Panther szemét, olvassa el az online regisztráció nélkül
Fejezet 1. Nem minden őrült házasságot
Egy férfi és egy nő - a természet gondoskodott arról, hogy találkozó - alkonyatkor ült egy kőpad. A férfi középkorú, karcsú, napbarnított, mint egy kalóz, töprengő, mint egy költő - egy férfi, akinek már nem engedi vissza se nézett. Nő - fiatal, szőke, elegáns; valamit az ő alakja és mozgása, hogy rábírja a jelzőt „rugalmas”. Viselt szürke ruhában, pontozott furcsa sötét foltok. Nehéz volt azt mondani, hogy szép-e vagy sem, az a figyelmet először szénláncú szemét: szürkészöld, hosszú és keskeny, hogy meghatározza a kifejezés lehetetlen volt. De lehet, hogy mivel lehet, voltak riasztó. Ilyen szemmel lehet Kleopátra.
Férfi és nő beszél. - Isten tudja - mondta -, hogy szeretlek. De hozzád, nem tudom, nem, nem tudom.
- Irene, azt mondja, hogy ez nem csak beszél, de nem mondta, miért. Jogom van tudni, meg akarom érteni, érezni és megmutatni feszességét szellem, ha szükséges. Mondd meg, miért?
- Miért szeretlek? Nő, mosolygós, annak ellenére, hogy a könnyek és a sápadtság. De a férfi nem volt hajlandó, hogy vicc. - Nem, ez nem igényel magyarázatot. Miért nem hajlandó feleségül? Jogom van tudni. Tudnom kell. És tudom!
Felállt, és ott állt előtte, kezét összekulcsolta; a tekintetét kifejezett kifogástalan, talán még egy fenyegetés. Úgy tűnt, a vágy, hogy mi az oka, kész volt megfojtani se.
Már nem mosolygott, és nézte, mozdulatlanul, fagyasztott meg egyenesen a szemébe, nem fogalmaztak meg érzéseit. Mégis valami a szemében megszelídítette a harag, és tette összerezzen.
- Ön minden bizonnyal szeretné tudni? - kérdezte egy hang teljesen közömbös, ami olyan volt, mint egy verbális kifejezése véleményét. - Természetesen - ha nem vagyok túl sokat.
Úgy látszik, ez uralkodó volt hajlandó feláldozni egy bizonyos mennyiségű hatalmat a létrehozását egy ilyen nyilatkozat. - Akkor hadd mondjam el: én vagyok őrült.
A férfi összerezzent, aztán a medve hitetlenkedve és úgy gondolta, hogy meg kell venni azt a viccet. Továbbá, a humorérzék elhagyta őt, és annak ellenére, hogy a hitetlenség volt mélyen megrázta a hír. A mi érzelmek és meggyőződések nincs összhang.
- Ez azért van, mert az orvosok azt mondják, - mondta. - Ha tudnák erről. Inkább magukat „Obsession”. Ülj le, és figyelj arra, amit mondok.
2. fejezet A helyiség túl kicsi, három, bár az egyik a külső
Egy kis faházban, amely abból állt, egy rossz, és egyszerűen berendezett szobák, a padlón, a falhoz, leült görnyedt nő kapaszkodott egy baba. Mérföldes körzetben nyúlt a sűrű, áthatolhatatlan erdő. Éjszaka volt, és a szoba teljesen sötét volt: az emberi szem nem tudott különbséget tenni a nő a gyermek. Mégis, nézzük őket feszülten, éberen, anélkül, hogy egy pillanatra elvesztése fókusz: ez a lényege a történetnek.
Egy nyári reggelen, Marlowe levette a fából horog fegyvert, és kifejezte azon szándékát, hogy menjen a vadászat. - Van elég hús, - mondta a felesége. - Könyörgöm, ne menj ki a házból ma. Éjjel volt egy álmom, egy szörnyű álom! Most már nem emlékszem, mi volt az, de szinte biztos - ha megy, egy valóra vált álom. Sajnos be kell látnunk, hogy Marlowe vette ezt a komor állítás nem olyan súlyos, mint ahogy kellene kezelni a hírnöke, a közelgő katasztrófára. Az igazság az, hogy még akkor is nevetett. - Próbálj meg emlékezni - mondta. - Lehet, hogy volt egy álma, hogy a baba már elvesztette az erejét beszédet?
