Carlson, aki él a tetőn, bajt ismét - 9. oldal - Astrid Lindgren
Page 9 39
Történet: „Carlson, aki él a tetőn, bajt újra”
Carlson ez pisztoly, természetesen, szintén rendkívül tetszett. „Talán ezért úgy döntött, hogy gondoskodjon a születésnapját ma” - Kid és gondolat, mély lélegzetet vett, kihúzta a fiókot dobozok.
- Gratulálok, kedves Carlson! - mondta.
Carlson tett vad kiáltás, rohant a baba és megcsókolta mindkét arcát, majd kinyitotta a dobozt, és kivett belőle egy vidám kacaj pisztolyt.
- Te vagy a világ legjobb barátja! - mondta.
És a gyerek hirtelen boldog, olyan boldog, mint ha volt száz több ilyen pisztolyt.
- Látod, - mondta Carlson - azt mondta, valójában szükség. Ma éjjel.
- Miért? - aggódva kérdezte a gyerek.
- Ahhoz, hogy, az ágyban fekve, bárányokat számolnia, - magyarázta Carlson.
Itt azt kell mondanom, hogy Carlson többször panaszkodott a gyerek, hogy nem alszik.
- Éjjel azonban úgy alszik, mint egy napló, - mondta. - És reggel is. De ebéd után fekszem és forgolódik, és nem tudok aludni.
Aztán egy gyerek, és tanítani őt, hogyan kell harcolni álmatlanság. Ha nem tud elaludni azonnal, akkor meg kell tenni, mintha aludna, és elképzelhető, hogy látsz egy birkanyáj, aki ugrik át a kerítésen. És a juhok kell számítani egy-egy, abban a pillanatban, amikor repülnek át a kerítésen, és végül egy álom feltétlenül legyőzni.
- Tudod, nem tudtam aludni - mondta Carlson. - Ott feküdtem, és gondoltam a juhokat. És ott volt egy fekete bárány, aki nem akar ugrani, nos, semmi.
A gyerek nevetett.
- Miért nem akar ugrani?
- Annak érdekében, hogy gyötörjön. Jelenleg áll a kerítés, változó egyik lábáról a másikra, és nem mozdul. Aztán arra gondoltam, hogy ha volt egy pisztoly, azt tette őt folytatásban. És ne feledd, hogy te, Kid, a fiókban az íróasztala egy kis pisztoly, aztán úgy döntött, hogy ma van a születésnapom - mondta Carlson, és örömmel megérintett pisztolyt.