Boris Zakhoder - miért fák nem megy (mese az emberek), hogy olvassa meséket a gyermekek számára, a szöveg online
- Miért? - Hare mondta,
És Doe-nyúl anya sóhajtott. -
Miért fák, anya,
Soha sétálni?
Elvégre ők nagyok,
Miért nem futnak?
Mindez azért, mert anya, szeretnek futni,
Miért nem megy?
- Miért? - mondta anya. -
Mert nem lehet!
Feet tőlük, fák nincsenek jelen,
A büntetés akkor a miénk!
- Mitől? - ismétlődő
Nagyon okos Szarka. -
A földre! -
mondta
És ő maga nevetett.
Mindenki körül nevetett.
Nevetett állatok, madarak,
Fehérjék pattogott hangosan:
- Csak nincs elég,
Csak nincs elég,
Ugrani, a fákat! -
Még hülye békák
Kuncogott a mocsárban:
- Kwa-Kwa-Kwa! Mi ő hülye!
Itt vagyok találtam egy gondoskodó,
Miért nem megy a botot!
Vannak még okos kérdéseket:
„Hamarosan lesz eső?
Hol találok több iszap?
Hogyan kell kitölteni a hasa ma? "
Van itt valami gondolni,
Hülye kis Hare!
Azonban az RV - tüskés sün -
morgott:
- Ez könnyen nevetni,
És megpróbál választ adni!
Silly, gyerekek, kérdés nélkül!
Itt vannak a válaszok hülye - elég!
De senki sem hallott -
Minden nevetett a nyulat.
És senki sem tudta a választ.
A Hare nem volt zavarban,
Csak félreálltak,
Kinyújtotta a füvön
Az árnyas öreg tölgy,
Lassan ismételgette:
- Ki az, aki tudja megmondani,
Akik mind ugyanazt a választ:
Miért a fák,
Miért nem mennek?
És egy zöld ág tölgy
Volt egy csodálatos hangja:
- Nem fogok válaszolni a kérdésre.
Megmondom - az igazságot.
És mikor hallotta a hangot,
Madarak elhallgatott egyszerre,
Állatok fülét hegyezve,
Csendes és a béka -
Mint egy korty vizet szerzett.
Minden felismerte a hangot -
Nightingale azonnal tudni!
Sok évvel ezelőtt, Hare,
Willow Creek volt.
Évről évre, zöldebb,
Ő felnövő évről évre -
Lassan növő fák,
És mi nő!
Kényelmes nappali fák.
A század állni a helyszínen,
A földben gyökerező,
Ágak nyújtás nap felé.
Semmi nem céljuk,
Bármiről kérnek -
Ők valójában szüksége van, így kicsit:
fény
Föld
víz
És a szél -
Mi nem kell keresni,
Az a tény, hogy minden jön ingyen.
És a fák szüksége
Ahhoz, hogy a föld szép volt,
És élnek a fák,
Díszítő földünket:
Beauty lombozat zöld,
Beauty vékony ágak,
A szépség a hatalmas fatörzsek,
kimondhatatlan szépség
Ő örök jóság!
Mivel az összes fát,
És cserjék, virágok és gyógynövények -
Mindannyian él a világon
Szerint a Zöld Jog:
Semmi nem céljuk,
Semmi sem veszik el,
Senki sem sérült meg,
Minden hajlandó megosztani.
Tehát most az élő fa,
Így éltek,
Így éltem és a Willow.
És lassan növekedett,
És a hatalmas korona,
Azt mondják, és megérintette az eget,
Egy erős gyökerek
Mélyen a földben megérintett.
A patak volt,
És a barátok Willow hal -
Úsztunk akár félelem nélkül,
A gyökerek a lány játszadozik,
És az árnyékában a hűvös
Egy forró napon, elrejtve a nyulak
És szép szarvas -
A csodálatos állat, aki
Fent a szomorú szemek
Is, mert a fák nőnek,
Csak a tél, levelek nélkül.
A zöld lombozat
A dalok hangzott egész nap -
Vele szárnyas barátja az embereknek:
Bird, boldog törzs,
Az ágak a vendégszerető
Fészküket és énekeltek ...
Énekelni tudják, hogyan!