Ezt a feltételezést okozott, úgy tűnik, az a tény, hogy a csecsemő, kapaszkodik minden Tíz körme széle fölött a vadászat kabát, abban a pillanatban, fejezte ki megértését, hogy mi történik Calling öröm láttán apja mosómedve sapkák.
A nő nem szólt semmit: nem rendelkező humorérzék, nem tudta, mit válaszoljon a vidám társalgást. Tehát, megcsókolta a feleségét és a gyermek, kiment, és becsukta az ajtót örökre a boldogságot.
Este volt, és nem tért vissza. Feleség főzött vacsorát, és várt. Aztán letette a lányt az ágyba, és lassan ringatta őt, amíg elaludt. Ekkorra a tűz a kandallóban, ahol ő volt a vacsorát főz, kiment, és most a szobában világít csak egy gyertyát. A nő fel a gyertyát a nyitott ablakon az irányadó védjegy és hi vadász, ha felbukkan a másik oldalon. Körülbelül a szokás ragadozók be a házba hívatlan nem volt tisztában, bár igaz, női előrelátás azt sugallhatja, hogy ők akkor is megjelenhet, a csövön keresztül. Gondosan becsukta az ajtót, és bezárta a bár elleni védelem vadállatok, akik inkább egy ajtó nyitott ablakon. Az éjszaka lassan telt, és bár ez nem csökkenti a szorongást, álmosságot, minden felerősödik, és végül ő támaszkodott az ágyon, a gyermek feje a karjában. A gyertya leégett az ablakon, sziszegő, a második tört ki, és csendben eltűnt; Az asszony aludt, és volt egy álmom.
Azt álmodta, hogy ő ült a másik baba bölcső. Az első meghalt. Apám is meghalt. A ház az erdő eltűnt, és a szoba, ahol ő most, ismeretlen volt neki. Voltak nehéz, tölgyfa ajtó mindig zárva, és az ablakok - vasrudak, meg a vastag kőfalak, nyilvánvaló (így gondolta), amelyek védik az indiánok. Mindez azt mondta, érzi a végtelen önsajnálat, de nem meglepő módon - az érzés idegen egy álom. A baba a bölcsőben borította egy takarót, és valami tette megválni egy nő. Ő így is tett - és látta, hogy egy vadállat feje! Struck ez a szörnyű látvány, felébredt remegés sötét viskóban.
Amikor fokozatosan visszanyerte az eszméletét őt körülvevő valóságot, úgy érezte, a gyerek már nem álom most valóra, és a légzése volt afelől, hogy minden rendben; nem tudott ellenállni, és még futott a kezét finoman az arcát. Aztán engedelmeskedve néhány impulzus, amit valószínűleg nem tudta, hogy maga a jelentés, ő felállt, és vette a gyermeket a karjában megölelte azt a mellkasához. Gyermekágy álló kopjafa a falra, és egy nő felállt a helyükről, hátat a falnak. Felnézett, és látta, hogy két fényes tárgyak, égett a sötétben, vöröses-zöld. Azt hittem, hogy két parázs a kandallóban, de amikor visszatértek egyfajta orientáció, rájött, megdöbbenéssel, hogy a fénypontok vannak egy másik része a szoba, továbbá túl magas, szinte szemmagasságban - saját szemét. Mert ez volt a párduc szeme. A fenevad volt az ablakon, egyenesen ellene, legfeljebb öt lépésből áll. Nem lehetett látni semmit, de a rettenetes szeme, de annak ellenére, hogy a zavart megragadta őt a felfedezés, a nő mégis rájött, hogy az állat állt a hátsó lábait, és előrehajolt a párkányon az ablakon. Ez arra utal, hogy a rossz szándékú, és nem csak egy lusta kíváncsiság. Amikor rájött, ezt, ő ölelt még nagyobb horror, súlyosbította a fenyegető e szörnyű szemét tűz elégetett minden erejét és bátorságát. Néma kérdést remegett, és beteg lett. A térde megbicsaklott, és fokozatosan, ösztönösen, és megpróbálta, hogy ne hirtelen mozgások, amelyek vonzzák a figyelmet a fenevadat, elsüllyedt a földre, a falnak, és megpróbálta eltussolni a gyermek minden remegő testet, miközben egyidejűleg a szemét a fény a tanulók, megfenyegette halál. Ebben a fájdalmas pillanatban ő nem villant a gondolat, hogy férje - reméli az üdvösséghez. Hogy képes gondolkodni és érezni vált az egyik csak a félelem ugrás előtt párduc, megható testét, megütötte erős lábak, érzés a torokban a fenevad fogak kínzó gyermekét. Mozdulatlanul, némán várva, hogy megvalósítása a sorsa, a perceket vált óráig, a következő években az örökkévalóság, és a gonosz szeme is rögzíteni rá.
