Soha nem lehet tudni, hogy mit szeretne fordítási nehézségek, vagy amit mondunk gyermekek ténylegesen
Eltekintve a két véglet a fekete és a fehér - kemény erőszakos nevelés és engedékenység tökéletes - van egy csomó árnyalatok.
Felismerve, hogy a gondolkodásom a témában az oktatás és a beszélgetések gyerekekkel - csak az egyik lehetséges nézőpontok, azt tanácsolom, hogy kezelje ezt a cikket pontosan.
Véleményem szerint - nem feltétlenül szükséges, és a vágy, hogy bővítse és esetleg változtatni a hozzáállást, hogy az oktatás, amelynek keretében nőtt a szüleink és mi magunk. A felismerés, hogy azt akarom mondani, hogy a gyermek és milyen szavakat választom, hogy nem. nekem egy nagyon fontos lépés a kölcsönös megértést köztünk és a támogatás, amit adhatok neki minden nap.
Kezdjük azzal, hogy írok pár szót és kifejezéseket, amelyek néha kitör, amikor valami Követelem a fiam, én vagyok mérges rá, vagy csalódott az ő viselkedése. Ezek a szavak hallottam, mint a gyermek sokszor a nagymamája, anya, tanárok és más közeli felnőttek:
- Soha nem lehet tudni, mit akar
- Nincs szó nem akarja, nem kell egy szót
- Hallgassa meg a vezető
- Viselkedj, majd megbüntetem
- Ne sírj, te nem fáj
- Ne félj
- Ne játssz, ne izeg, üljön pontosan
- Amíg doesh, az asztalon nem hagy
- Ne nézd, elfordulni, jön hamarosan
- Te egy lány
- Te egy fiú
- Mi tetszik egy lány
- A fiúk nem sírnak
- Hogy már nem látta ezt
- Felnőnek, akkor tudja,
- Itt felnőni, meg fogod érteni
- Nyert egy jó fiú, és te csintalan
- Angry rossz továbbra is a miénk. És most, egy kicsit túlzás, azt lefordítani ezeket a kifejezéseket. Mindezen szavak ismerősek számunkra, és milyen hatással van a gyermek, sőt, azt mondják:
„A vágyak nem fontos. Csak amit mások akar tőled. És hogy meg kell követni annak érdekében, hogy tetszett. Ne légy, aki vagy - mert megbüntetik. Nem érzi, amit érzel - ez nevazhno.Sdelay nézni, hogy ijesztő neked, holott ez nagyon ijesztő. Félj elmondani a láthatatlan, és kérje a kemény kérdéseket. Live in korlátozza a sztereotípiákat. A hatalmas irritáció, harag és más „nem megfelelő” emotsii.U Nincs jogod az érzéseket, amelyek túlmutatnak a kép a „szófogadó gyerek”. Ha kénytelenek megtenni valamit, amit nem akar, nem védik és nem vitatkozni - nem illik. Akár udobnym.Esh minden, a végén, hogy tiszta tányérok, mert kell. "
És a válasz: „Nem, hagyja abba, nem illik” ragadt valahol középen. Mondjuk - elutasította, már nem szerelem, elítélik.
Nem akarom, hogy veszélyeztesse a veszteséget a gyermek a szeretet, szeretnék beszélni vele más módon, hogy ismerje el az abszolút jogot, hogy a kapcsolatot az érzéseiket, és a tested. Azt akarja, hogy örökké reagáló vagy azt a jogot, hogy maradjon csendben, ha nincs hangulat, hogy üdvözölje a szomszéd? Azt akarja mászni csendben, amikor hit, vagy sírni, mert nagyon fájt és fájdalom? Azt akarja tudni, hogy mi azt akarja, érzések, nehézségeket és szándék nem jelent semmit, vagy azt hiszi én hallom, és megbeszéljük ez? Azt akarja, hogy vonja vissza a bűntudat, amikor nehézzé válik, és a rossz, és megkérdezte segítséget?
Azt akarja, hogy „udvarias”, és azt akarja, hogy egy? Azt akarja, hogy „engedelmes”, vagy hogy életben? Igen, értem, de két fekete-fehér szélsőségek - erőszakos nevelés és kemény engedékenység tökéletes - olyan sok árnyalatok. Saját szülő feladata -, hogy válassza ki az is, hogy illeszkedjen a fiam.
Vedd fel ugyanazt a „nevelési” hangot, ugyanazt a megközelítést, amely kellő időben lehetővé teszi neki, hogy „nem”, ahol arra szükség van. Mondja, hogy „Fáj”, ahol eldönthetjük, hogy támogassa. És bárhol is mutatja, bátorságot és bizalmat - támogatni egymást. Szeretném megtalálni a szavakat, hogy megtanuljuk a gyermekem létrehozni maguknak a kényelmes személyes határait. De úgy, hogy azok nem sértik mások határait.
Nem, ez nem a engedékenység. Arról van szó, az a tény, hogy nem lehet kényelmes mindenkinek. Lehetetlen, hogy nem szükséges, sőt káros. És az én kis három éves fia felébred reggel és díjak - „Nem akarom, nem, megy, nem, hadd várjon, menjünk, szeretnék többet.” Mit mondjak?
Itt kezdődik a nehézségeket a fordítás. És ki mondta, hogy könnyű lenne?
