Vége - koronázza meg a munkát "
„END - esetében a velencei”
Lehetőség van arra, hogy a korai változat jött létre között 1592-1595 év. Ezt támasztja alá számos körülmény. Az első helyen, a közelség az ilyen jelenetek költői stílusa „Love Munkáspárt Lost”. Másodszor, a párhuzamosság elvének közötti kontraszt „makrancos hölgy” és „End - koronázza meg a munkát.” Az első komédia Petruchio fordul lázadó Katarina egy modell felesége, és a „Vége - koronázza meg a munkát” tartós szerelem Elena teszi gondatlan és szándékos Bertram valóban szerető férj (FS Boas). Harmadszor, a cselekmény a játék alapján azt feltételezzük, hogy az első kiviteli alakban, lehet különbözőképpen hívják, nevezetesen a „jutalmazzák az erőfeszítéseket a szeretet.” A játék ezt a nevet említette a listát Shakespeare F. Meres, de nem maradt fenn. Talán az eredeti formájában a játék viselt meresovskoe nevét, és a feldolgozás után, hogy a többi az ő neve - „The End - koronázza meg a munkát.”
A fő szöveg szempontból hasonló stílusban „Measure for Measure”. Ez a fő alapja nyúlik a végleges változat az 1603-1604 években. Ez társkereső javasolt EK Chambers által elfogadott, a legtöbb modern Shakespeare.
„Vége - koronázza meg a munkát” nem tartozik a számos elsőrangú drámai remekei Shakespeare. Az ő kritikája sok panasz a játék készült. Amellett, hogy a stílus szervetlen elítélése felkeltette néhány részletet a telek, látszólag szigorú moralisták méltatlan Shakespeare. Különösen kifogásolható Helen csalás, amellyel csábítani Bertram ágyban. Zseniális ruhák, ha a foltok és obszcén viccek csere között Elena és jelszó kb szüzesség (késői 1. I. szakasz jár). Mindez moralizáló kritikusok zavaros értelemben a XIX. Most, hogy elérte a megfelelő történeti megértése feltételek Shakespeare tevékenységek, világossá vált, hogy az idő az ő színházban semmi erkölcstelen nem volt a játék. Csalás egy ágy és használt „szeggel”, és obszcén viccet a női tisztaság, akkor azok a „Romeo és Júlia” és a „Hamlet”.
Elena nyerte a szeretet Bertram nem csalás (ő kénytelen alkalmazni, hogy végre hihetetlen állapotban állítsa őket - szülni a gyereket, annak ellenére, hogy ő nem hajlandó megosztani vele házastársi ágy, és kap egy gyűrűt, amit nem távolítja el az ujjáról) és hűségét, hajlandó mindent kedvéért a szeretet és szerető. Nem betegre Griselda feudális legendák alázatosan fogadja el uralkodó férje, és a hősnő az új, reneszánsz típusú. A szeretet érzése teszi aktív. Azt kalandos széria, egy másik jellemzője Shakespeare hősnők: Julia ( „Két veronai nemes”), Viola ( „Vízkereszt”). Részek ( „A velencei kalmár”), Rosalinda ( „Ahogy tetszik”). Visszaengedés félénk, szerény vidéki a bíróság a király és arra hivatott, hogy amit az orvosok nem tudták, hogy a legjobban az országban; mint a jutalom a kúra a király, ő kérte a férje Bertram. Elhagyott őket azonnal az esküvő után, elmegy a zarándok köpenyt követte Olaszországba, ahol ment a háborúba. Úgy viselkedik, harcok és minden értelemben a szó nyeri a jogot, hogy szeretik.
Azt mondta, hogy a túl szigorú moralisták zavarba nezhenskaya kitartás, amellyel Elena igyekszik intimitás egy szeretett. Bár ő nőtt fel a várat, hogy pártfogolni kifinomult világi hölgy, grófnő Russilonskoy, Elena - nő az emberek, mentes a legkisebb világi merevség, megszokta, hogy a őszinteséggel a beszéd, és az egyik csak csoda vakság kritikusok, akik nem látták, hogy a karaktere Elena ijesztő a hevesség folytatott beszélgetés jelszava szüzességét. Ez a sáv nem tartozik az „idegen kéz”, mint a szöveges hitt, és kézzel készült realista Shakespeare. Ez az, Elena megy kockázatos trükk becsapott ágyban. Ez a trükk már a hagyományos „vándorlás” telek. Shakespeare adott neki egy igazi motiváció az ő ábrázolása a karakter a heroint.
A fényképek Bertram is zavaros kritikusok: nem ő a „kék” karakter, akikkel rendszerint találkozunk komédiák. Ő nem hasonlít Valentine ( „Két veronai nemes”), nem Orlando ( „Ahogy tetszik”) és a Proteus ( „Két veronai nemes”) és Claudio ( „Sok hűhó semmiért”). Mivel az utolsó két, kegyetlenség az ő szerető barátnője, és úgy tűnik, furcsa az érzés, hogy ő idézte őket elutasították szeretője. De, mint a korábbi Shakespeare képes volt létrehozni egy kép sokkal pszichológiailag meggyőző. Hozzá: még világosan körülhatárolt.
