Mr Nekrasov
Nekrasov NA a Volga
Ne siess, hűséges kutya!
Miért mellkas nekem ugrani?
Még mindig van ideje lőni.
Te meglepett, hogy én gyökerezik
A Volga: egy egész órát állni
Mozdulatlanul, komor és csendes.
Eszembe jutott a fiatalok
És azt akarom, hogy ő
Itt nagy. Úgy néz ki, mint
Egy koldus, ez a szegény ház,
Itt talán mi lenne benyújtott egy fillért sem.
De itt van egy másik - gazdagabb benne
Talán még ennél is fog szolgálni.
És a koldus; eközben
Egy gazdag házban-porter csaló
Nem adott neki semmit.
Ez az a ház több buja, de
Közel hajtott nyakkal!
És, mintha a tervezés, az egész falu
Telt - sosem szerencsés!
Üres, bár Vegye le a zsákot.
Aztán visszatért
By nyomorúságos kunyhóban - és örülök
Ez a kéreg dobták rá;
Szegény lány, mint egy félénk kutya,
Távol az emberek hajtják
És az evés. előbb elhanyagolt
Azt, hogy volt kéznél,
És szinte gyermeki láb
Otchesky átlépte a küszöböt,
Próbáltam tartani
Barátaim, könyörgött anyjának,
Azt fecsegett kedvenc erdő:
Hidd el, van egy mérföld natív eget!
Sehol lélegezni Volney
Native gyepek, őshonos területeken,
És ugyanolyan dalocska teljes
Ő beszélt ezeket a szép hullámok.
De én nem hiszek semmit.
Nem - mondom, hogy az élet -
Semmi vásárolt béke
Megundorodott a szívem.
Talán nem volt ereje,
Vagy a munka nem volt szükség,
De az élet Hiába meghalt,
És mi mernek álmodni,
Most Szégyellem, hogy emlékszem!
Minden hatáskörét a szívem
Miután töltött lassú harc,
Nem kétségbe semmit
A mások életét és maguk
Azt félénken kopogtat az ajtón
Nyomorult ifjúságom:
- Ó, én szegény fiatalok!
Bocsáss meg, elfogadtam!
Nem emlékszik rám vakmerő álmok,
Mi, dobás szülőföld,
Azt gúnyolódni meg!
O nem emlékszik ellenem ostoba könnyek
Amit kiáltotta többször,
Békességed terhelt!
De önelégült semmit
Mi lenne a szívet tépő
Tudtam volna nekem! Fáradt vagyok,
A magam, elveszett a hit,
Csak a memória gyermekkori napok
Én nem terhelik a lelkemet.
Úgy nőttem fel, mint sok a pusztában,
Partján a nagy folyó,
Amennyiben csak kiabált Sandpipers,
Tompa susogó nád,
Sorok állományban fehér madarak,
Mivel szobrok sírok,
Ültünk fontosabb a homokban;
Láttuk a hegyek a távolban,
És a kék végtelen erdő
Elbújok túl az ég,
Amennyiben nap elvégzése után az utat,
A nap megy pihenni.
Nem tudtam, hogy a félelem ifjúkorában,
Azt hittem, hogy az emberek,
És még gyorsan megszűnt
Félsz ördögök és démonok.
Egy nővér azt mondta:
„Ne fuss éjjel - farkas ül
Mögött pajta és kert
Devils séta a tó! "
És bementem a kertbe éjjel.
Nem mintha Örültem, hogy a pokol,
És így - akartam látni őket.
Megyek. Éjszakai csend
Néhány teljes éberség,
Mintha szándékosan elcsendesedett
Minden Isten világában - és néztem,
Mi egy merész fiú vállalta tovább!
És valahogy nem fokozzák
A vsezryaschey ez a csend.
Ne gyere haza?
És hogy a fenébe fogja támadni
És húzni vele a tóba,
És hogy az élő víz alatt?
Én azonban nem ment vissza.
Úgy játszik, egy hónap alatt egy tó,
És elgondolkodni rajta
Shore sorban a fák.
Álltam a parton,
Hallgattam - hell no gu-gu!
Mentem a tó körül három alkalommal,
De az ördög nem lebegett, nem jön!
Átnéztem a fák ágai
És a széles bögrék,
Hogy a hajtások a part mentén,
A vízben: Ne bujkál ott?
Tudom, hogy lehetséges lenne a szarvak.
Nincs senki! Elmentem,
Szándékosan tartja vissza egy lépést.
Elmentem semmit ezen az éjszakán,
De ha valaki il ellenség
Lakoztam a bokor, és felkiáltott:
Vagy még megijeszt engem,
Bagoly szárnyalt fölött -
Valószínűleg b halott elestem!
Tehát, kíváncsi, préselt
Félek hamis
És a harc hasztalan
Sok tönkrement erő.
De mivel bányásznak
A szokás nem keresnek támogatást
Folyton útban,
Bár született egy szolga
Proud sorsa
Nem fordult vissza egy rabszolga!
A Volga! sok év után
Ismét hozok üdvözletet.
Ó, nem én vagyok az egyetlen, de te fényes
És méltóságteljesen, ahogy volt.
Kör minden ugyanolyan távolságban kiterjedésű,
Minden ugyanaz látható kolostor
A szigeten, a homok,
És még az izgalom a régi időkben
Úgy éreztem a lelkemben,
Zaslysha csengő.
Minden ugyanaz, ugyanaz. Csak nem
Megölte az erők elmúlt években.
