problémák átruházhatatlansága
A probléma a fordíthatóság / untranslatability történetében fordítás fényében modern megközelítések
Kétségek a lehetőséget, hogy végezzen egy teljes fordítást, elvileg kifejezve már a reneszánsz. Itt vannak a híres szavait Cervantes”. Én azon a véleményen, hogy a fordítás egyik nyelvről a másikra, hacsak nem fordították a görög vagy latin nyelv, mi a királyok minden nyelv - ez olyan, mint egy flamand szőnyeg belülről; számok azonban látható, de a rengeteg fonalak teszi őket kevésbé feltűnő, és nem a sima, és nem kell azokat a színeket, amelyek megcsodáljuk az elülső oldalon. ”.
Ez a kijelentés az alapvető lehetetlensége fordítás rendelkezései alapján az idealista Humboldt filozófiáját, amely szerint minden nemzeti nyelv határozza meg és fejezi ki a „lélek”, jellemző az emberek, és ezért nem lehet csökkenteni, hogy bármely más nyelven, valamint az eredetiség, a „szellem” Egy nemzet nem redukálható eredetiségét a „szellem „mások.
Ie Minden nyelv egyedi „világnézet”, amely meghatározza világérzékelés beszélik ezt a nyelvet. A végső kifejezése ez a nézet megtalálható a „elve nyelvi relativizmus” (Sapir-Whorf hipotézis), ahol a nyelv és a gondolkodás azonosítását.
Így a véleményét a fent bemutatott az átvitel lehetősége lehet összefoglalni formájában egyfajta lefordíthatatlan fogalom.
Ezzel szemben a fent említett elméletek, metafizikai absolutize a nyelv szerepe a tanulási folyamatban és statikusan vizsgálja a kultúra fogalma (fagyasztott, állandó képzés), a filozófia a felvilágosodás nyelv (Descartes, Leibniz, Wolff) megnyilvánulni elve abszolút fordíthatóság, azt állítva, hogy minden nyelv egy variáció egy közös nyelven universalis és fordítási fontos egyetlen közös fogalmak.
Márpedig a sok modern tudós, a két elv - az az elv abszolút untranslatability, és az elv abszolút fordíthatóság - nem teljesen tükrözi a valós képet „kölcsönösen lefordítható” nyelv, mert az egyik és a másik elv hiányzik a dinamizmus. Mindegyik nyelv egy rugalmas, sokoldalú, nem homogén egység, és az egyes kultúra is folyamatosan változnak. Ha a kommunikáció nyelv és kultúra létrehozását eredményezi egyedi kifejezésmód (egy egyszerű példát az ilyen képződmények kapcsolati formula, kifejezéseket, ekzotizmy), akkor a hordozhatóság is attól függ, hogy létezik a történelmi pillanatban kommunikatív kapcsolat ezen entitások közötti különböző nyelveken.
Két tényező hozzájárul a minél teljesebb, ahogy telik az idő, átjárhatóság lehet azonosítani.
Először is, ez nagyon fejlődését a népek a legszélesebb értelemben, ami együtt jár a fejlesztés a nemzeti nyelv, a (köz) dúsítási és (inter) fejlődését.
Másodszor, nagyobb átruházhatóságára hozzájárul számának növekedése interetnikus kapcsolatok. A növekedés közötti kapcsolatok népek hozzájárul a mélyebb megértését, a népek egymás, ami viszont azt eredményezi, hogy a kiegyenlítő nemzeti mentalitások, a felfogása a népek e fogalmak, amelyek más etnikai csoportok.
Ezért a fent említett koncepció alapját képezheti a hiányos (korlátozott relatív) fordíthatóság.