És tudta, hogyan kell hallgatni:
Nem levél nem mozdul,
Grind a folt nem mer.
Mi, énekesek, az emberek ideges,
Mi, az énekesek, a nép a szárnyas:
Mi elriaszt - nem nehéz,
A vissza - nem is olyan egyszerű!
Ha nem énekelnek ...
Dalok énekelni szerelmes madarak,
És szerette hallgatni.
Végtére is, hogy a nagyon alapvető
Ezek a dalok behatolt:
Juice folyt az ereiben gyorsabban,
Fényesebb levelek zöld,
Rugalmasan kiegyenesedett trunk ...
Igen, Hare, ez így igaz!
A világ figyelemmel a dalt!
Miért - senki sem tudja
Mi, az énekesek nem tudom magad ...
Miért van a hang a dal
És minél erősebb a szaga a virágok,
És a gyümölcs érik gyorsabb,
És a szívverés erősebb?
Miért találkozik dal
Ki a mélyben a tenger
Wise állatok - a delfinek?
És néha a dal hangzik
Még a kígyók is elfelejti
Az ő halálos méreg
És a harag a mérgező
És a tánc, csavarás
Az út egyszerű dallam,
Nagyon szeretem a dalt
Borzalmas - csodálatos!
Nagyon szeretem a dalt
Készíts egy halandó - halhatatlan
Mint a dal, a dal
A világ nem ismeri a halált.
Ha adsz nekem egy darab füves
És adok egy darab füves,
Ezután minden, Hare,
Így lesz egy fűszálat.
Nos, ha én mutatták be egy dalt,
Én adtam vissza a dalt,
Mi van veletek, Hare,
Azonnal vált két dalt!
Azt mondják, hogy nincs senki a világon
Nem lehet létrehozni egy csoda.
Mi, énekesek, nem hiszem el:
Tudjuk, hogy vannak dalok a világon!
És egy reggel a madarak
Ők énekeltek a távoli utazások.
Mi egy dalt énekelt a közúti -
Az út vezet
A hegyek és a völgyek,
A sztyeppéken határtalan,
Elmúlt a folyó nyugodt -
A hegy tetején a hó,
A tenger, a tenger, az óceán,
Hogy mi ősi bölcsője ...
A madarak énekét, kántálás,
A madarak énekét, és dícsérték
A szépség a szárazföldi és tengeri.
Elénekeltük hogy még egy követ,
Ha ez a dal hallatán
Ha a dal realizált -
Üléséből tört,
Jártam az úton!
Mohón hallgatta Willow
A varázslatos hangok a dalt.
Juice folyt az ereiben gyorsabban,
Fényesebb levelek zöld ...
Hirtelen lehajolt a földre,
És imádkozott a Földre:
- Tegyél az úton!
Földanya, tudod, hogy ő -
Nem kerestem semmit,
Semmit nem kértem.
Az első alkalommal, amikor megkérdezik,
Az egyik dolog, kérem:
Hadd menjen a vadonba,
Hadd menjek az úton!
Minden élőlény, minden élő,
Minden lények a föld
Járni, futni, repülni ...
Mi, mondd, vétettem?
Állok egy helyben,
Mozdulatlan, mint a kő ...
Mint egy kő eltemetve föld
Nem kőből! Élek!
Azt akarom, hogy látlak!
Azt akarom, hogy a tenger!
Hadd ingyenes!
Hadd menjek az úton!
Hosszú ideig nem volt válasz,
Földanya hosszú csend ...
Végül tavaszi mennydörgés
Nevetés fun hengerelt:
- Ez hallatlan beszéd!
Ez hallatlan dolog!
Az ő korában, nem tagadom,
Valami, amit látott,
Valami volt hallani -
Ez volt egy fát!
- Anya, ne nevess!
Hadd menjek az úton!
- segítségével könnyen megy,
Tudja, hogyan lehet
Ahol az út?
Végtére is, az út - ez egy rejtély.
On the road - nem lehet tudni,
És a végén az út - a rejtélyt!
- Tegyél az úton -
Szeretném megismerni a titkot!
- Mintha te nem sajnálom
Ha a megkeresés!
Nem lenne keservesen sírni,
Ha tudja a titkot!
- Hadd mindig sírni -
Hadd menjek az úton!