Megy fel a kabin késő este egy szarvas hátán, Charlz Marlou belökte az ajtót. Ez nem engedett. Bekopogott - nincs válasz. Ledobta a földre, és a szarvas az ablakhoz ment. Amikor befordult a sarkon, a ház, úgy tűnt neki, a hangja óvatos lépések és a susogását az erdő aljnövényzet, de még a gyakorlott fül hang túl gyenge volt, hogy valószínűleg. Megy az ablakot, és talált rá, meglepetésemre, nyitott, meglendítette a lábát az ablakpárkányra, és bemászott a szobába. Sötétség és csend. Ő nyúlt érte el a kandalló, gyufát és meggyújtotta a gyertyát. Aztán körülnézett. Vonaglott a padlón, a falhoz, a felesége ült, kezében a baba. Amikor rohant neki, felállt, és nevetésben tört ki, hangos, hosszan elhúzódó és élettelen, mentes a szórakozás, értelmetlen, - nevetés, mint a Clank a lánc. Alig rájött, hogy mit csinál, kinyújtotta a kezét. Letette őket a gyermek. Már halott volt - megfojtották az anya karjaiba.
3. fejezet Az elmélet a fejlett védelmi
Ez történt egy éjszaka az erdőben, de Ayrin Marlou mondta Dzhinnsru Brading nem minden; és nem minden ismert volt neki, amikor befejezte a történetét, a nap eltűnt a horizont mögött, és a hosszú nyári szürkület kezdett gyűjteni a mélyedésekben. Néhány perc Brading hallgatott, várta a folytatása a történetnek az következik, hogy valahogy kötni, hogy az előző beszélgetést; de a narrátor, ahogy volt néma, és elfordult tőle; kezét pihent a térdén, a saját összeszorítása és unclenching, mintha arra utal, azt az elképzelést, fellépés, nem függenek az akarata.
- Igen, ez szomorú, szörnyű történet - mondta végül Brading - de nem értem semmit. Megadjuk Charlza Marlou apa - Tudom. Hogy megöregedett idő előtt, befolyása alatt néhány nagy szerencsétlenség, észrevettem, és nekem úgy tűnt, hogy ő észre. De azt mondta, sajnálom, azt mondta, hogy az vagy, amit ...
- Mi mérges vagyok - mondta, és nem fordult a fejét, és nem mozdult.
- De azt mondta, Irene, kérem, kedves, ne nézz körül az oldalon - azt mondta, hogy a gyermek meghalt, de nem őrült.
- Igen, az első, és én vagyok a második gyermek. Én született három hónappal azután, hogy este. Mennyország könyörülj az én anyám, és hagyja, hogy meghaljon, a szülés nekem.
Brading ismét néma volt; Meg volt döbbenve, és egyszerűen nem tudott gondolni, mit mondjon. A szeme még mindig látszott valahol félre. A zavartság, önkéntelenül megfogta a kezét, amely még mindig ott feküdt a térdén, összeszorította és unclenching, de valami - nem tudta megmondani, hogy mi ez, - tartsa meg. Aztán homályosan emlékezett, hogy ő soha nem akarta megfogni a kezét.
