Brodskiy Iosif - Gorbunov és Gorchakov - olvasható könyvet ingyen
? Gorbunov és Gorchakov?
„Nos, mit álmodtál Gorbunov?”
„Igen, valóban, rókagomba.” „Megint?” „Újra.”
„Ha ha, te így velem nevetni, de nincsenek szavak.”
„És én nem látok semmit vicces róla.
Az orvos azt mondja, az alapján az alapokat -
normális alvás. „” Oh, semmi rossz
Nem akartam. még álmodni, nem új. "
„Mi segíteni kell, ha nincs más?”
„Mi, az emberek Leningrád, azt látjuk, hogy sok álmok,
És te tetted ezt, gomba,
nincs kiút. „” Mondd, Gorchakov,
és te, Leningrád, gyakran álom? "
„Igen, mint mikor. Koncertek, fa íjak.
Sugárút, sétányok. Csak szembe.
/ Álmok készülnek a maradékot. /
Neva bridges. És néha - oldal
és én azt olvassa szemüveg nélkül!
/ Válassza ki őket lefekvés előtt a húgom. / "
„Igen, az álom erősebb diákjaim!”
„Mi vagy te? Gyakran álmodom, és a kórházban.”
„Nem kell az élet. Ismerd meg magad, nézd.
Itt van egy álom! És tényleg nem kell egy nap.
Az ilyen alvás zavarja a hajnali fény.
És hogyan kell, akkor mérges, felébredt.
Átok, Mickiewicz! Ne kiabálj.
Lefogadom aludt volna a vacsorát. "
„Néha én is álmodni Bullfinches.
Előfordul, hogy egy gyermek ugrás pocsolyák.
És ez - én. „” Nos, amit mond.
Miért hallgat? „” Azt hiszem, van egy hideg.
Akkor miért ez az egész? „” Csak úgy. "
„Nos, azt mondom, álmodom gyerekkorom.
Mi, fiúk mászni a padlásra.
És az álom a nyugdíjba. Nem tud elmenekülni
az idős kor. Micsoda rendetlenség:
öreg, fiú. „” Szomorú környéken. "
„Nos, Gorbunov, mit együgyű!
Ezek az álmok elvégre csak egy eszköz
tölteni az éjszakát, sokkal érdekesebb. „” Mi van?! "
„A mai napig porastryasti öröklés este.”
„Azt mondod,” hagyományos „? Itt azokat tovább!
Hadd térjek neked egy kérdést:
De mi a helyzet az öregségi? Öregségi nem látható.
Mikor ezt te ősz? "
„Miért zihálás Babanov az ablakon?
Miért Mickiewicz fordul orra alá?
Mit fogunk adni fantázia?
Most divatos, mint egy szivattyú,
Azt Retractor öregségi birodalmában az alvás. "
„De Gorchakov, akkor sajnálom, hogy te nem,
Nem tudsz képzelni egy álom. „” bálványban
tetszik, csak arra vár, keresztek
és nincs kibocsátás a szemüveg!
És ki álmodom? Mit szólsz hozzá? A bokrok? "
"Gore-kevich. A legjobb esetben, Gore-Ban."
„Megőrültél, Gorbunov!” „A funkciók,
őket - szürke; mint önbecsapás
teljesen ébren van, és orrvérzésig. "
„Menj be a pizsama nélkül zsebébe.”
„Igen, én ezt a pizsamámban nélkül nadrágot.”
„Néha azt álmodom kályha parázs.”
„Igen, Gorchakov, ez egy álom, mert egy álom!
Brosúrák, beszélgetni. Csak a dolgok.
Zongora, hegedű, ének egyszerre.
És a nők. És talán ez a pohlesche. "
„Tegnap volt egy hat személyes asztal.”
„És az álmok, azok a dolgok?
Vagy csak all-wheel versenyzés? "
„Mit mondhatnék, azokat - a dolgok - baljós”.
„Freud azt mondja, hogy mindenki - egy rab az álmok.”