézett rá a fény, aztán kinyitotta a piszkos kabát, kigombolta a zsebében még piszkos blúz és esett ott.
- Ön szabad! - mondta mosolyogva, és balra.
Az étkező elkalandozott egy hosszú, zömök, vékony, fekete kutya beesett lágyék. Többször is járkált a szobában, rápillantva oldalvást rám, aztán felbátorodva, közelebb lépett. Sajnálva szelet, dobtam a kutya makaróni. Sietve felkapta és lenyelte. Dobtam egy másik. Egy perccel később, miután úgy döntött, hogy a figyelmemet, félénk kutya ugatott.
- Tűnj el innen, tetves! - kiabáltam a kutya komornyik.
- Hogyan nevezni? - kérdeztem.
- És Isten tudja!
- Mit tudom, a fenébe is, együtt a tulajdonos! Kifelé! Megfordult a kutya komornyik.
Farkát behúzva, a kutya szaladt ki az utcára.
Befejezte az evést, vettem neki kosarat, és az ajtóhoz ment.
- Befejezés nem támaszkodik? - Megkérdeztem a csapost, csak abban az esetben.
- Mi a következő lépés! - elfintorodott.
- Egyáltalán semmi? - Nem adtam fel.
- Menj, ember, menjen Isten!
Ha kilép az ebédlőben, láttam daveshny kutya - látszó, óvatosan közeledett az ajtó felé.
Mielőtt tudtam, hogy tíz lépést, hallotta, hogy egy vérfagyasztó sikoly és üvöltés egy kutya. Aztán futott mellettem, vetette magát a vízbe, a híd alatt, majd ugrott a partra, és egy panaszos kiáltás kezdett lovagolni a homokban.
Megfordultam, hogy az ebédlőben. Állt az ajtóban egy csapos egy keménykalap a kezében. A pot párolás.
- Leforrázott kutya? - kérdeztem.
- Nem, csak melegítjük lába! - mosolygott ostobán.
- Szamárnak! És az apád seggét! - kiáltottam.
A csapos elképedt. Egy pillanatra rám nézett csendben, elöntötte a düh, aztán fel a bankot a földre, feltűrte jobb ujján, és lassan odasétált hozzám.
- Várj meg ott! - krákogta.
Halkan távolítani a hátsó a kosarat, lehajolt, és felvette egy hatalmas kő.
A csapos megállt, mintha földbe gyökerezett a lába. Elhallgatott, majd megrázta a fejét, és kijutni.
A kutya feküdt a híd alatt, temetve arcát leforrázott mellső mancsát és nyafogott szánalmasan. Amint meglátott, megtorpant, majd halkan felmordult. Közelebb léptem, gondosan tanulmányozta. Jobb mancs szegény ember is leforrázott.
- Ugyan így néz rád! - mondtam, és leült előtte a hátsó lábain.
„Ó, ez volt velem tettél!” - zokogta. A bal oldali, az ép kutya szemébe könnyek folyt. Levettem az ingem, és tépte ketté, áztassa vízben, és bekötötte a kutya szemébe, majd a mancsát. Feeling megkönnyebbült, ő hálásan rám nézett, és sírni kezdett újra. És akkor nem bírtam, leültem a homokba, és sírni kezdett, túl. A kutya - még ha az állat megérti az emberek miért sírnak. Csonka kutya mászott át nekem, és enyhén rányomjuk az arcát a térdem.
Emlékszem, egy nap - akkor voltam tizennégy éves - amikor lánya Gervasio Dzhabua - Tina házas Arsene Siamashvili a falu Nabeglavi először imádkoztam Istenhez: „Ó, Istenem, add nekem a hat év, és nem látja Arsene Tina szépségét.” És most én újra szellemileg kérdezte: „Istenem, adj erőt, hogy megbirkózzanak a csapos, és akkor még megölni.”, és soha, soha nem annyira erősen vágyott teljesítését álmaik, mint most, ül a híd alatt a karok egy kóbor kutya.
- Mi ez. - kiáltott fel meglepetten nagyapám, mikor kihúzta a kosárból leforrázott kutya.
- Kutya! - feleltem.
- Stuff néhány, de nem kutya! - köpött nagyapa.
- Semmi sem szemetet! Ez csapos lány leforrázott forró vízzel!
- Ő szerzett eszközöket. Tolvaj!
- Éhes is! - álltam fel egy kutya.
- Gyere ki a rongy!
Levettem a kötést, és megvizsgálta a kutya nagyapja.
