Hegel filozófiai nézeteit, esszék, filozófia Hegel
Bevezetés.
Manapság szinte senki sem tagadja, hogy a filozófusok művei távol a történelmi kor, a játék teljes, mint olyan, hogy ez lehetetlen, hogy hozzon létre. Része a munkálatok egyszerűen eltűnt a mélyben idő, néhány egyszerűen elvesztette relevanciáját sok évvel ezelőtt. De minden nagyobb filozófus mindig hagy valami, ami hasznos lehet nem csak az ő generációja, hanem az összes későbbi. Ugyanakkor, hogy megtalálja ezeket a szemcséket a tudás nem mindig könnyű. Még ha figyelmen kívül hagyjuk az esetben nyilvánvaló becstelenség és a hamisítás kapcsolatban filozófiai örökségének Hegel, el kell ismerni, hogy minden későbbi emberi filozófiai gondolkodás, kivéve talán egy kevés a hívő hegeliánusok úgy gondolták, hogy csak ők értik a tanár egész rendszert, csak és ő foglalkozik, hogy tépte darabokra az ő tanítása, szelektíven vagy részben, és tagadja figyelembe helyzetét hegeli filozófia, így egy egyoldalú, töredékes és hiányos. Azt hiszem, igen: vagy elfogadja a filozófiai elmélet egészét, vagy elutasítja azt teljesen, de sajnos a történelem filozófiai gondolkodás nem történik meg. Csak egy példa. A mi században vált a leginkább idézett szakasz a bevezetés „Philosophy of History”, ahol Hegel hívta fel a figyelmet, hogy az egyéniség, az egyediség, a történelmi feltételek és körülmények között minden korban. Ennek az az oka, hogy ez a rész elnyerte a közvélemény figyelmét, egyszerű - ez a leginkább megfelel a szellem után a hegeli historizmus előtérbe elve egyediségét, összehasonlíthatóságának történelmi körülmények és a változhatatlansága nekik semmilyen általános volt a történelmi értékelési skálával. Általánosítások a történelemben gyakran nem csak hasznos, de elengedhetetlen. Azt azonban elfelejteni, hogy a hegeli fenti szöveg megjegyzését kiszerelve nagyon konkrét kérdés kapcsán a kritika pragmatikus történetírás, és valószínűleg nem egyezett volna bele, hogy egy ilyen széles értelmezése ezt a rendelkezést.
Hegel filozófiai rendszere osztja három részre: 1) logika, 2) természetfilozófia, 3) a elmefilozófia.
- Hegel. Encyclopedia of Philosophy. CH.1,2,3. ML 1929
- Hegel. Science of Logic. Op. T. V. M. 1937