Ha adsz egy anya,
Ha teszel megbánni
Hadd menjek az úton!
Ebben a mesés idő,
Az ókori években
Földanya kisebb volt,
A sokkal puhább és kedvesebb,
És szerette Willow.
- Nos, menj - mondta a Föld,
Ne aggódjon - ingyenes!
Tartok neked nem -
Menj bárhova.
Sok szerencsét, egy fűszál!
Sok szerencsét, egy fűszál!
És nem kell félni - sőt mindenütt
Azonban leszek veled.
És megdermedt csomagtér hatalmas
Erőteljes fa szúrt,
És a föld egy nehéz sóhaj,
A susogását a levelek, korona
Miután a gyökerek voltak kitéve -
És Willow előrelépett.
Igen, ő előrelépett,
Bizonytalan és félénk,
Mint tehetetlen kisbaba -
Az első lépés az összes nem könnyű.
De egy perc múlva
Büszkén kihúzta magát Willow
És abban járás
Mentem az úton,
Az út vezet
A hegyek és völgyek keresztül
A tenger, a tenger, az óceán,
Hogy mi kék bölcső ...
Mivel a Föld gyönyörű volt!
Mi volt a neve az utat!
Minden egyes lépéssel megnyílt
Willow új tereket,
Minden egyes lépéssel megnyílt
Minden Volney lélegzett Willow
Minden ment gyorsabban.
Treat ágak szél
Ahogy a szél viszi sörény
Egy repülő galopp
Steed sztyeppe kiterjedésű.
És zöld szeme
Miután bámult csodálkozva
Minden bokrok, fák, fű ...
Az első lépés mindig nem könnyű,
És a második egy kicsit könnyebb,
De a legnehezebb - az utolsó!
... Ez már elítélte őt a szél
A régóta várt a tenger illatát,
A régóta várt hang a tenger -
Végtelen surf.
És - stop Willow.
Tehát kicsit balra!
És ő - állj!
És ez ragadt a gyökerekhez
Egyenes jeges vízbe,
Mivel a víz gyors hegyi patak,
A sziklák le a tengerbe ...
Így hát csendben állt,
Mint csendesen elaludt
Az elnyújtott hang a surf,
A legrégebbi dal a világon,
A legrégebbi altatódal ...
De a telket:
- Mit leállt?
Azt akarta, hogy a tenger -
És ez előtted.
Első lépés tartózkodott,
És a hullámok kosneshsya ág,
Izopesh só nedvesség.
- Nem tudom, hogy velem -
Willow válaszolta csendesen. -
Mint egy féreg a felszámolás me:
Ő szar, és mardossa rám,
És nem tesz egy lépést ...
- Ez a féreg szar, fűszál,
Mindenki, aki kijött az útra.
Ez a féreg az úgynevezett éhség.
- Hunger. Mi az éhség? -
Willow szégyenlősen ismételt
És reszketett
Várva a választ.
- Know - Land mondta, -
Eljött az óra, eljött az idő,
Órás jössz tudni a titkot!
Ez rejtély mindenki számára nyitott
És, hogy mindenki lássa,
De senki nem tudja,
Egy pillantást -, és nem látja,
Látják - és nem értik,
Azok, akik ismerték - felejtsük
Emlékezz rá ellenszenv.
Nézd, - mondta a Föld -
Nézz körül, fűszál!
És mintha az első alkalommal
Yves látó szemek
Látva, szarvas
Harapni fű rág bankfiókban,
Mint egy nagy madár ég
Ragadja meg a menet szúnyogok
Egy ezüst hal
Worms a vízben fecske ...
Mivel a bozótos vízalatti
Pike villámlás,
És eltűnt a pofák a ragadozó
Mivel a magasból az ég kite
Kő rohant a madár,
És fogtam a karmait,
És vitte valahova ...
És egy csomó mohó farkasok
És az áramlás a forró vér
Nyers föld elöntött,
Öntözött virágok és gyógynövények ...
- Igen! - Sajnos, és szigorúan
Tudod, hogy a törvény a zöld.
Van egy másik törvény - a Szörnyeteg
Ő uralkodott az egész világ,
Ki megy az úton!