Ez hamarosan délben. A hő e,
Hogy a homok égésnyomok,
Fishing on a riasztási a víz felett,
Ül sűrű sorokban;
Forge szöcskék, rétek
Végzett kiáltás fürj.
Törés nélkül csend
Lusta, lassú hullámú,
Bark mozgó folyó.
A portás, egy fiatal srác,
Nevet, mert a társa
Fut át a fedélzeten: a
Mila, termetes és piros.
És hallom, kiáltotta neki:
„Várj, szemtelen, uzho
Itt felzárkózni. „Utolérte, elkapta -
És hangzott potsaluy
A folyó felett ízletes és friss.
Us így senki tsaloval!
Igen pirított ajkak
A hölgyek városi
És még nincsenek hangok.
Egyes rózsaszín álmok
Elfelejtettem. Alvás és hő
Már uralkodott rajtam.
De hirtelen hallottam nyögi,
És a szemem esett a parton.
Szinte lehajtotta a fejét
Ahhoz, hogy a láb, összefonódott zsineg,
Patkolt szandálban, a folyó mentén
Mászik tömeg dömperek,
És ott volt elviselhetetlenül vad
És rettenetesen egyértelmű a csend
Az dimenziós temetés cry -
És szíve bennem.
A Volga. én bölcső!
Tudja valaki, szeretlek, mint én?
Egy, a reggeli zaryam,
Ha minden mást a világon alszik
És skarlát csillogás alig csúszik
Sötétkék hullámok,
Rohantam, hogy a natív folyón.
Megyek a támogatás a halászok
Megyek velük a kenuban,
Azt sétálgatnak egy pisztolyt, a szigeteken.
Hogyan játszik zverok,
A magas sziklák, homok
Letöltések, akkor a bank a folyó
Én futás, dobott köveket,
És én énekelni egy dalt hangos
Az én kora bátorság.
Aztán kész volt arra gondolni,
Ez nem fog menni, soha nem fogom
Ezekből sandy shores.
És nem megy sehova -
Ha használt, a Volga! rajtatok
Azt nem hallottam ezt a jajgatása!
Egyszer régen, abban az órában,
Meghallgatásán az első alkalommal,
Féltem, döbbenten.
Azt akartam, hogy tudja, mit jelent -
És a hosszú folyó partján
Elmenekült. Fáradt dömperek,
Kazán kéreggel hozott,
Leültünk, tüzet gyújtott
És egymás között vezetett
Ráérős beszélgetés.
„Valamikor a Lower kapna? -
Azt mondta az egyik. - Voltak
Bár Ilya. „- Talán eljön -
Tovább, fájdalmas arccal,
Azt mondta. - Ó, támadás!
Amikor meggyógyult váll,
Volna húzni a szíjat, mint a medve,
És ha meg kellett halnia reggel -
Tehát jobb lenne még. -
Megállt, és megállapítják a hátán.
Ezek a szavak nem tudtam megérteni,
De az, aki azt mondta nekik,
Komor, nyugodt és türelmes,
Azóta soha nem hagyta!
Ő most előttem:
Rongy, nyomor,
kimerültség jellemzői
És kifejező szemrehányás,
Nyugodt és reménytelen szemét.
Kalap nélkül, sápadt, szinte élnek,
Csak haza késő este
Visszatértem. Ki volt itt -
Minden kértem választ
Az a tény, hogy ő látott egy álom
Ez azt mondta,
Voltam félrebeszél. Nanny megijedt:
„Ülj le, rodimenkoy, ülni!
Séta ma, ne menj! "
De én elszökött a Volga.
Isten tudja, mit kell tenni velem?
Nem ismeri fel a natív folyó:
Alig sétál a homokban
A lábam: ő olyan mély;
Nem vonzza a szigeteken
Az élénk, friss fű,
Shorebirds ismerős kiáltás
Sinister, éles, vad,
És beszélt az azonos hullám
Inoyu zene tele van!
Ó, keserűen keserűen sírtam,
Amikor aznap reggel álltam
A bank a folyó otthon,
És az első alkalommal hívták
River rabszolgaság és a kétségbeesés.
Mi volt a tervem, abban az időben,
Összehívása többi gyerek
Mi esküt adtam -
Haljon lelkemben,
Ahhoz, hogy valaki nem csúfolják!
De ha - a naiv illúzió
Fogadalmak kamaszkorban,
Miért nem feledés?
És hívott gyalázatul
Tehát lehengerlően kegyetlen.
Tompa, komor dömper!
Hogyan gyerekként tudtam,
Tehát most láttam:
Minden ugyanazt a dalt énekelni,
Mindegy szíj beszél,
Ami egy fáradt arc
Nos minden engedelmesség, hogy nincs vége.
Erős zord környezet,
Amennyiben generációk az emberek
Ők élnek és halnak meg nyom nélkül
És anélkül, hogy a leckét a gyerekeknek!
apád nyögött negyven éve,
Barangolás a következő partján,
És én nem tudom, halála előtt,
Ez parancsolt az ő fiai.
És, mint ő - nem volt lehetséges
Botlás után a kérdést:
A rosszabb lenne az örökséged,
Voltál legalább elviselhető?
Ahogy, elnémítja meghalsz,
Ő eredménytelenül vesszen,
Így söpört homok
Az ösvény a következő partján,
Hol lépsz iga alatt,
Nem festenek fogoly láncok,
Solid gyűlölködő szavakat,
Ugyanebből a század: „Igen, két alkalommal”
Fájdalmas kórus „oh!”
És a ritmust a fejét rázta.
← Nekrasov NA Frost, piros orr (illusztrációkkal)