- Hmm, nos, nem csak leforrázott ő gyilkosa! A hő a sebgyógyulást sokáig. Hozd vaj, smazhem neki fájó foltok. Nos, mancs meg is gyógyítja, hanem a szemmel.
Másnap reggel a hátsó kertben már hallott egy kutya ugat. Félénken és csendesen, de a kutya ugatott.
Amint nem nevezünk - Jack Djulbars, Beljak, Murka, a kutya nem reagál a nickek. Aztán úgy döntöttünk, hogy ez egy kutya. Egy hónappal később, ő meggyógyult láb, késleltetett seb az arcon. Leforrázott új hely fedett sűrű haja. És ő lett vidám és szép kutya, ami egyáltalán nem volt a faluban.
Különleges tehetségek, hogy elmondja az igazat, nem volt más, de valójában elgondolkozott is: a gyermekek és a nők nem kerülnek szóba, többek között az egész falu csirke jól megkülönbözteti egyetlen tyúk, sőt előírta neki jóindulatú támogatását. Ami a férfiak - kivéve engem, és ő nem ismerte a nagyapját, a falu egyetlen ember. Biztos voltam benne, - gyűlöletet maleness betört egy kutya a nap, amikor a csapos így könyörtelenül leforrázott neki.
A szomszédok gyakran panaszkodott nagyapja:
- Mit jelent az, hogy Spiridon! Már hogy nézze akkor nem megy! És te hol ásták meg, tetves kutya! Madár a fa nem fogja elismerni, a fenébe! Küldtem volna el őt a pokolba, vagy legalább hozott egy láncot, vagy valami!
Nagyapa csak mosolygott. Ő összebarátkozott a kutyák, amelyek eltávolítanák engem a házból, nem pedig ő. A kutya érezte. Esetenként, amikor mentem az erdőben gyűjteni tűzifa vagy éjjel - a malomban, nekem az volt, az összes többi fekve lábainál nagyapja és félelem várta megrendelések, nézett rá rajongó szeme szomorú. Amint leesik a fáról alma vagy körte, kutya darts ki, és megelőzve a disznó, úgy rohant a fa, megragadta a gyümölcs a fogát, és hozta a nagyapja. Nagyapa gyengéden simogatta a nyakát, majd megtisztítják gyümölcs, megette, és a héj kezelt kutya. És evett kéreg szokatlan öröm - és valójában a fák tele voltak az azonos alma és körte. Mi a kutya képes volt hallgatni! Talán ez volt csak, hogy képes hallgatni a ingaóra, a századik alkalommal elmondani ugyanazt a történetet. Minél hosszabb volt a történet, ezért figyelj a kutya, és a szeme megkérdezte nagyapját: „Az Isten szerelmére, ne maradjon le egyetlen szót!”
Egyszer tanúja egy ilyen párbeszéd.
- Ó, barátom, ha nem lett volna ez az átkozott háború azt kell enni rothadt körte. - beszélő kutya nagyapja, szomorúan megrázta a fejét.
- Ez az! - bólintott egyetértően.
- Gondolom elfelejtette a hús íze, a rossz dolog? - Megkérdeztem a nagyapa.
- Sajnos, elfelejtettem! - A kutya sóhajtott.
- Ez mind az állandó, - nyugtatta meg a nagyapja -, hogy hamarosan apa Gogita - Arsene vigyáz ránk. És? Mit gondolsz, akkor meg egyáltalán? - A kutya nem ismeri az apámat, de még mindig bólintott igennel. Nagyapa folytatta: - Ez lesz a vége ugyanaz elveszett háború, függetlenül attól, hogy van átkozva. És a betegség elmúlik. És? Ez után kerül sor minden.
Oly gyakran ültek az erkélyen, úszunk a nap, és gondoltam, nagyapja véget a háború, a vissza a fiát. Dog. A kutya is gondoltak a húst.
Nos, mint a többi kutyánk úgy viselkedett, mint minden kutya a világon. Éjszaka alszik az udvaron. Úgy vélte, hogy a kötelességüket kell válaszolni ugat kukorékolt, nyávog macska, sakálok üvöltenek. Morgott a telihold, a kerék gurul ki Bear Mountain. Azt rendezni szerelmi ügyeit. Emelő mancs, ő vizelt a kertben ágyon zeller svezhezelenevshie. És ismét, amikor hallotta, valahol sikoltozni kezdett, és jajgat szerencsétlen nő, aki megkapja a halál a férje, fia, vagy testvér, és mássz fel az arcra.
Gyors navigáció vissza: Ctrl + ← továbbítja Ctrl + →
szövegét a könyv az információk kizárólag tájékoztató jellegűek.