Hunger hajtja őket az úton
Nem azért, hogy megcsodálják
A szépség a Föld és a tenger -
Üldözni a zsákmányt
És hogy elkerülje üldözőit!
Hunger hajtja őket az úton.
Kielégíteni az éhség - a vér,
Scarlet Az állatok vére, madarak
Vagy zöld a vérben ...
Akkor jött az úton,
Te vagy az egyetlen, amely kérte!
És anélkül, hogy tudatában
Ez törvényt Beast!
Szereted őket most -
Pike, keselyű és a farkas,
És, mint őket, most
Meg fog élni egy másik ember vére.
Meg fog élni egy másik ember halálát!
Itt a válasz, hogy a rejtélyt!
Letértek az állományból
Mielőtt Willow találta magát.
Lihegte a megjelenését,
Reszketett, baby, félelem,
És könnyek folyt nagy
A szomorú szemek, egyenrangú
A lány olyan vágyakozás,
Vele hajlott fűz.
Willow ág tartotta,
Ahhoz, hogy a stroke, hogy megnyugtassa
És vigasztalta a gidát.
De a Föld azt mondta:
- Ez az - a zsákmányt!
Egyél meg! Miért vársz?
Tear őt darabokra!
Részeg, hogy töltse a vér!
Megnyugtatja szopás éhség -
És újra él az úton!
És amikor meghallotta ezt a szót,
Yves valami nyögött,
A borzongás ment keresztül a test Willow,
Gyökerei görcsös erővel
A nedves szorította a földet,
Ágak lekonyult rugalmas ...
Fekete sötétség burkolta őt.
És amikor felébredt,
Neki bizalommal nyomva.
Ő megcsípte a leveleket Willow,
Nemtetszését rázza a fejét,
Ingerülten felhorkant hangosan:
És a kemény hang a Föld
Úgy hangzott, szív, szeretet,
- Bocsáss meg, egy fűszál!
Vicceltem veled ...
Ha szeretné megrendelni,
Minden marad, mint korábban.
Bár akkor lesz egy másik,
Meg fog élni, mint az összes fák,
Minden virágok, cserjék és gyógynövények -
A törvény szerint a zöld!
És még mindig barátok
Boldogan megosztani
És a hűvös árnyékot,
És zöld ág,
És a mag,
Lehellete tiszta ...
Bárki te nem ijedt -
És akkor nem lesz felelős a félelem,
Nem megbántani senkit -
És akkor nem fogja tudni a bűncselekmény,
Még a fájdalom nem tudom -
A halál, a fűszál akarat
Könnyű és illatos ... -
Csak egy Willow megkérdezte:
- Nincs más út -
Az egyik, amely a go
Szerint a zöld törvény? -
De a Föld azt válaszolta:
- Te, gyermekem, megtanulta a titkot.
Ahhoz, hogy többet nem kéne.
Itt az út végén ...
És már megállt Willow.
Tehát megéri a tengerben,
Fej megérintette az eget,
Gyökerezik a földön ...
Csak leállt fűzfaágak,
A levelek Willow fordult szürke,
Ha borított fagy
A vad hideg levegőt ...
Úgy reszket a szélben,
És mintha szakadó jet,
És mintha könnyezni,
Pour - és nem szárad ki.
Mint mindig sír Willow
Sírt keservesen, csendesen
A nagy, ősi rejtélyek,
Azt kérdezted, Hare,
Miért a fák,
Miért nem mennek,
Azt válaszoltam a kérdésére
Elfelejtette, régi dal -
Song of szomorúfűz.
„Elfelejtett ezt a dalt,
És ő - nem haldoklik!
És él a világon -
Csak alábbhagyott, leselkedik.
Mivel levél fekszik a vese,
Így van elrejtve a kő egy szikra,
Egy felhő villám Lurks:
Az óra el fog jönni, eljön az idő -
A mennydörgés ég világít!
Miért volt elfelejtette?
Mivel a dal - az igazság.
Miért nem hal meg?
Mert az igazság - a dal.
És ez az igazság
Így ér véget a dal előtt.
I ér véget másképp:
Ma időben ezt a dalt!
Idő ma,
Ideje énekelni ma,
És most figyelj ideje:
Elvégre, ma ezt a dalt
Nálunk hallani az emberek!