- Lehet, hogy ez - mondta -, hogy egy gyermek született, ilyen körülmények között, hogy ugyanaz volt, mint az összes - az úgynevezett ép lélek.
Brading nem válaszolt; volt elfoglalva egy új ötlet, amely abból adódott az agyában az a gondolat, hogy egy tudós neveznék egy hipotézis, a detektív - nyom. Lehet új fényt, bár sötét, ezek a kételyek elmeállapota, amely nem szétszórtan szavait.
Falvak ezeken a helyeken alakultak a közelmúltban, és a ^ és nagyon ritka. Hivatásos vadász volt abban az időben több szokásos alakja, valamint a fej és nyersbőr nagyragadozók találkozott közt trófeát. Voltak kevésbé hiteles történeteket éjszakai találkozás a vadon élő állatok egy sivatagi úton; történetek ezek ment szokásos lépés felemelkedését és bukását, majd feledésbe merült. Az elmúlt években, ráadásul ezek az apokrif mesék, sok családban, úgy tűnik, maga keletkezett a legenda a párduc megijeszteni egy pár embert, hogy éjjel, belenézett őket az ablakon. Ez a történet az úgynevezett sok vágjuk, és még nyert a figyelmet a helyi újság; Brading de nem ad meg egy értéket. A hasonlóság csak hallotta a történetet vezette azt hinni, hogy ez nem véletlenül lehet. Hogy lehet azt nem ad okot egy másik történet, és megállapította, termékeny talajt a megbetegedett agy és ötletes, hogy nő a korlátokat a tragikus narratíva, mely az imént hallott. Brading emlékeztetett bizonyos körülmények között az élet és a személyiség a fiatal lány, akivel az ő jellegzetes szeretet hiánya kíváncsiság még mindig nem érdekel, - mint például a nyugdíjas élet az apjával, és hogy úgy tűnik, a saját otthonában soha senki én már, és az ő megmagyarázhatatlan félelem a sötétben; Ez a félelem az emberek, akik ismerték őt, kifejtette, hogy a kezdődő éjszaka, ő nem jelenik meg sehol. Érthető, hogy süllyedt a tudata szikra begyújthatja az agy ellenőrizetlen láng, amely az egész lény. Az ő őrület, bár ez a gondolat okozott neki nagy fájdalom, már nem kételkedett; ő zavaros következményeit mentális betegség, annak oka, amely összeköti a maga történetét a találmány a helyi mesék. Néhány homályos szándék -, hogy teszteljék az új elmélet - és ez nem világos, elképzelni, hogyan kezdjen hozzá, mondta komoran, de némi habozás:
- Irene, drágám, mondd, kérlek, csak nem mérges, mondd meg ...
- Elmondtam mindent, amit - szakította félbe hevesen, amely nem vette észre őt, - Mondtam, hogy nem lehetek a feleséged. Mit mondjak?
Mielőtt tudta tartani vele, felugrott a padról, és csendben, nem nézett rá lopva elindult a fák között, és elindult a házába. Brading kapott megállítani; Némán nézte, amíg eltűnt a sötétben. Hirtelen megtántorodott, mintha eltalálta egy golyó; arca öltött kifejezése riasztó és csodálkozva a sötétben, ahol eltűnt, látta gyorsan villant csillogó szemmel! Egy pillanatig ott állt zavaros, szótlan, majd utána rohant az erdőbe, kiabálva: „Irene, Irene, várj! Panther! Panther!”.
Gyorsan futott a nyílt tér és látta, hogy egy pillantást a lány az ajtóban egy szürke szoknya. sehol a Panthers.