Mi van a másik vígjátékok kell kitalálni itt kiderült, a cselekmény. Bertram bátor és szép, de ez akkor is fogyaszt arisztokratikus gőg, és az ő nagylelkűsége nem terjed ki az alsó soraiban nép, amelyhez tartozik, és Elena. Ezen kívül, azt hiszi, az erőszak ellen a szabad akarat, hogy kénytelen elvenni Helen. Arisztokrata büszkeség ötvözi azt a reneszánsz gondolat az egyéni szabadság, és úgy tűnik neki, hogy kényszerházasság megfosztott természetes jog, hogy válasszon egy élettársa. Elutasítása Elena, azt hiszi, hogy védekezik, mint egy személy. Tény, hogy a viselkedése több mint fiatalos makacsság, mint egy valódi megértése a helyzetet, amelyben találta magát. Különben is, milyen gondosan hangsúlyozta Shakespeare, Bertram befolyása alatt rossz jelszó. Végül azt is lenéző magatartása szeretni, hogy látjuk néhány más fiatal hősök Shakespeare (Valentin elején „Két veronai nemes”, Mercutio és Benvolio a „Rómeó és Júlia”). De eljön az idő, és a két akadálya a szeretetét Elena szüntetni. Középpontjában a militáns fiatalok kezd felébredni a nőket. Először is, ez egy fizikai vonzalmat Diana, majd egy magasabb értelme Lafe lánya, akivel kész elvenni. Tehát egyrészt, hogy a lélek érett szeretet. Másrészt, az expozíció jelszó szabadít meg alól rossz hatással a cinikus. Ekkor történt, hogy Bertram kezdi megérteni, milyen kincsek elvesztette elutasításával Elena. Abban a hitben, a hamis hírek halálának meghallgatását követően minden csak szemrehányást anyja, ő felismeri, hogy igazságtalan és kegyetlen viselkedése Elena felé. Azonban az egyik francia nemesség nem keserűség nélkül ironikusan megjegyzi a viselkedését Bertram után a hír az ő látszólagos halálát: „Gondolj bele, hogy néha mi szurkolni a mi veszteségünk» (IV, 3). De egyre több és több lesz az őszinte megbánás Bertram. Amikor az utolsó Elena újra megjelenik, megértjük, hogy ez most közöttük valóban lehetséges, hogy ne csak a megbékélés lehetséges, és a házasság alapja a kölcsönös szeretet.
A finálé a játék sok kritika tűnt mesterséges. Ő is adott alkalmat viccek, „Nem minden vég koronázza meg a munkát”, „nem minden jó, ha a vége jó.” A lényege a kérdés az, hogy nem lehet egy boldog szerelem átesett ilyen teszteket? Bertram elvégre nem volt ennyire egyértelmű szempontjából szigorú erkölcs, ha valójában nem pszichológiailag változott Elena Diana.
Ellenségességet kritika hiánya miatt Bertram ideális. Úgy tartják, méltatlan a szeretet Helena. De a nők szeretik, hogy tisztítsák csak méltó? És ha ezek a nők nem az ideális, leereszkedni arra a szintre, azok szeretnek, hogy aztán értük magad? Mindez azt mutatja, a különbség ez a játék a korábbi, abban, ő színe kevésbé rózsás tiszta. És mégis, ez kissé túlzó homály kritika. Jó, jó emberek itt sokkal több, mint a rossz. A részük körülbelül ugyanaz, mint a „Othello”. A végén a gonosz testet csak egy jelszó, szánalmas és jelentéktelen karakter, ellentétben Iago. Hol az az érzés, a nagy gonosz erői ebben a darabban? És az érzés nem kétséges. A lényeg az, hogy a gonosz behatolt a lélek a nemes ember, mint lényegében a Bertram. Ez több mint valószínű oka komor érzés, hogy elhagyja a játékot, és a happy end nem ad teljes megelégedésére, mert a hős nem tisztítja a szenvedés, ami egy meggyőző győzelem a jó erkölcsi tragédiák. Ez annál is inkább, hogy sok darab motívumok echo a téma tragikus alkotásokat Shakespeare ugyanezekben az években.
Szabálytalanságok a játék, vannak jelei a gondatlanság, azonban a szokásos Shakespeare, de a kritika a XIX gyakran volt tisztességtelen ez a játék. Az utóbbi évtizedekben a tendencia, hogy több átgondolt ellenértékét a termék a kritika, kinyitotta egyre érdemeit. De még nem mondta a döntő szót színház. Mi csak egy esély, hogy játsszon egy új élet a színpadon - beállítás F. Kaverina az Új Színház (Moszkva, 1930-1931). A play „The End - koronázza meg a munkát” méltó a neve a nagy Teremtő. színházak adósság - megerősíteni.