4. fejezet A fellebbezés a magasabb igazság
Jenner Brading, egy ügyvéd, aki élt egy kunyhóban a város szélén. Csak a ház mögött az erdő kezdődött. Mivel egy agglegény, ezért az akkor meglévő azon részein drákói etikai kódex, megfosztották attól a lehetőségtől, hogy használja a szolgáltatást a szobalány vagy egy szakács - a férfi alkalmazottak és ott nem hallotta - Brading étkezését a szállodában, amely otthont irodájában. Szomszédos erdőben ház épült, természetesen anélkül, hogy bármi áron, az egyetlen egyértelmű a vagyonát és tekintélyét. Alig volt kényelmes, hogy valaki a helyi papír büszkén úgynevezett „kiemelkedő ügyvéd korunk”, hogy „hajléktalan”, bár talán már gyanús, hogy lehetséges, hogy a saját otthon, és még mindig hajléktalan. Ez a különbség a tudat logikusan követi annak szükségességét, hogy simítsa - az a hír járta, hogy röviddel az építőiparban a tulajdonos lakásán tett hiábavaló próbálkozás, hogy feleségül, végül az a tény, hogy elutasította egy szép, de excentrikus lánya egy remete - régi Marlowe. Mindenki azt gondolta, elég jelentős, ahogy beszélt róla, és nem mondott semmit - általában az ellenkezője annak érdekében, hogy ebben az esetben nem kétséges, senki sem merült fel.
Brading hálószoba végében volt a ház, és az egyetlen ablak kinézett az erdőben. Egy este ébredt egy suhogó az ablakban; nehéz volt meghatározni, hogy mi az. Feeling fény idegességet, felült az ágyban, és felvette a fegyvert, amit alá a párna óvatosság, nem haladja meg a férfi megszokta, hogy aludni a nyitott ablaknál. A helyiség tökéletes volt a sötétség, de úgy érezte, nem kell félni, és tudván, milyen irányba néz, hátranézett, és csendben várta, hogy mi fog történni. Most homályosan megkülönböztetni az ablakot - kevésbé sötét téren. Hirtelen felett az alsó széle ott volt egy pár égő szemek, fény gonosz, kimondhatatlanul szörnyű fényességet! Brading dobogó szívvel, és ha még mindig. A hideg futott hidegrázás. Úgy érezte nevében minden vér kifolyt. Nem tudott kiáltani még menteni az életét; azonban, hogy egy bátor ember, akkor nem kell kiabálni, hogy megmentse az életét, még akkor is, ha tehetném. Gyáva szerv remeg, hanem a szellem erős volt. Lassan felemelte csillogó szemmel, úgy tűnt, hogy közeledik, és lassan felemeli a jobb kezét Brading, kezében egy pisztollyal. Tüzelt.
Megvakult süketen vaku hatása, Brading mégis hallotta, vagy ő csak gondoltam hallott vad, éles kiáltása egy párduc, hangzott olyan pochelovecheski és töltse ilyen baljóslatú jelentést. Kiugrott az ágyból, sietve felöltözött, és egy pisztollyal a kezében kiugrott az utcára, hogy megfeleljen a távon a ház elé az emberek. Majd egy rövid magyarázatot, és akkor a ház alaposan átkutatták. Grass nedves volt a harmat; az ablak alatt volt taposták, kanyargós ösvény, amely lehetett látni a fényt egy lámpa, ő vezette be a bokrok közé. Az egyik férfi megbotlott és elesett a karjába; amikor felállt, és elkezdte kiirtani őket, ők ragadós. A vizsgálat során kiderült, hogy csupa vér.
Az a lehetőség, találkozó egy sebesült párduc őket - meztelen - nem volt az ízlése; mindent, de Brading, visszafordult. De ő, figyelembe véve a lámpa, bátran mozgott beljebb az erdőben. Hogy ő végig a sűrű bokrok, jött a réten kicsit, és itt bátorságát jutalmazta, mert elkapta az áldozatot. De ez nem volt egy párduc. Az a tény, hogy ez volt, és most azt mondja, több féreg időjárásnak lemez a falu temetőjében, és sok éves mesélt nekünk ez a szám meghajolt, és ráncos arcát az öreg fájdalmát Marlowe, legyen szíve és lelke őrült volt, boldogtalan lánya a világon. Béke és jutalom!